Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Az NB II Keleti-csoportjában sereghajtó Szolnoki MÁV FC szűkszavú közleményben adta hírül, hogy szerződést bontott Zováth Jánossal. A gazdag pályafutást maga mögött tudó 36 éves középpályás számára csak év jutott a klubnál, az sem volt valami sikeres, ráadásul ősszel sérüléssel is küszködött. Több mint háromszáz élvonalbeli meccsel, több bajnoki- és kupaéremmel a háta mögött talán tudott volna segíteni a nehéz helyzetben lévő szolnokiaknak, de az új vezetőedző nem tartott rá igényt, így most új klubot kell keresnie.
Zováth János a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, hogy annak idején már Paksról is azért kellett távoznia, mert Kis Károly nem nézte jó szemmel, hogy nem helybéli lakos, hanem ingázik az edzésekre és a meccsekre.
– Két fél szezont, tehát egy évet töltött Szolnokon. Milyen volt ez az időszak?
– Nagyon jól éreztem magam, jó környezetben voltunk, és a vezetés is korrekt, normális – mesélte Zováth János. – Sajnálom, hogy az első félévben nem sikerült teljesítenünk a feljutást, és az őszi idény sem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Ebben a sok sérülés is közrejátszott, de bíztunk benne, hogy egy jó felkészüléssel szebbé tudjuk tenni a tavaszt. Persze, a többiek szebbé tudják…
– A sérülés önt sem kerülte el…
– A negyedik fordulóban kaptam egy rúgást, amitől valószínűleg egy repedés keletkezett a szárkapocscsontomban. A következő meccset kihagytam, de a hatodik fordulóban újra játszottam, és a hatvanötödik-hetvenedik perc környékén, egy erős belépésnél megint kaptam egy rúgást. Akkor törhetett el a csont, ezért az őszi idény további részében már nem tudtam tevékenyen hozzájárulni a csapat szerepléséhez. November végére már százszázalékos állapotban voltam, az utolsó egy-két fordulóban játékképes is voltam, de abban maradtunk a szakmai stábbal, hogy ne kockáztassunk, mert egy újabb sérülésre rámehet a tavasz is. Kihagytam hat hetet a gipsz miatt, ezért decemberben folyamatosan mozogtam.
– Miért kellett távoznia?
– A szakmai stábban változás történt, Kis Károly lett a vezetőedző, és nem velem képzelte el ezt a posztot, ezért jobbnak láttuk mindketten, ha nem tépjük egymás idegeit. Az is probléma volt, hogy Kistarcsán lakom, és napi szinten lejártam, ingáztam. Az új szakmai stábnak ez sem volt szimpatikus, azt szerették volna, ha leköltözöm, de ez a család miatt sem lehetséges. A gyerekek itt járnak óvodába, iskolában, és márciusban jön az újabb baba! Mindezek miatt nem gondolkoztam abban, hogy Szolnokra költözzek, de nem is akkora a távolság, csupán hatvan perc autóval, és egy évig teljesen jól működött a dolog. De nem akartam vitát nyitni…
– Hogyan tovább?
– Ez még a jövő zenéje, mert számomra is hirtelen jött ez az egész. Úgy éreztem, nyárig jó helyen vagyok. Mindenképpen érzek még minimum két-három évet magamban, tehát nem akarom abbahagyni. Bízom benne, hogy a hír hallatán érkezik megkeresés.
– Eddigi gazdag pályafutásából melyik időszakra emlékszik legszívesebben?
– Nem nagyon tudnék kiemelni egyetlen klubot sem. A szerencsés emberek közé tartozom, mert mindenhol nagyon jó közösségben játszhattam. Ha mindenképpen választanom kell, akkor talán a Vasasban töltött éveim állnak legközelebb hozzám, de akárhol megfordultam, ott jól éreztem magam. Dunaújvárosban is, Pakson is, bár ott is felemás volt, mert az utolsó időszakom nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna, és az elválás szintén Kis Károly nevéhez fűződik! Oda is lejártam, már akkor is ingázó voltam. A sors így hozta… Amikor decemberben hallottam, hogy ő is képben van, és várhatóan vele képzelik el a jövőt Szolnokon, már sejtettem, hogy ennek lesz majd egy ilyen következménye, tehát nagy meglepetésként nem ért.
