NB II

„Erkölcs nélkül nincs labdarúgás”

A kirúgott cégvezető vallomása, avagy fél év alatt a megsemmisülés széléről az NB I kapujáig.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Az előző tulajdonos egy szélhámos volt, ezért kevés hiányzott ahhoz, hogy a Vasas FC tavaly nyáron megszűnjön. A csapat kiesett az NB I-ből, és úgy tűnt, menthetetlenné vált. Aztán betoppant Angyalföldre a megmentő. Elsőre biztosan túlságosan magasztos tűnik ez a szó, de jelenleg, több mint fél év elteltével valóban úgy tűnik, hogy Varga Endre nélkül nem menekült volna meg a csapat.

A BKV Előre, a Győri ETO, a Stadler FC, a Pécsi MFC és a Diósgyőr egykori játékosa hosszú éveken keresztül Németországban futballozott, és széles kapcsolatrendszerrel felvértezve tért haza, a nyelvtudásról nem is beszélve. Neki köszönhető, hogy Michael Budzinski jelentős összeget invesztált a Vasasba, és anyagilag visszarántotta a klubot a szakadék széléről. 35 évesen ő lett az egyik cégvezető, és a munkáját a háttérben és a reflektorfényben is sikerek övezték. elég, ha csak annyit mondunk, a csapat a második helyen telel az NB II Keleti-csoportjában, a Magyar Kupában is versenyben van, ráadásul a szurkolók visszaszoktak az Illovszky-stadion lelátóira.

Hogy csúcsvezetői szinten nincs minden rendben, az akkor látszott először, amikor a sikeres őszi szereplés és a szerződéshosszabbítás után, egyik pillanatról a másikra menesztették Szapor Gábor vezetőedzőt, és helyette a német Dirk Bergert nevezték ki, akinek komoly szakmai múltja és tapasztalata van – a német negyedik és az ötödik ligában… Aztán a klub egyik legtehetségesebb magyar fiatalját, Polényi Gábort kölcsönadták… Végül jött az újabb megdöbbentő bejelentés: Varga Endrének is távoznia kell. A Rangadó.hu kérésére megszólalt az immár csak volt cégvezető, aki kendőzetlen őszinteséggel beszél az elmúlt időszakról, az eredményekről, és a jelenlegi helyzetről. Amolyan rendhagyó interjú ez, ami tulajdonképpen nem is interjú, hiszen a beszélgetőtárs mondandóját nem kérdésekkel, csupán témamegjelölésekkel tagoljuk.

A kezdetek

Idehoztam a németeket, összehoztam az üzletet, a német befektető megvásárolta a Vasast, engem pedig cégvezetői posztra állított. Hivatalosan tavaly augusztus nyolcadikán kezdtünk dolgozni – mesélte a Rangadó.hu megkeresésére Varga Endre. – Mindenki tudja, milyenen állapotok uralkodtak akkor Angyalföldön, nem kell részleteznem, mert korábban már sokat beszéltem róla. Szerintem erkölcsileg még soha nem volt ilyen állapotban ez a csapat, mint tavaly nyáron. Nem volt hit, de a vezetésemmel elkezdődött a klub felépítése. Játékosokat kellett szerződtetnünk, de nem tudtunk, mert kizártak minket a pécsi ügyből kifolyólag. Mára a klub a konszolidáció kilencven százalékán túl van, a legnehezebb ügyeket a vezetésemmel lezártuk. A csapat a második helyen áll a bajnokságban, hátránya csak három pont a Békéscsabával szemben, tehát reális esélye van az NB I-be jutásra. A Magyar Kupban pedig ott van a legjobb nyolc között. A licenckövetelményekhez előkészítettem mindent, megállapodtam az akadémiával egy jövőbeli együttműködésről. Minden téren pozitív munkát végeztem, kizárólag a klubért dolgoztam, mindig a befejtető érdekeit néztem, lojális voltam vele. A labdarúgókhoz mindig korrekt voltam, sosem csaptam be senkit. A szurkolókkal is őszintén beszéltem, a valóságot kommunikáltam feléjük. Az én hitvallásom az, hogy csak erkölcsös és korrekt módon lehet felépíteni egy klubot.

Az ő szerepe

A vezetésben csak én beszéltem magyarul, ezért a játékosokkal, és a konszolidációval kapcsolatban a cégekkel egyedül én ültem le, persze mindig korrektül tájékoztattam a cégvezetőtársamat mindenről. Jó megállapodásokat kötöttem, korrektül ki lettek fizetve az emberek. Tavaly nyáron a lehetőségekhez képest jól igazoltam. A portugál edző távozása után optimális szakembert igazoltam, ezt az eredmények is igazolják, hiszen felfelé ívelt a pályánk. Azoknak a játékosoknak, akikre nem volt szükségünk, segítettem csapatot találni, úgy, hogy még legyen számukra visszaút. A szurkolókkal és a médiával való kapcsolattartás is nagyon pozitív volt. Minden fronton bizonyítottam, hogy képes vagyok a klubot irányítani, vezetni. Óriási a különbség aközött, amilyen helyzetben a Vasas tavaly volt, illetve amilyenben most van.

Azt is mindenki tudja, hogy mik történtek a múltban az FC és az SC között. Mindenki emlékszik azokra a hibákra, amelyek miatt megromlott a viszony. Ezt helyreállítottam, és Markovits Lászlóval nagyon jó munkakapcsolatot ápoltam. Nélküle a futballklub sem működik, rá nagyon nagy szükség van. Kiválóan működött a közös munkánk. Ő egy nagyon normális ember, aki nagyon sokat tesz azért, hogy a Vasas SC létezzen, fennmaradjon, működjön. A sportklub a futballklub egyszázalékos tulajdonosa, tehát joga van tudnia, mi történik az FC-ben.

De miért?

A klub fejlődése nagyon pozitív tendenciát mutatott ahhoz képest, hogy az indulások egy mosógép sem volt, mezek sem voltak, szertáros sem volt… Nem működött semmi, nem voltak játékosok, a klub úszott az adósságban és erkölcsileg le volt amortizálva. Mára mindenki visszakapta a hitét, és ebben nagyon nagy szerepem volt. Eljutottunk odáig, hogy külföldön készülhet a csapat, és elkezdett azon az úton menni, hogy profi legyen. Erkölcsileg minden szinten korrektül jártunk el. Ha az elmúlt fél év mérlegét nézzük, a magyar labdarúgásban kevesen hajtották végre azt, amit én.

Okot nem tudok, de szerintem nem is kell keresnem, mert nincs benne logika. Egyszerűen idejöttek, és közölték, hogy felbontják a szerződést velem. A német tulajdonos szombaton menesztett. A miértjét nem tudom. Nehéz is lenne indokokat találni, hiszen amilyen eredményeink voltak, az egyedi a magyar labdarúgásban. Bárhova tudok pénzt vinni, bárhol tudok segíteni, bármikor el tudom végezni ugyanezt a munkát. Az a felfogás, amit képviselek, mindenkinek nagyon tetszett a sportágban.

Mindent feláldozott

A szurkolóknak nagyon köszönöm, hogy a csapat mögött álltak, és segítettek a jó eredmények elérésében az együttest. Az ajtóm mindig nyitva állt előttük, hiszen közös a célunk: hogy ismét NB I-es legyen a csapat. Merészebb álmokat is dédelgettünk, és remélem, a munkám eredménye kitart legalább a mostani bajnokság végéig. Sajnálom, hogy nem folytathatom a munkát, hiszen nagyon nagy energiával dolgoztam, mindeközben lemondtam a családomról, az újszülött fiamat szinte alig láttam. Mindent feláldoztam, hogy a klub visszakapja azt a jó hírét, ami volt. Sajnálom, hogy nem engedik befejezni…

Nagyon jó munkakapcsolatot alakítottam ki a játékosokkal, így sikerült egy szétvert csapatból ilyen ütőképes, jó közösséget kovácsolni. Ebben is nagy részem volt, hiszen sok időt töltöttem az öltözőben. Mindig arra kértem a srácokat, higgyenek a munkában. Törekedtem rá, hogy csak az húzzon fel Vasas-mezt, aki ezt megérdemli, és ősszel csak azok húzták fel, akik megérdemelték.

Szapor Gábor menesztéséről

Ebben is nagyon lojális voltam. A tulajdonos kérte, hogy menesszem a vezetőedzőt. Tudomásul vettem, és végrehajtottam. Pedig mindenki tudja, milyen eredményeket ért el, és a közelmúltban hosszabbítottak vele szerződést. Váratlan volt mindenkinek, számomra is, de mindig mindent a Vasas érdekében tettem, és védtem a tulajdonost. Arra törekedtem, hogy a klubba invesztált pénz megtérüljön számára. Talán túl korrekt voltam, túl erkölcsös? Én abban hiszek, hogy csak úgy lehet futballt csinálni, klubot építeni, ha soha nem csapsz be senkit! Erkölcs nélkül nincs labdarúgás.

Szorítok, hogy minél előrébb végezzen a csapat, mert nem szeretném, hogy tönkremenjen az a munka, amit elvégeztem. A Vasas a szívembe nőtt, nagyon jól éreztem magam az ott futballozó emberekkel. Csodálatos élmény volt a Békéscsaba elleni továbbjutás, majdnem elsírtam magam. Óriási siker, ha arra gondolunk, honnan kezdtük, és hova jutottunk.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik