Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Mátyus János a Lombard Pápa vezetőedzőjeként kezdte az őszi NB I-es szezont, de augusztus végén lemondott, és a 12. fordulótól már a Nyíregyházát irányítja. A fiatal szakember a Spartacusszal jelenleg a 11. helyen áll a bajnokságban, vasárnap pedig az előrehozott első tavaszi fordulóban a keleti rangadón a Debrecen otthonába látogat. Mátyus a DigiSport televízió péntek reggeli műsorában beszélt az eddigi nyíregyházi tapasztalatairól és a hétvégi bajnokiról is.
– A hatodik fordulóban még a vendégkispadon ült Nyíregyházán. Már akkor megtetszett a hazaiak játéka?
– Kurtán-furcsán távoztam Pápáról, aztán eltelt egy hónap, és megkerestek Nyíregyházáról. Nem sokat gondolkoztam, egyből elfogadtam, amit kínáltak nekem. Jól érzem magam, egy szép hagyományú klubnál vagyok, és boldog vagyok, hogy itt dolgozhatok – kezdte Mátyus János.
– Az első mérkőzésén szoros eredményt értek el Újpesten. Azóta mi változott, és mennyire elégedett a csapat teljesítményével?
– Tudtam, hogy borzasztóan nehéz a sorsolásunk. Hat meccsem maradt erre az évre, ebből kettő nagyon fontos volt, itthon játszottunk a Pécs illetve a Haladás ellen. Ezeket a mérkőzéseket mindenképp hoznunk kellett ahhoz, hogy ne legyünk a kieséstől fenyegetve. Ezeket hoztuk, de evés közben jön meg az étvágy, és mindenképp azon vagyunk, hogy a hátralévő két találkozón is eredményesek legyünk.
– A Magyar Kupában a Kisvárda ellen kiesett a csapat, de a Ligakupában jól szerepelnek. Hogyan viszonyul ehhez a fronthoz, csakis a bajnokság az elsődleges?
– Minden fronthoz egyféleképpen állok hozzá. Ha bajnoki mérkőzés, ha edzésjáték, ha cicázás, akkor is vérre menő meccset játszunk, és minden mérkőzést meg kell nyernünk. Persze, van ellenfél is, de azon vagyunk, hogy bármilyen fronton, bármilyen mérkőzésen nekünk nyernünk kell. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a szurkolóinkat kiszolgáljuk.
– Melyek lennének azok a jelzők, amelyeket szívesen hallana a csapatával kapcsolatban?
– Kezdik ránk sütni azt, hogy keményen, harcosan és szenvedéllyel játszunk. A harcosság nagyon tetszik nekem. Tudom, hogy a futball igazából arról szól, hogy az ellenfél kapujába be kell juttatni a labdát. Ezen vagyunk mi is, de amikor úgy beszélnek rólunk, hogy ez egy kemény és harcos csapat volt, akkor az nem esik rosszul…
– Látszik, hogy mindenkit tűzbe akar hozni, hány plusz drukkert vár a szurkolóknak intézett felhívásától?
– Ez nem felhívás volt, egy egyszerű levelet intéztem a szurkolók felé. Sok minden megjelent ezzel a kapcsolatban, ezért tisztáznám azt, hogy én senki ellen, és senki mellett nem emeltem szót. Egyszerűen csak az eszközeimmel arra próbáltam őket és minden magyar szurkolót buzdítani, hogy a lehető legnagyobb számban jöjjenek ki a meccsre. Ez a játék a nézőkről szól, és mostanában elég kevesen látogatnak ki a magyar meccsekre. Szerintem ez nem nagyon mehet így sokáig. Bízom abban, hogy Diósgyőrhöz hasonlóan több száz Szpari-szurkoló kísér el minket Debrecenbe.
– Milyen reményekkel utaznak Debrecenbe?
– A DVTK-meccsünk előtt azt mondtam, hogy valószínűleg tízből kilencszer a Diósgyőr legyőzne minket, most ugyanezt mondom, de abban bízom, hogy ez a mostani lesz a tizedik meccs. Más körülmények között készülő csapat ellen fogunk játszani, de borzasztóan meg szeretnénk nehezíteni a DVSC dolgát.
– Milyen posztokon tervez erősítést a téli időszakban?
– A Nyíregyháza mai keretében a kapus kivételével minden poszton lehet erősítésről beszélni, illetve reménykedni. Balogh János egyértelműen az első számú kapus, de az összes többi posztra keresek játékost. Majd elválik, hogy ebből mi valósul meg. Kardinális kérdés a belsővédő és a befejező csatár pozíció.
– Lesz nagy durranás? Érkezik mondjuk válogatott védő?
– Tárgyaltunk egy grúz válogatott játékossal múlt péntekig, de nem igazoltuk le, mert rövidtávú szerződést szeretett volna. Meglátjuk, hogy lesz-e nagy durranás, mindenképp szeretnénk erősíteni.
– Tavasszal többet vár a csapatától, mint a bennmaradás?
– Sokan ódzkodnak attól, hogy kijelentsék ezt, az első számú célunk viszont egyértelműen a bennmaradás, ezt nem is szégyellem. Benn kell maradnunk ahhoz, hogy sikerről beszéljünk. Ebben nekem egyetlen dolgom van, hogy picit a saját arculatomra formáljam a csapatot. Ez nem lesz könnyű, de az első jelek már megtörténtek, hiszen mostanában olyan meccseket játszottunk, amelyeken ugyan vereséget szenvedtünk, de az látszott, hogy minket egy kézlegyintéssel nem lehet elintézni.
