Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Véget érni látszik a helyi kötődésű játékosokra alapozott időszak a szombathelyi futballban. A Haladásnál megjelent az olasz vonal, és folyamatosan a perifériára szorult a korábbi évek sikeredzője, a csapattal tavasszal a hatodik helyen záró Artner Tamás. Miután a Hali ősszel a kiesőzónába sodródott, a tulajdonosok leváltották a trénert. A menesztett szakember a DigiSport televízió hétfő reggeli műsorában beszélt a szombathelyi problémákról és jövőbeli terveiről.
– Mi történik Szombathelyen? Mi ez az olasz vonal?
– Annyira olasz vonalról azért még nem beszélhetünk. A nyár folyamán a meghatározó játékosaink távoztak. Guzmics Richárd, Tóth Péter, Predrag Bosnjak, Nagy Gábor és Simon Ádám a csapat gerincét alkották, és a helyükre nem tudtunk meghatározó játékosokat igazolni. A háttérben a győri vonalon keresztül került ide egy olasz marketingigazgató, aki hozta Tommaso Rocchit. Hozott argentin próbajátékosokat is, de azokat én nem néztem meg – kezdte Artner Tamás.
– Miért nem?
– Mert nem tudtam róla. Egy edző mindig tudjon arról, hogy mi történik a klubnál, főleg játékosfronton.
– Amióta Massimiliano Caroletti befolyásolta a dolgokat, azóta sok minden a feje felett és a háta mögött történt?
– Nem mondanám ezt, ennyire nem hegyezném ki ezt az olasz vonalat. Erről nem az olasz vonal tehet. Inkább arra hegyezném ki, hogy egy tulajdonosi kör nem igazán akarta, hogy az említett meghatározó játékosok itt maradjanak.
– Mi volt ennek az oka?
– Az ügyvezető mindig azt magyarázta, hogy túl nagy igényeik voltak ezeknek a játékosoknak. Simon Ádám a Palermo játékosa volt, nehéz lett volna újra megtartani. Predrag Bosnjak eladásából jó pénz érkezett a Haladás kasszájába. Guzmics Richárd pedig külföldre szeretett volna igazolni. Volt egy Tóth Péterünk, aki ezer szállal kötődött a klubhoz, és óriási karakterű játékos, úgy érzem, őt mindenképp meg kellett volna tartani. Ő a meghosszabbított kezem volt Halmosi Péterrel együtt. Volt egy Nagy Gáborunk is, aki szintén ezer szállal kötődött a Haladáshoz, és aki megérdemelte volna, hogy olyan anyagi juttatásokat kapjon, mint amit most középszerű játékosok kapnak. Simon Ádámot is mindenképp szerettem volna megtartani, ha ők maradnak, akkor egyébként most nem lenne semmi gond.
– A tulajdonosi kör Szombathelyen már annyira nem lelkesedett az ön által képviselt irányvonalért, hogy minél több helyi kötődésű, helyi nevelésű játékos legyen a csapatban?
– Azért nem lelkesedtek, mert ezek a játékosok már régóta ott voltak. Ők nem akadémisták voltak. Annak idején, amikor a Lombard távozott Szombathelyről, akkor a HVSE komplett utánpótláscsapattal feltöltötte a nulláról induló klubot. Két év múlva eljutott olyan szintre, hogy csak saját nevelésű játékosokkal megnyerte az NB II-t. Ezek a játékosok ekkor nőtték ki magukat, és utána az NB I-ben is azért tudott sikeres lenni a Haladás, mert ezek a labdarúgók megadták a gerincet. Hozzájuk jöttek meghatározó futballisták, mint például Molnár Balázs és Kenesei Krisztián, valamint visszajött Halmosi, aki szintén saját nevelésű játékos volt. Ebben az évben sajnos ez megszűnt, mivel ezek a labdarúgók távoztak, a feljövő fiatalok pedig még nem tudják húzni a csapat szekerét. Olyan játékosokat pedig nem tudtunk igazolni, akik erősítést jelentettek volna.
– Tommaso Rocchi ebben a szezonban mennyit tud segíteni a Haladáson?
– Kellemesen csalódtam benne, de nem vele volt személyesen problémám, hanem azzal az eljárással, ahogy idekerült. Rocchi egy profi játékos, és egy szimpatikus, rendes ember. Példaként lehet állítani az összes fiatal számára, hogy harminchét évesen is miképp áll a dolgokhoz. Ennek ellenére azt mondom, sokat nem tud segíteni, mert nincsenek meg mögötte azok a játékosok, akik tudnák támogatni. Ő már olyan játékos, akit ki kell szolgálni. Inkább olyan csatárra lett volna szükségem Radó mellé, aki erős, gyors, és ha kell, akkor a félpályáról is beviszi a labdákat. Ilyen csatárra azonban nem volt lehetőségem.
– Tősgyökeres szombathelyi labdarúgóedzőként hogyan tovább? Másik városban is vállalna feladatot?
– Jelen pillanatban dolgozom az anyaegyesületnél. Nekem ez mindig is szívügyem volt, és egyébként ez is szerepet játszott abban, hogy mennem kellett. Az biztos, hogy hosszabb távon NB I-es edző szeretnék lenni, mert úgy érzem, alkalmas vagyok rá, és ezt bizonyítottam is az elmúlt három évben. Eljutottam arra a szintre, hogy Magyarország legjobb edzői között vagyok.
