2023. január 23-án az Everton labdarúgócsapata meghozta azt a döntést, amire régóta számítani lehetett: menesztette a vezetőedzőt, Frank Lampardot. Az angol szakemberrel pocsék szezont produkáltak a liverpooliak, 44 tétmeccsükből 24-et elbuktak, a jelenlegi Premier League-szezonban mindössze három győzelem és hat döntetlen jött össze 11 vereség mellett, amivel az Everton holtversenyben az utolsó helyen áll. A legtöbb esetben fel tudunk hozni valamilyen mentő körülményt egy menesztett edző mellett – kidolgozott helyzetek számát, stabil védekezést, vagy olyan nem mérhető fejlődést, mint az öltözői hangulat javítása –, Lampard esetében azonban rendkívül beszédesek a számok.
- A mezőnyből az Everton rúgta a második legkevesebb gólt, dolgozta ki a második legkevesebb lövőhelyzetet, ráadásul a meglévő lehetőségeit is az egyik legrosszabbul kihasználó csapat az angol ligában.
- A játékosok cselkísérleteinek csak a 35 százaléka sikerült (ennél csak két rivális mutatója rosszabb) és bár presszing hatására nem veszített el sok labdát az FBREF adatai szerint az együttes, az egyik legkevesebb progresszív passzal próbálkozott – azaz kreatív támadásépítéssel nem vádolható az Everton.
- A liverpooliak átlagosan csak 46 százalékban birtokolják a labdát, amitől nagy nyomás nehezedik a védelemre. A legtöbb sikeres blokk és a harmadik legsikeresebb becsúszási mutató (60 százalék) mellett is a második legmagasabb xG-t engedélyezték az ellenfeleknek (33,5), de ennek ellenére sem kaptak kimagaslóan sok gólt (28).
Ebből is látszik, hogy megfelelő védekezés mellett nem tud mit kezdeni a labdával a csapat, kevés helyzetet dolgoz ki, amit rossz arányban értékesít – ez pedig rámutat arra is, miért csak három olyan klub van a Premier League-ben, amely kevesebb pontot gyűjtött Lampard liverpooli kinevezése óta.
Frank Lampard wasn’t very good at Everton – was he? pic.twitter.com/DmTNPNPEGc
— ReviewFootball (@ReviewFootball) January 24, 2023
Lampard kinevezése eleve bukásra ítélt dolognak tűnt. Az Everton 2017 és 2020 között több mint 400 millió eurót tapsolt el új játékosokra, miközben Ronald Koeman, Sam Allardyce, Marco Silva és Carlo Ancelotti mellett beugróként David Unsworth és Duncan Ferguson is irányította a brigádot. Ha az elmúlt két évtizedet nézzük, akkor David Moyes 2002-es kinevezése óta csak a skót és Ancelotti voltak, akiket nem rúgtak ki, ők ketten egy jobb csapatra cserélték az Evertont, Moyes a Manchester Unitedhez, Ancelotti pedig a Real Madridhoz ment. 2013 óta az állandóságot hírből sem ismerik a klubnál, ilyen körülmények között pedig képtelenség csapatot építeni, főleg, ha a vezetőség az edzők mellett sportigazgatókat is folyamatosan váltogatja.
A korábbi kiváló középpályásból lett edző a Chelsea utánpótlásából indította edzői pályafutását, de egyetlen év után a másodosztályú Derby County kispadján találta magát. A klub 2018-ban még egészen máshogy nézett ki, mint a jelenleg is anyagi gondokkal küzdő verziója. Lampardnak pénze, hírneve és kapcsolati tőkéje is volt ahhoz, hogy emlékezetes szezont hozzon össze. Nagy pillanatok pedig akadtak bőven, például 2018. szeptember 18-án a José Mourinho vezette Manchester Unitedet is kiejtette az angol ligakupából a Derby.
Különösen jó idényt futott a Liverpooltól kölcsönvett Harry Wilson, aki úgy jutott 18 gólig, hogy hétszer a tizenhatoson kívülről talált be, jellemzően szabadrúgásból. Szinte mindegyik gól varázslatosra sikerült, de nemcsak a középpályás virágzott ki Lampard kezei között, a védelem legtöbb tagja remekelt, köztük Fikayo Tomori is, aki nagyon megbízható párost alkotott Richard Keogh csapatkapitánnyal. Érdemes megemlíteni Mason Mountot is, aki a Derbyben kapott először rendszeres játéklehetőséget, amit tizenegy gólja mellett rengeteg helyzet kialakításával hálált meg.
Minden pozitívum ellenére az idényt csak hatodikként zárta a Derby, így aztán a rájátszásban harcolhatott a Premier League-es tagságért. Az elődöntőben kiélezett párharcban jutott túl a Leeds Uniteden, így egyetlen győzelemre került az élvonaltól és az azzal járó pénzesőtől. Nem csoda, hogy a szurkolók, valamint a futballisták is akkorát buliztak már a döntőbe kerülést követően is, mintha nem lett volna holnap.
🎵 STOP CRYING FRANK LAMPARD! 🎵
Derby players and the man himself in the dressing room after beating Leeds! 😂 pic.twitter.com/mlp0y2Kbwu
— SPORTbible (@sportbible) May 15, 2019
A hangulatra nem lehetett panasz, de a fináléban elhasaltak Lampardék. az Aston Villa jutott föl a legjobbak közé. Noha a későbbi anyagi nehézségeket nem lehet az edző nyakába varrni, ez a feljutás komoly bevételt jelenthetett volna a klubnak. Az akkor remeknek tűnő szezon tűnő idény ráadásul néhány év távlatából már egészen másképp fest:
Egyetlen idénye volt a Derby edzőjeként, mondhatjuk rá, hogy sikeres? Valószínűleg nem, mert a rendelkezésére álló büdzsével és játékosállománnyal a feljutás lehetett csak a cél
– mondta Lampard távozásakor a Liverpool korábbi ikonja, Jason McAteer.
Kezdetben nem sokan osztották a véleményét, de utólag kiderült, hogy inkább túlbecsülték a 2018-2019-es kiírás sikereit. Lampard egy ponttal kevesebbet gyűjtött a csapat élén, mint elődje, Gary Rowett. Szigorúan véve nem lépett előrébb vele a Derby, pedig ma már tudjuk, Mount (Chelsea) és Tomori (korábban Chelsea, most AC Milan) is komoly színvonalat képvisel, vagyis a játékoskeretből többet is ki lehetett volna hozni. A Derby Telegraph összegyűjtötte az abban az idényben érkező futballistákat és azt a megállapítást tette, hogy
- 12 új szerzeményből csak három vált be igazán, a többiek vagy átlagos teljesítményre voltak képesek, vagy csalódást okoztak (még a veterán Ashley Cole is). A három jól elsülő igazolás mind csak kölcsönben érkezett, ők Tomori, Wilson és Mount.
- Nem sikerült pénzért továbbadni a felsülő újoncokat, vagyis mindegyikük pénzügyi bukásnak számít.
Érdemes megjegyezni azt is, hogy akkor a Derby County 55,7 xG-t hozott össze a szezonban, amiből 69 gólt rúgott, ami döbbenetes túlteljesítés. Ez egyfelől közel tökéletes helyzetkihasználást sugall, másfelől rámutat, mennyi extrát hozott össze szabadrúgásból Wilson és Mount a jó lövésekkel, beívelésekkel.
Londonban Lampard igazi legenda. A Chelsea mezében Premier League-et, Bajnokok Ligáját és Európa Ligát is nyert, a drukkerek és ifik egyaránt felnéznek rá. Mountból és Tomoriból egyértelműen ki tudta hozni a maximumot és mivel új csapatában a saját nevelésű labdarúgók pályára küldése lehetett az egyetlen járható út, logikus lépésnek tűnt a kinevezése. Kezdetben még működött is a dolog, kifejezetten jól állt a Chelsea-nek, hogy leszoktatták vásárlási mániájáról, összességében mindenki elégedett volt azzal, hogy a Bajnokok Ligáját érő negyedik helyre kormányozta együttesét, valamint FA Kupa-döntőt játszhatott.
Még a következő idényt is erősen kezdte Lampard, december elején a Premier League-et és a BL-csoportját is vezette a Chelsea, ám 2021. január 26-án már a bajnokság kilencedik helyére csúszva rúgták ki. Ennek a hanyatlásnak két fontos összetevője volt, ebből az egyik, hogy nem kommunikált eleget a játékosaival.
Kepa Arrizabalaga egyike a játékosoknak, akik úgy érzik, nem kapnak megfelelő taktikai eligazítást, vagy edzői támogatást
– írta példaként a The Athletic elemzője a Chelsea hanyatlása kapcsán.
A kapus esete nem számított egyedinek, ráadásul Lampard ahelyett, hogy a futballisták önbizalmát, lelki egyensúlyát próbálta volna helyre hozni, inkább új igazolásokon törte az eszét. Kepa esetében is inkább a vezetőség lépett, Petr Cech tanácsadói kinevezésének oka a többi közt a labdarúgók megnyugtatására törekvő húzás volt. A vezetőedző nehezen birkózott meg a feladattal, azokkal, akik alig kaptak tőle játéklehetőséget, szinte szóba sem állt.
Egyszerűen nem beszélt azokkal a játékosokkal, akiket nem kedvelt. Olyanról is tudok, akihez hónapok óta nem szólt egy szót sem, ez pedig komoly frusztrációt jelent, hiszen azt sem tudod, mit csináltál rosszul, vagy miben fejlődhetnél
– idézett egy játékosügynököt a The Athletic.
A hűvös, távolságtartó stílus mellett további feszültséget okozott, hogy Lampard nem jött ki jól a vezetőséggel sem. A 2020-as nyári átigazolási szezonban egyedül Ben Chilwellt akarta ő maga szerződtetni, egyébként az Arsenalból elvágyódó Pierre-Emerick Aubameyang, valamint két angol válogatott, Declan Rice és James Tarkowski lettek volna a célpontjai. Helyettük hat kiváló, de teljesen más focistát kapott. Ők nem az ő játékosai voltak, nem számított, hogy milyen jók, ezért állandóan a vezetőség ajtaján dörömbölt a saját igazolásaiért. Különösen Rice-ot akarta.
Abba kell hagynia, hogy Declan Rice szerződtetésével erőszakoskodik, vagy elveszíti az állását
– hangzott el egy alkalommal a Chelsea székházában.
A történtek hatására feszültté vált a légkör a klubnál, pocsék hangulat uralkodott az öltözőben, az eredmények pedig zuhanni kezdtek. Roman Abramovicsnál betelt a pohár és az egyetlen járható utat választotta, vagyis egy embert rúgott ki, Lampardot.
Ilyen előzmények után csak az Everton vezetősége tudná megmondani, ki és miért hihette azt, hogy jó ötlet Lampardot megbízni a csapat teljes újraépítésével. Azt a vezetőedzőt, aki csupán két csapatot irányított, ráadásul az egyikben az Evertonhoz hasonlóan zűrzavaros háttér kialakulásában még főszereplő is volt. Emellett a mutatott játék is ritkán számított kiemelkedőnek irányításával, bár érdemes megjegyezni, hogy az angol bajnokságban 8-10 világklasszis edzővel kéne felvennie a versenyt taktikailag. Erre – jelenleg – nem képes.
A Derby Countynál ugyan nem bukott meg látványosan, de a Chelsea-nél és az Evertonnál is sokkal rosszabb állapotokat hagy maga után, mint amilyenben átvette a csapatot. Pedig nagyon keményen dolgozott. „Frank és stábjának elkötelezettsége és elhivatottsága példaértékű volt a klubnál eltöltött idő alatt, de az eredmények és a bajnokságban elfoglalt helyezés miatt döntést kellett hoznunk” – írta a honlapján az Everton és a The Athletic beszámolója szerint is végig azon dolgozott, hogy egyenesbe hozza a csapatát.
Lampard még mindig egy angol ikon, London és Anglia egyik hőse. Olyan középpályás volt, akiről mindenki úgy tartotta, összeesésig melózik a meccseken. Ezt testesíti meg edzői munkamorálja is, azonban az emberek menedzselése is a legfontosabb feladatai közé tartozna, ám a tapasztalat azt mutatja, ebben még bőven van hova fejlődnie. Egyelőre nehéz megmondani, jó hírneve elég lesz-e további munkához, vagy két Premier League-es fiaskóval visszafordíthatatlan kárt okozott az edzői karrierjében. A mostani kényszerpihenő alatt lesz ideje javítani a kommunikációs képességein, anélkül ugyanis akkor sem fog szintet lépni, ha taktikai szempontból fejlődik.
