Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Ha a Bukarestből hazatartó szurkolók lelkesedésén múlik, valamit az időjárás lehetővé tette volna, Dárdai Pált a Duna jegén kiáltják ki örökös magyar szövetségi kapitánynak. Ez nem megoldható, így aztán sajátos szimpátia-sziporkák repkednek a médiában és a közösségi térben, például még szinte le se fújták a román-meccset, már megalakult a Dárdai maradását követelő Facebook-csoport.
A kapitány alighanem jó érzésekkel olvassa ezeket a megnyilvánulásokat, ugyanakkor a dilemma máris fennáll: deklaráltan három hónapra és négy meccsre vállalta a munkát (az ehhez szükséges edzői papírok nélkül), Németországban visszavárják, a Herthánál éppoly tudatosan kezdte építeni edzői karrierjét, mint játékos-pályafutását.
Van tehát min rágódnia, mi sem teszünk igazságot, ugyanakkor felsorakoztatunk néhány évet pro és kontra a „véglegesítsük-e Dárdai Pált” témakörben. Mindegyik érvet komolyan gondoljuk, és mindegyiket elfogadhatónak tartjuk, így ezek az érvek nem voksok, csupán szempontok. Lássuk!
Dárdai Pál maradjon kapitány hosszú távon, mert…
1. …nincs nála megfelelőbb és eladhatóbb szakember.
Ahogy azt már korábban is írtuk, egyszerűen nincs az európai futball vérkeringésében jelenlévő, ráadásul némi respekttel is bíró magyar szakemberek között olyan, aki kimondottan ambicionálná is a magyar válogatottal kapcsolatos munkát. Dárdai a tökéletes szereplő e tekintetben. Az MLSZ egyszer előhúzott egy, a játékosok számára – bár erről nem nyilatkoztak hivatalosan – elfogadhatatlan edzőt, Pintér Attilát: most végre találtak valakit, akiért, úgy tűnik, képesek a tűzbe menni. Akkor minek más?
2. …megint egy új edző keresgélése és a vele való alkudozás komolytalan lenne.
Ha már kiderült, hogy Dárdainak van érzéke a csapathoz és a kapitányi feladatokhoz, minek játszaná el újra az MLSZ azt, amit Egervári lemondása után eljátszott? Anyagiakról alkudozni, „neves” külföldi jelölteket lebegtetni, aztán esetleg hoppon maradni, miközben ott a rátermettségét bizonyított megbízott kapitány – a válogatott komolyságát is aláásná.
3. …maradt esély a továbbjutásra.
Ez az érv kevésbé Dárdai Pál személyéről szól, egyszerűen futballszakmai alapvetés: egy edzőt, aki az elvárt mennyiségű pontot megszerzi a csapattal és ezzel versenyben tartja a selejtező-sorozatban, hogy harminc év után marad esély kijutni valahová – szóval, egy ilyen edzőt miért is nem kellene mindenáron marasztalni?
Dárdai Pál menjen vissza Németországba, mert…
1. …amit vállalt, teljesítette és a hitele biztosan megmarad.
Ne feledjük, ez még csak két (plusz további kettő) meccs volt, de ha az oroszok és a finnek elleni esetleg nem is sikerül tökéletesen, Dárdai Pál akkor is megcselekedte, amit vállalt. Ha lesz ereje tartani magát az elhatározásához, a magyar futball elmúlt harminc évének kb. egyetlen, hiteles szakmai szereplőjeként távozhat, hogy később természetesen visszatérjen. A csapatot pedig összeszedte annyira, hogy egy megfelelő utóddal odaérhet az első három hely valamelyikére.
2. …sokkal többet használhat a magyar futballnak a jövőben, ha nem köti le magát néhány jó meccs után egy bizonytalan poszton.
Szövetségi kapitánynak lenni a magyar válogatott mellett – inkább rövid, mint hosszú távon – a biztos bukással egyenlő. Ez tapasztalat. Dárdait nemzeti hősként ünnepelték Bukarest után, de ennél a túlfűtött rajongásnál sokkal, de sokkal többet érhet, ha a német futball világában, az ottani képzést elsajátítva, néhány év múlva visszatér, hogy ne csak egy – mégoly fontos – meccsre segítsen, hanem az egész sportág átfogó megreformálásában. Ezt nehéz belátni a románok elleni iksz „mámorában”, pedig a kétszer kettő alapvetése.
3. …így nem kezdi edzői pályafutását rögtön egy megszegett ígérettel.
Ez látszólag komolytalan érv, mert a magyar futballban annyian beszéltek (hazudtak) összevissza már, hogy nevetséges lenne épp egy sikeres edzőn számon kérni, ha mást mond három hónappal később, mint kinevezésekor. De mégis: a dolgok tisztába tételéhez először tiszta viszonyok kellenek. És Dárdai Pál nem feltételesen, nem egyéb lehetőségekre célozgatva foglalta el a székét, hanem egyenesen megmondva, mit és mennyi időre vállal. Márpedig ő a nagyon kevesek egyike itthon, aki abszolút tudatosan és fokról fokra haladt előre karrierjében – eddig. Ha a sok kudarc miatt állandóan önellentmondásba keveredő honi futballkorifeus között maradna egy, aki deklaráltan elvek szerint cselekszik (és még sikeres is) – az többet érne, mint két győztes meccs. A hosszú távú normális viszonyok alapja ugyanis minden társadalomban az elfogadott elvekhez való ragaszkodás. A futballtársadalomban is.
Nos, ezek az érvek – és nyilván akad ezek mellett még sok egyéb is, például itt csak a kapitány személyére vonatkozó szempontokról volt szó, az MLSZ döntési szokásairól és azok elvi szempontjairól nem. Lehet vitatkozni. Aztán majd meglátjuk, a Finnország elleni selejtező bonyolítja vagy egyszerűsíti-e a helyzetet. Mert bár Dárdai Pál a Feröer-meccs előtt megígérte, hogy ha azt nyeri a csapat, akkor megveri a finneket is, ennek az ígéretnek a betartása nem csak rajta múlik. És ott ráadásul a szurkolói túlfűtöttség sem lesz akkora, hogy egy döntetlent győzelemként ünnepeljünk.
