NB I

Szűcs Lajos célba vette az ötszázat

Ha a Lombard FC jövőre is NB I-es lesz, meglehet a kapus félezredik élvonalbeli meccse, de nem csak emiatt szeretne segíteni a csapatának. A mai napig élvezi, ha sok dolga van egy meccsen, a Videoton ellen szombaton alighanem lesz is.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Meglehetősen zaklatott volt az ősz Pápán. A nyáron jelentősen átalakult csapatban továbbra is Szűcs Lajos jelenti az állandóságot – lassan egy évtizede védi a Lombard kapuját, sokszor volt az év legjobb kapusa, idén ősszel viszont megelőzték a sportlap rangsorában. De a rutinos játékos változatlanul bízik a bennmaradásban, és már várja az újabb kihívásokat – például szombaton, a listavezető Videoton ellen.

– Kicsit hullámvasút volt a szezonom, volt olyan mérkőzés, ami nekem és a csapatnak sem sikerült túl jól. Persze megvoltak a nehézségeink, ismert, hogy edzőváltás is történt a klubnál, ettől függetlenül úgy gondolom, nem zártam rossz félévet – mondta a Rangadó.hu érdeklődésére Szűcs Lajos.

– Pályafutása során elég sok edzőváltást megélt már, mennyire befolyásolja ma, ha ilyesmi történik a csapatánál?
– Amióta felnőtt csapatnál védek, beleértve még a ferencvárosi időszakot is, három olyan edzőváltás volt, ami valóban megviselt. Nem szeretném elmondani, melyek, mert nem akarom megsérteni azokat az edzőket, akik ebbe nem tartoznak bele. Minden játékost megérint valamennyire egy edzőváltás. Van, aki örül neki, olyan is, aki kevésbé, és olyan is, akinek mindegy. Én már mindhárom csoportba tartoztam a pályám során… Sok szempontból lehet nézni egy ilyen dolgot, szakmai, emberi oldalról is. Láttunk olyat, hogy valaki minden tekintetben méltó az adott csapat vezetésére, csak éppen nem jönnek az eredmények. Ilyenkor szokták azt mondani, hogy az összes játékost nem lehet lecserélni.

– Pápán akárki volt az edző az elmúlt években, mind azzal kezdte, hogy Szűcs Lajos lesz a jobbkeze.
– Örülök, hogy így van. De ha belegondolunk, én vagyok a legidősebb és a legtöbb NB I-es meccsel rendelkező játékos az öltözőben, talán nem nagyképűség azt mondani, hogy ez így természetes.

– Idén elég furcsán alakult a szezon Pápán, egy hamar bekövetkező, kifelé nem igazán megmagyarázott edzőváltással.
– Már eleve furcsán indult, hiszen nagyjából a keret hetven százaléka kicserélődött, az edzői stábot is beleértve. Mátyus Jani nagy tervekkel látott neki a munkának, aztán az ősz első harmada után úgy döntött, elmegy. Biztosan megvoltak az okai, én ezzel kapcsolatban nem szeretnék állást foglalni. A csapat ezután is megpróbált eredményt produkálni. Nem volt könnyű, elég hullámzó lett a szezon. Most már megvan az új edzőnk, sajnos Lengyel Ferenccel nem tudtuk megnyerni az első meccsünket, a Honvéd ellen talán valóban hízelgő volt ránk nézve a döntetlen – de azzal azért nem értek egyet, amit az ellenfél edzője nyilatkozott, hogy agyonnyert mérkőzés volt és csak nekik voltak helyzeteik. Hatvan percen keresztül emberhátrányban játszottunk, nem tudni, mi lett volna, ha Waltner Robit nem állítják ki.

– Most viszont még nehezebb feladat következik, hiszen az előrehozott tavaszi első fordulóban az éllovas Videotont fogadják. Gondolom, úgy készül, hogy lesz dolga bőven.
– Kicsit az ág is húz minket, elég sok a sérültünk. Túl sok merítési lehetősége nincs az edzőnknek. De én bízom benne, hogy az lesz a legjobb Lombard Pápa, amelyik kifut a pályára, és felvesszük a kesztyűt. Tudjuk, hogy egy bajnokjelölt ellen játszunk, talán ők is beírják gondolatban előre a három pontot erre a meccsre. Szeretnénk borítani a papírformát, hozzáteszem, a Videoton ellen már egy döntetlen is ezt jelentené.

– Szereti még az olyan meccseket, amikor várhatóan nyomás alatt lesz a kapuja?
– Minden meccsre úgy készülök, hogy szeretném, ha lenne dolgom. Egy kapus azért kapus, mert szeret védeni. Kilencven percen át álldogálni nem túl jó. Igaz, voltak a pályafutásom során olyan meccsek, amikor örültem, hogy nem lőnek kapura, mert belül éreztem, aznap még a félpályáról is tudnék gólt kapni, de azért többnyire nem ez volt a jellemző. Különben nem lenne négyszázhetvenhárom meccs a hátam mögött az NB I-ben. A mai napig szeretem, ha olyan meccs jön, amin tudom, nem fogok megfázni.

– Célba vette már az ötszázas határt is?
– Természetesen szeretném átlépni. Az elsődleges cél persze az, hogy a csapat a következő szezonban is az első osztályban szerepeljen.

Olvasói sztorik