Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Zalaegerszegen nem csak frázis, vagy üres szólam volt a helyi kötődésű játékosok, edzők visszacsábítása, erre tökéletes példa a 38 éves Lendvai Miklós esete is. A város szülötte annak idején a ZTE-ben nevelkedett kitűnő középpályássá, majd megfordult Franciaországban, Svájcban, Belgiumban és Cipruson, illetve a Ferencváros, a Győri ETO és a Sopron csapatában is. A magyar élvonalban 129, a válogatottban pedig 23 mérkőzésen lépett pályára, két évvel ezelőtt pedig visszatért a Zetéhez. Október eleje, Schneider Gábor távozása óta másodedzőként segíti Preisinger Sándor munkáját az NB II Nyugati-csoportjában szereplő felnőtt együttesnél, és mint a Rangadó.hu érdeklődésére kifejtette, nyíltan tudnak egymással beszélni, s a zalaegerszegi kötődés miatt jobban érzik a feladatuk súlyát és felelősségét.
– Mennyiben változott a feladatköre a kollégája távozása után?
– A bajnokság közben heti szinten egyéni képzéseket tartottam egy-egy alkalommal, tehát folyamatosan a csapat közelében voltam. Helyileg is, hiszen a saját csapatommal, az U17-együttessel a felnőttekkel szemben lévő öltözőben vagyunk. Az akadémián is edzősködöm, és amikor Schneider Gábor távozott, még jobban belecsöppentem az első keret munkájába, hiszen kaptam egy felkérést, amit elfogadtam, és remélem, tudok segíteni – mesélte Lendvai Miklós.
– Ütőképes párost alkotnak Preisinger Sándorral?
– Bizalmi szerepkör az enyém, de játékosként is sokat szerepeltünk együtt. Egyre jobban megismerjük egymást, egyre jobban tudunk együtt dolgozni. Véleményem szerinte nem lesz gond, hiszen mindkettőnknek vannak ambíciói, céljai edzőként. Megtisztelő, hogy vele dolgozhatok. Nyíltan tudunk egymással beszélni, és a zalaegerszegi kötődés miatt jobban érezzük a súlyát is a dolgoknak.
– Hogyan értékeli a csapat eddigi szereplését?
– Kicsit több van az együttesben, mint ahogy most áll, de nehezen indult a bajnokság. Akkor még kevesebb szerepem volt, de itt voltam a klubnál, tehát láttam. Az őszi szezon vége felé kezdett összerázódni a társaság. Ha a körülmények rendezettebbek volnának, és a jelenlegi kisebb problémák sem lennének, akkor előrébb tudtunk volna végezni. A klubnál komolyabb célok vannak tavasszal, és ehhez ragaszkodunk is Sanyival, mert úgymond a mi fenekünk van elöl, mi nem engedhetjük meg, hogy valami baki becsússzon.
– Mik a céljai edzőként?
– Minél magasabb szinten dolgozni, és szakmailag elismeréseket szerezni, de ehhez nagyon sokat kell még tenni. A diplomákról beszélek, hiszen fontos, hogy a papírok meglegyenek. Több korosztálynál is dolgozom, folyamatosan motivált vagyok, és sok tapasztalatot tudok szerezni. Külső segítséget igénybe veszek és kapok is, de neveket nem szeretnék mondani. Ha Magyarországról beszélünk, akkor az első osztályban szeretnék edzősködni, de hosszútávra nem lehet tervezni.
– Játékosként több országban, több klubnál is megfordult, melyikre emlékszik a legszívesebben?
– A legszívesebben a belgiumi időszakra gondolok vissza, mert nagyon jól éreztem magam, és a mai napig szeretnek, tisztelnek. Ott lettem igazán érett futballista, azok voltak a legjobb éveim.
