Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A Videoton október közepén, az élvonal 11. fordulója után a tabella első helyén állt, a Diósgyőrrel szemben négy-, a Debrecennel szemben pedig ötpontos előnnyel. Azóta kilenc kört rendeztek, ám a székesfehérváriak mindössze egyszer tudtak győzni, hét pontot szereztek, és hat mérkőzés óta nyeretlenek. Emiatt a második helyre csúsztak, és hétpontos hátrányban vannak a Debrecenhez képest, közben pedig kiestek a Magyar Kupából.
Ebből is látszik, vagy valami nagyon nem stimmel az NB I leggazdagabb klubjánál.
Amikor tavaly januárban bejelentették Paulo Sousa távozását, kis túlzással az egész magyar labdarúgás fellélegzett. A helyére érkező honfitársa, José Gomes eleinte felüdülés volt elődjéhez képest, hiszen kulturáltnak és visszafogottnak tűnt, de csak egy darabig. Hogy a közeg volt-e rossz hatással rá, vagy csak arról van szó, hogy fokozatosan előjött az igazi énje, nem tudjuk, de talán mindkettő igaz.
Tény, hogy José Gomesnél sem stimmel valami. Képtelen kezelni a helyzetet a nyilvánosság felé, pedig a Győri ETO elleni, vasárnapi vereség (0-1) után volt egy figyelemreméltó félmondata: „Én vagyok a Videoton arca.” Tehát tisztában van a szerepével, mégis rendszeresen farkast kiált, vagyis a győzelem elmaradása esetén mindig a játékvezetőt hibáztatja. Tegnap már odáig merészkedett, hogy Csányi Sándor MLSZ-elnöknek és Pintér Attila szövetségi kapitánynak üzent, az ő álláspontjukat kérte a bíráskodásról.
Nem nehéz utánanézni, hogy a Videoton ebben a szezonban hat bajnoki meccsen játszhatott hosszabb-rövidebb ideig emberelőnyben, ráadásul ebből két almalommal kettős létszámfölényben, és Vinícius vasárnapi piros lapja mindössze az első kiállítás volt a fehérváriak kárára a mostani idényben. A Ligakupában az ellenfelek közül három mérkőzésen szórtak ki valakit, a Videotonból kétszer, tehát a mérleg egyértelműen Gomes csapatának javára billen.
Aki farkast kiált, farkas által vész el, és ne legyen kétségünk, hogy ez a sors vár a portugálra is. Ha egyszer valóban hátránya származik a játékvezetői tévedésekből csapatának, már senkit sem fog érdekelni, miről panaszkodik az edző, mert korábban annyiszor felemelte már a szavát, különösebb ok nélkül. Apróbb-nagyobb bírói hibák szinte minden meccsen előfordulnak, de ezek csak nagyon ritkán befolyásolják a végeredményt. A hazai edzők többsége nem szokott gyakran „bírózni” a nyilatkozatában. Ellenpélda – Gomesen kívül – Tomiszlav Szivics, de a Diósgyőr trénere pénteken, a Pápa elleni találkozó után megjegyezte, hogy nem látta jogosnak azt a tizenegyest, amit a javukra ítélt meg a játékvezető. Tegyük hozzá: az a büntetőt döntötte el a meccset a DVTK javára, a mester mégis hangot adott véleményének. Az ítélet egyébként helyes volt, de ez most másodlagos, a lényeg, hogy ezzel a vélekedéssel saját hitelességét erősítette Szivics.
Éppen ez Gomes legnagyobb baja: a hiteltelenség. Miközben méregdrága, de átlagos tudású külföldiekkel teletömött csapata egy csatárral próbálkozik, de szürke, jellegtelen, semmilyen játékot produkál, ő egyre inkább hasonlít az elődjére, és egyre ellenszenvesebb. Kizárólag két dologról hajlandó beszélni a meccsek után: a játékvezető tehet arról, hogy nem nyertek, illetve a céljuk továbbra is a bajnoki cím megszerzése. A saját csapata hibáiról alig beszél, pedig a szurkolókat nem lehet hosszútávon becsapni, nem véletlenül követelték a portugál távozását.
Persze, tévedés lenne kizárólag a tucatlégiósokra fogni a Videoton vesszőfutását, hiszen a magyarokra is alig lehet ráismerni. A rendkívül tapasztalt Juhász Roland észrevehetetlen, a korábban csodált Haraszti Zsolt, Kovács István és Gyurcsó Ádám árnyéka valódi önmagának, Nikolics csak csere, Kleinheisler sérült, Sándor György is inkább a küzdeni tudása miatt dicsérhető. Erről bizonyára nem a bírók tehetnek, és arról sem, hogy a Vidi a jó eredmények elmaradása ellenére sem próbál meg valami mást játszani, mindig ugyanazt a sablon erőlteti.
Egyes vélekedések szerint bár a magyar bajnokság kétségtelenül nem valami erős, annyira mégsem gyenge, hogy a Videoton ebben az összetételben, ilyen játékkal bajnok tudjon lenni. Matematikailag még bőven van esélyük, de a játékukat elnézve csoda, hogy még mindig a második helyen állnak. Visszataszító stílusával már Sousa is kivívta a szakma és a közvélemény ellenszenvét idehaza, de neki legalább játékosként komoly és eredményes múltja volt, edzőként is dolgozott már jelentős csapatoknál, mielőtt Székesfehérvárra szerződött, itt pedig az Európa Liga csoportkörébe vezette az együttest. Gomesről egyik sem mondható el, ő a nemzetközi kupa selejtezőjében elbukott egy sehol sem jegyzett montenegrói csapat ellen…
A téli szünet előtt arról szóltak a hírek, hogy már keresik az utódját, és meneszteni fogják. Végül mégis maradt, és az ő vezetésével csinálta végig a téli felkészülést a csapat, a két hosszú spanyolországi edzőtábor eredménye azonban nem valami látványos… A nyeretlenség folytatódik, de a távozására kevés az esély, ugyanis állítólag a szerződése szerint annyi pénzt kellene kifizetni neki a menesztése esetén, amit hazánk leggazdagabb klubja sem szeretne vállalni.
Gomes tehát minden bizonnyal marad, és ha vele együtt maradt a „se íze, se bűze” játék, az eredménytelenség, a nagyképű viselkedés és az egyre hiteltelenebb nyilatkozatok, akkor Székesfehérváron még szomorúbbak lesznek a szurkolók. Debrecenben viszont boldogabbak!
