NB I

Szentes hatalmi harcba csöppent

A Haladástól menesztett edző szerint Magyarországon nem labdarúgás, csupán annak másolata zajlik.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!

Múlt hétfőn menesztették a Haladás kispadjáról Szentes Lázárt, aki 13 mérkőzésen irányította a szombathelyi csapatot. A rendkívül megosztó személyiségű szakembert az utolsó bajnokin verbális nézői atrocitás is érte, miután nem tűrte egyes játékosok – állítólagos – önbíráskodását. A kirúgott tréner a Digi Sport televízió kedd reggeli műsorában a szombathelyi időszakról és a magyar labdarúgás ügyes-bajos dolgairól is beszélt.

– Játékosuralom van a magyar fociban, de mi, edzők és vezetők vagyunk a hibásak, amiért ezt hagyjuk. Szombathelyen belecsöppentem egy nagyon kemény hatalmi harcba, ami még most is folyik. Jellemző a dologra, hogy jelen pillanatban még mindig én vagyok a Haladás edzője – kezdte Szentes Lázár.

A menesztett szakember a magyar labdarúgással, a hazai közeggel kapcsolatos véleményének is hangot adott.

– A magyar labdarúgásban az a nagy baj, hogy nincsenek kialakult rendszerek. Nagyon kevés játékos van, ezért ilyen sok a külföldi. A minőségi magyar játékos nagyon drága, és nagyon kevés klub tudja megfizetni. Óhatatlan, hogy a vezetők, edzők megalkusznak egyes szituációkban. Van, aki nem alkuszik meg, mint én, de az nem lesz sokáig edző. Nagyon nehéz bánni ezzel a közeggel, itt az kellene, hogy végre világos, tiszta viszonyok legyenek.

– A hetvenes évek óta követem a labdarúgást, és most történelmi lehetőség előtt áll a magyar futball. A hardver már kezd alakulni a stadionfejlesztésekkel és TAO-s pénzek bevonásával, de a szoftver nagyon gyenge, fejleszteni kell, mert egy Commodore 64-es szintjén áll, ami nem hasonlítható egy 2015-ös szoftverhez. Ebben kellene sokkal hatékonyabban dolgozni. A magyar labdarúgás egyik legnagyobb problémája, hogy nagyon sok csapatnál nincsenek a stábban specialisták.

Szentes tudta, mire vállalkozik, amikor átvette a Haladás irányítását, és fontosnak tartja kiemelni, hogy a róla kialakult véleményekkel ellentétben igenis csapatjátékos.

– Az egyéniségemből fakadóan nem félek semmitől és senkitől. Most is bemennék a fradisták közé, maximum mindkét vesémet lerúgják, nem csak az egyiket. Debrecenben és Újpesten is teljesen új csapatot építettünk a vezetőkkel karöltve, szóval nagyon is csapatjátékos vagyok. Az Integrál DAC-nál nulla játékossal kezdtünk, és a tulajdonosokkal együtt felépítettünk egy csapatot, amely ötödik lett a másodosztályban és a legjobb négy közé jutott a Magyar Kupában.

A Haladással 13 meccsen tíz pontot szerző edző a szombathelyi állapotokra is kitért.

– A téli átigazolásoknál volt mozgásterem, a tulajdonosokkal összhangban kialakítottunk egy koncepciót. Felmértük azokat a játékosokat, akik szerintem és szerintük is kevesek lesznek a bennmaradáshoz, ezért új irányt vettünk. Azt viszont tudjuk, hogy nagyon nehéz magyar játékosokat igazolni, ezért az olasz kapcsolat révén olyan irányba mentünk, hogy azonnal bevethető, kinézett játékosokat kerestünk. A csapat körül viszont iszonyú erők munkálkodnak a háttérben, akik rombolnak mindent. Más érdekeket képviselnek, a vezetésből korábban kiszorult emberekről van szó. Remélem, hogy az öltözőig nem ér el a kezük, mert az nagyon durva lenne.

– A legnagyobb problémát a Honvéd elleni hazai vereség okozta, hiszen utána játszottunk a Videotonnal és a Fradival. Sajnos történt az a malőr, hogy életemben másodszor felküldtek a lelátóra. Nyilván megszegtem a szabályokat, és azt tudni kell, hogy a magyar játékvezetők nagyon allergiásak arra, hogy az edző ne hagyja el a technikai zónát. Mindeközben verbálisan nagyon durva megjegyzések hangzanak el, amelyeket viszont elengednek a fülük mellett. Nyilván én is hibáztam, de ha a tényekről beszélünk, akkor én a Haladást kiesőhelyen vettem át, de nem kiesőhelyen adtam le. Nem vagyok büszke erre a szereplésre, de mindig a tényeket is kellene nézni – vélekedett Szentes.

– Egy játékos sosem minősítheti a játékostársát. Nézzük meg a nyugati országokban a labdarúgást – mert az valóban labdarúgás, ami itt zajlik, az csak egy másolata a futballnak –, ha ott egy játékos hibázik, a másik azonnal megtapsolja, biztatja tovább. Nálunk edzésen egy fiatalt vagy külföldit úgy szét tudnak tépni, hogy az nem igaz. Egy játékos sosem veheti a bátorságot arra, hogy a társát kritizálja. Null-hét után ne halljak meg olyat, hogy négy-öt játékos nem első osztályú.

Olvasói sztorik