Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!
A sovsport.ru oldalon megjelenta Dzsudzsák Balázzsal készül interjú teljes változata. A hosszú beszélgetésből korábban már nyilvánosságra hoztak néhány részletet, amelyek ide kattintva olvashatók.
A szerző hangsúlyozza, hogy jelenlegi a magyar légiós vezeti a Dinamo Moszkva házi kanadai táblázatát, az orosz élvonalban pedig a legjobb öt játékos közé sorolják.
A vele kapcsolatos átigazolási pletykákra reagálva elmondta, hogy a focisták körüli szóbeszédet nagyon gyakran az ügynökök gerjesztik: bevett gyakorlat, hogy felhívnak néhány újságírók, és megsúgják nekik, hogy az ügyfelüket mondjuk Angliából keresik. Dzsudzsák szerint az ő menedzserei csapata nem foglalkozik ilyesmivel.
Elmondása szerint az olasz Lazio valóban érdeklődött iránta, de mielőtt érdemi megbeszélésekre került volna sor, megszakadt a kapcsolat, leginkább azért, mert egyik római klubvezető sem utazott el tárgyalni Moszkvába. A magyar válogatott csapatkapitánya nem titkolja: örömmel látja, hogy a neve gyakran bukkan fel az átigazolási hírekben, mert úgy véli, egy játékos akkor ér valamit, ha beszélnek róla.
Gyerekkorában a spanyol élvonalról, a Real Madridról álmodozott, Ronaldo posztere volt a szobája falán, de soha nem tűzött maga elé irreális célokat. Először ki akarta próbálni magát Magyarországon kívül, és ezt a célját már akkor elérte, amikor a holland PSV Eindhovenbe igazolt.
– El sem tudtam képzelni, hogy egyszer majd vezéregyénisége és kapitánya leszek a legjobb holland csapatnak, amellyel a Bajnokok Ligájában fogok játszani – magyarázta Dzsudzsák Balázs. – Az Oroszországba igazolásom szintén nagy szenzáció volt. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi pénzt kifizetnek értem (a szerző megjegyzi: 14 millió eurót). Ez növeli az önbecsülésemet. A magyar foci nem a legjobb korszakát éli. Az embereknek szükségük van olyan futballistákra, akikben hinni tudnak. Bizonyos mértékig feléjük is felelősséggel tartozom, hogy milyen irányba kormányzom a karrieremet a jövőben. Persze, előbb vagy utóbb szeretnék kipróbálni egy új bajnokságot. Mindegy, hogy ez a spanyol, a német vagy az olasz lesz, ez nem olyan fontos.
– Csapattársa, Jurij Zsirkov szerint a Dinamo lelkileg már leült az Európa Liga-kiesés után, ezért nem olyan sikeres azóta a bajnokságban. Egyetért?
– Igaza van. Amikor ilyen sűrű a program, nincs idő a sebek nyalogatására. Egy kicsit elfáradtunk, és nehéz váltani. Nagyon jó dolog teli stadion előtt játszani Brüsszelben, Nápolyban, de aztán vissza kell térni Oroszországba, ahol fagy vagy és hó. Lehet, hogy erre valaki azt mondja: a labdarúgás mindenhol ugyanolyan, de én az érzelmekről, az adrenalinról beszélek. Például csütörtökön Higuain ellen játszunk, vasárnap viszont már kevésbé jó játékosok ellen – nevek nélkül. Ezt nem könnyű lelkileg kezelni.
– A CSZKA ellen olyan gólt szerzett, amilyet Higuain szokott.
– A PSV-ben lőttem ilyen távolról annak idején. A jelenlegi taktikánkban több szabadságot kaptam, gyakrabban próbálkozom. Ez csak az edzőn múlik.
– A Zenit már bajnoknak tekinthető?
– Ha megnézzük a táblázatot, hogy mennyire biztosan vezetik a bajnokságot, akkor világossá válik, hogy most az övék a legerősebb csapat. Nem azt mondom, hogy sokkal jobb, mint a miénk. Mindenki látta, hogy nem érdemeltünk vereséget ellenük. A null-null vagy az egy-egy igazságosabb lett volna. Ha a Dinamo ugyanebben a szellemben fejlődik, a következő szezonban komoly versenytársa lesz a Zenitnek.
– Kokorin szereti az autókat. Hogy tetszik a Lamborghinije?
– Ez az ő élete, ő tudja, hogy mi jó neki, mi tetszik neki. Ő a legjobb barátom Oroszországban. Ha egy ilyen autóval boldog, akkor miért ne legyen neki? A korábbi játékosok azt mondogatják, hogy „a mi időnkben a játékosok sokkal szerényebbek voltak, most rossz példát mutatnak!”. De most már más a világ, az emberek változnak. Mindenki használja a Facebookot, az Instagramot, hogy megoszthassa a világgal, mit csinál éppen. És ezzel nincs semmi baj.
– Nincs semmi baj, ha a játékos nem csak a pályán, hanem a pályán kívül is csillog. De Kokorin a pályán nem csillog, hiszen nem lőtt gólt november óta…
– Nagyon szomorúvá tesz, hogy ilyen régóta sikertelen. Kuranyival és vele már megvitattuk ezt a kérdést. Minden támadó került már hasonló rossz sorozatba. Bármit teszel, a labda csak nem megy át a gólvonalon. Még üres kapura sem sikerült gólt szerezni a Tyerek ellen, pedig mindent tökéletesen csinált. Eljött az ideális pillanat, hogy sikeresen befejezze a támadást, de egy pillanatig habozott, és már utána már túl késő volt, odalett a lehetőség. Ez pszichológia. Azt hiszem, az egész egy kihagyott büntetővel kezdődött neki az Anderlecht elleni meccsen. Akkor elvesztette az önbizalmát.
– Mi lehet a következő lépés számára?
– Adtam neki egy tanácsot: csak hunyd be a szemed, és teljes erővel lődd el! És előbb-utóbb a labda a hálóba kerül. Szüksége vagy egy gólra, akkor megint visszatalál majd a helyes útra – az egész csapat várja ezt a pillanatot. Mi csapatként megpróbálunk segíteni neki, mert szükségünk van rá. Soha nem találkoztam több tehetséges játékossal, mint itt, Oroszországban. Kokorin is klasszis játékos.
– Néhány játékos közismerten nagy gyűjtő, Zsirkov például a hadizsákmányokat gyűjti. És ön?
– Zsirkov gyűjti a trófeákat? Soha nem hallottam róla. Nekem van néhány emlékmezem, de ezt nem merném gyűjteménynek nevezni. Ezeket a meccsek lefújása után kaptam. Amikor a magyar válogatottal Portugália ellen játszottunk, akkor Cristiano Ronaldóval cseréltem. A PSV-vel játszottunk néhány jótékonysági mérkőzést, onnan van Figo- és Cocu-mezem. Amikor Oroszországgal játszunk, mindig Kokorinnal cserélek, mert ő a barátom. A Bulgária elleni meccs után Manoljevvel cseréltem, de ez nálam nem fanatizmus.
– A legfontosabb kérdés: van-e a gyűjteményében egy példány Király Gábor legendás szürke mackónadrágjából?
– Csak húsz perce beszélgettünk telefonon Gabival, mondtam neki, hogy nem tartson fel, mert sietek egy interjúra, most meg hirtelen rákérdeznek a nadrágjára! Ez egyszerűen hihetetlen. Ezt most azonnal megírom neki (a szerző megjegyzi, hogy honfitársunk azonnal a telefonjához nyúlt, és már írta is az smst).
– És akkor mi is a helyzet a nadrággal?
– Hogy őszinte legyek, még nem kértem tőle. De idén nyáron Király visszamegy a magyar bajnokságba, igyekszem találkozni vele, hogy kicseréljem a mezemet az egyik nadrágjára. Képzelje el, hogy még mindig abban játszik!
– Kuranyival tud magyarul beszélni? Hiszen a nagyapja magyar volt.
– Próbáltam beszélni vele, de úgy tett, mintha nem értené. Azonban a többiek már ismernek néhány szót magyarul, mert néha nagyon dühös vagyok a pályán…
– Oroszország és Magyarország is a harmadik helyen áll az Európa-bajnoki selejtezőcsoportban. El tudna képzelni egy pótselejtezőt a két csapat között?
– Őszintén szólva, nagyon örülnék neki, mert mindig nagyszerű az oroszok ellen játszani, hiszen barátok, csapattársak vannak a túloldalon. A tavalyi, budapesti meccsen is sok pozitív visszajelzést kaptam. De mégis azt remélem, nem kerül sor ilyen találkozóra. Bárcsak mindkét csapat közvetlenül kijutna az Európa-bajnokságra…
