NB I

Miért került padlóra a Diósgyőr?

Összegyűjtöttünk néhány okot, indokot, érvet és ellenérvet az idei nyeretlenségre.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!

Öt fordulót játszottak le eddig az élvonal tavaszi idényéből, és ha meg kellene választani ennek a szűk másfél hónapnak a csalódását, a legtöbben bizonyára a Diósgyőr (le)szereplésére voksolnának. A borsodiak a tavalyi naptári év utolsó fordulójában legyőzték az Újpestet, ennek köszönhetően a harmadik helyen teleltek, és nagyon úgy tűnt, hogy idén versenyben lehetnek az ezüstéremért. Ehhez képest a hosszú szünet után – immár öt mérkőzést számláló – nyeretlenségi sorozatba, a tabellán pedig zuhanásba kezdtek, ráadásul a gyengécske Bp. Honvéd ellen kiestek a Ligakupából. De vajon miért? Az okokat próbáltuk összegyűjteni.

A téli felkészülés

Ezzel biztosan nem volt probléma, hiszen Árki Gábor sportigazgató a klub honlapján olvasható interjúbanzökkenőmentesnek nevezte a téli időszakot. „Elkerültek minket a problémák, nem voltak betegségek, sérülések. Az edzőtábor szintén jól sikerült, az egyedüli csapat voltunk, amelynek sikerült olyan szállodában megszállnia, ahol nem volt rajtunk kívül más csapat, így senkihez nem kellett alkalmazkodnunk, az edzőpálya csak a miénk volt. Az eredményes felkészülés feltételei mind adottak voltak. Törökországban kiváló minőségű pályákon gyakorolhattunk.”

A játékoskeret változásai

A közelmúltban számtalanszor szóba került Kádár Tamás és Elek Ákos téli távozása. A lengyel Lech Poznan és a kínai Csangcsun Jataj együtteséhez távozó két kulcsember kiválása szakmailag és emberileg is komoly vérveszteségnek számít a DVTK-nál, de egyikük klubváltása sem volt meglepő, illetve úgy is fogalmazhatunk: mindkettő várható volt, tehát a minőségi pótlásukra volt (lett volna) idő és pénz, de a jelek szerint mégsem sikerült.

A tavaszi vesszőfutás közepette már bizonyára bánják, hogy elengedték Debreceni Andrást és Bori Gábort a Vasashoz, hiszen az érkezők közül Kovács Gábor folyamatosan sérült, Koman Vladimir pedig formán kívül van. Tomiszlav Szivics vezetőedző a közelmúltban nyilvánosan bírálta, koncepciótlannak nevezte a klub átigazolásai politikáját, leginkább azért, mert az illetékesek nem gondoskodtak elegendő védőjátékosról. Ennek a hátterében az állhat, hogy ő a pécsi Balogh Bélát is szívesen látta volna a keretben, de a két klub nem tudott megegyezni az anyagi feltételekben.

Bár Julian Jenner nem a téli szünetben, hanem korábban érkezett, továbbra is nehezen érthető, mi szükség volt rá. Eddig a jó teljesítménye helyett csak az ellentmondásos nyilatkozataival került a figyelem középpontjába a holland, aki már a ferencvárosi időszakában is zűrös-botrányos figura volt, de akkoriban legalább a pályán bizonyítani tudott.

„Az érkezőkkel kapcsolatban fontosnak tartom kiemelni, hogy csak olyan játékosokat hoztunk, akiket Tomiszlav Szivics szeretett volna. Tény, hogy létszámban kevesebben vagyunk, mint ősszel, de a szakmai stáb kérése volt, hogy húsz játékosnál ne legyen több tavasszal, mert nem fognak tudni mindenkinek játéklehetőséget adni. Sosem szerencsés, ha a labdarúgók a lelátóról nézik a meccseket, mert nem férnek be a keretbe” – mondta ebben a témában Árki Gábor.

Egyre feszültebb a helyzet

Vannak konfliktuskezelő, konfliktuskerülő, illetve konfliktusgeneráló személyiségek, és a jelek szerint Szivics mester az utóbbiak táborába tartozik, bár ez nem újdonság. A problémát persze a legtöbbször nem ő hozza létre, de nem is tudja megfelelően kezelni, a reakciója csak olaj a tűzre. Ilyen volt a már említett nyilatkozata, amellyel a klubvezetőknek üzent az átigazolásokkal kapcsolatban.

„Volt egy nagy hibám, Bognárt nem kellett volna becserélnem, mert tönkretette a játékot. Ezért nem kap szerepet, most már láthatják” – mondta a vezetőedző Bognár Istvánról a debreceni vereség után, de állítólag később az öltözőben tisztázták a dolgot.

„Aki dolgozik, hibázik, mi is hibáztunk amikor őt idehoztuk” – ezt a holland Julian Jenner leigazolása kapcsán nyilatkozta Szivics.

„El kell ismerni, hogy a Paks jobb csapat nálunk és megérdemelten nyert, lefutballoztak minket. Megmutatták, hogyan kell focizni, és szeretnék nekik gratulálni” – mondta a Paks elleni 2-1-es szombati vereség után az edző, de a szavait nem tudjuk hova tenni. Vajon komolyan gondolta, vagy megint ironizált? Hiszen a tolnaiak helyzete a háttérben közismerten válságos, főszponzoruk miatt továbbra is kérdéses a jövőjük, míg a DVTK anyagi bázisa megingathatatlannak tűnik, ezt Árki Gábor is megerősítette az említett interjúban. Ha mindezek ellenére komolyan gondolja, hogy a paksi csapat jobb, mint az övé, akkor tényleg nagy a baj…

A legfrissebb konfliktus nem Szivicshez, hanem Miroszlav Grumicshoz és Koman Vladimirhez köthető, hiszen a Paks elleni találkozó első félidejének végén látványosan összevesztek a pályán. Koman a teljesítményével egyelőre nem képes segíteni a borsodiakat, ezért nyilván egyre feszültebb, de nagyon rossz jel, ha valaki ennyire megfeledkezik magáról több ezer néző szeme láttára.

Az egyértelműen kitűnik Árki nyilatkozataiból, hogy próbálja diplomatikusan kezelni a helyzetet, de nagy kérdés, hogy ő, vagy pedig az ügyvezető rendelkezik-e a megfelelő karakterrel, ami a rendkívül erős egyéniségnek számító Szivics mindenkori felettesének szükséges.

https://www.youtube.com/watch?v=ovDRx4rHg5c

A szerencse hiányzik vagy valami más?

Szombathelyen vezetett a Diósgyőr, a vége mégis döntetlen lett. Kecskeméten a hátrány után sikerült egyenlíteniük, de a (megismételt) tizenegyes kimaradt, a vége vereség lett. A Pécs ellen két góllal vezettek a borsodiak, a vége 2-2 lett. Mivel a Debrecen számos nagy helyzetet kihagyott, a DVTK a meccs végén egyenlíthetett volna, ám nagy ziccerét elpuskázta, úgyhogy iksz helyett vereség lett belőle. A Paks ellen is előnyben voltak a borsodiak, a vége pedig közismert: 2-1-es kudarc. Vajon tényleg a szerencse hiányzik – ahogyan a miskolciak mondják –, vagy valami más, mondjuk a koncentráció?

Nyeretlenségi sorozatok

Nem újdonság, hogy kudarc-spirálba kerül a DVTK, hiszen amióta visszajutott az élvonalba, a mostani az ötödik példa a huzamosabb vesszőfutásra, ráadásul egy esetben ez nyolc bajnoki mérkőzést számlált.

2012. március – 2012. április: 5 mérkőzés

2012. október – 2012. december: 6 mérkőzés

2013. április – 2013. május: 5 mérkőzés

2013. október – 2014. március: 8 mérkőzés

2015. február – 2015. április: eddig 5 mérkőzés

Vereség a mumus ellen

Az élvonalba való visszajutása óta a Diósgyőr most találkozott nyolcadik alkalommal a paksiakkal bajnoki mérkőzésen. A mérleg meglepő: két borsodi és öt tolnai siker, valamint egy döntetlen. Hazai környezetben egyszer nyert a DVTK és háromszor kikapott, úgyhogy immár biztosan mumusként tekint legutóbbi ellenfelére.

2011. szeptember: Paks–Diósgyőr 1-1

2012. április: Diósgyőr–Paks 1-2

2012. szeptember: Diósgyőr–Paks 1-0

2013. április: Paks–Diósgyőr 1-0

2013. október: Paks–Diósgyőr 0-2

2014. április: Diósgyőr–Paks 0-4

2014. október: Paks–Diósgyőr 3-1

2015. április: Diósgyőr–Paks 1-2

Mi lehet a megoldás?

Ez bizony fogós kérdés. Egyelőre úgy tűnik, edzőváltás biztosan nem lesz, mert a vezetők a rossz eredmények ellenére kiállnak Szivics mellett. Ki kellene találnia valamit pedagógiailag, mert lehet, hogy ez a szókimondó, karcos stílus nem mindig vezet eredményre. Úgy kell egy siker a csapatnak, mit egy falat kenyér; az előnyt rendszeresen meg is szerzi a DVTK, de végre meg is kéne tartania, illetve az sem lenne hátrány, ha a felépülnének és hadrendbe állnának a sérültek.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik