Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A közelmúltban több helyről is megkeresték László Csabát, de továbbra sincs csapata. Uganda és Litvánia korábbi szövetségi kapitánya nem panaszkodik, hanem várja a minden szempontból megfelelő ajánlatot. A Magyar Lelátó érdeklődésére elmondta, szerinte mi vezetett a magyar válogatott emlékezetes bukaresti vereségéhez tavaly ősszel, és azt is elmondta, milyen hozzáállással lehetett volna megfelelő eredményt elérni Románia ellen.
A Ferencváros egykori vezetőedzője ismét hangsúlyozta, hogy egyszer, ha a háttér biztosított lesz, szívesen visszatérne szeretett klubjához, amellyel annak idején nem tudott bejutni a Bajnokok Ligájába.
– A magyar válogatott ősszel két nagy pofonba is beleszaladt, Románia és Hollandia ellen. Talán a hollandok elleni nyolcasnál még fájóbb, hogy a magyar játékosok nem tudták felfogni, hogy milyen fontos a románok elleni meccs…
– Így van. Meglátásom szerint a magyar válogatott Budapesten vesztette el a továbbjutást, mert ha megnyerik az itthoni meccset, akkor biztosan más pszichés állapotban lépnek pályára Bukarestben – kezdte László Csaba. – De itt megint van egy nagy kérdés. Az utolsó pillanatban képesek voltunk elbénázni azt a mérkőzést, és kiengedni a kezünkből a lehetőséget, hogy valami nagyot alkossunk. Én Erdélyben születtem, székely vagyok. Azt is mondhatnám, hogy az életem felében harcoltam, hogy túl tudjuk élni az életet. Ami Magyarországon a mindennapi életben egyszerűnek tűnt, az kint máshogy ment. Mi is otthon voltunk, de azért valamilyen formában mindig felhívták a figyelmünket arra, hogy a tudtunkra adják, te magyar vagy.
– Erre mondják, hogy románnak magyar, magyarnak román…
– Mondjuk, ezzel Magyarországon is lehet találkozni, de még egyszer hangsúlyozom, nem tudom elképzelni, hogy ne tudjak koncentrálni, még akkor sem, ha százezer ember lenne kint a stadionban. Teljesen igazat adok azoknak, akik kritizálnak. Miért nem lehet ötvenezer román előtt levenni egy labdát és rendesen passzolni? Ott van a bíró, aki segít. Csak a saját tudásodat kell adnod. Tizenegy-tizenegy ellen játszik, hol van a probléma? Amikor láttam, hogy az első percekben mennyire bizonytalanok vagyunk, hogy elveszítjük a mérkőzést, akkor én is azt mondtam, hogy ez nem lehet igaz… Nem értem, milyen nyomásról beszélnek. Meg kell tartani az eredményt az első tizenöt-húsz percben. Most nem szeretném kritizálni azt a játékost, de el kell rúgni a labdát előre, vagy fel a magasba. Nem kell cselezni, vagy sokat gondolkodni. Kaptunk Bukarestben egy akkora pofont, amire azt mondom, hogy nem lehet igaz. Mi erdélyiek így gondolkozunk. Nem tudom, mi volt előtte az öltözőben, ez nem kritika senki felé. Akkor valami nagyon nem volt rendben, de ez azért is lehet, mert a budapesti, szurkolók nélküli kettő-kettes mérkőzésnek nagyon mély nyomokat kellett hagynia mindenkiben. Ha Bukarestben hoztuk volna döntetlenre a meccset, vagy ha megnyerjük a budapesti találkozót, akkor biztos vagyok benne, hogy nem lett volna ez a csúnya történelmi vereség Hollandiában. Nagyon fáj a szívem, mert én láttam még, amikor a magyar válogatott egy világbajnokságon hét gólt tudott rúgni egy csoportmérkőzésen. Most meg egy világbajnoki selejtezőn kaptunk nyolcat, ráadásul úgy, hogy megköszönhetjük a hollandoknak, hogy nem mentek tíz fölé.
– Aki ismeri Székelyföldet, az tudja, hogy a Ferencváros a nemzeti identitás része ott. Ön is így gondolja? Mennyire érezte ezt át a Fradi vezetőedzőjeként?
– Ez nem is lehet kérdés nekünk, székelyeknek. Nem azt mondom, hogy egy Újpest, vagy Honvéd nem volt népszerű Erdélyben, de az biztos, hogy a legtöbb székely ember a Ferencvárosnak drukkolt. Én gyerekkorom, öt-hatéves korom óta Fradi-drukker vagyok és maradok is. Ezt el is mondtam sokszor, és nagyon büszke vagyok arra, hogy a sors megadta azt a lehetőséget, hogy a Ferencváros vezetőedzője lehessek. Nekem minden nap öröm volt a Ferencvárosnál, még akkor is, ha nagyon sok nehézséggel kellett szembenéznem. A mai napig azt mondom, hogy nagyon büszke emberként viselem azt, hogy lehettem a Ferencváros edzője, és hogy szerettek a szurkolók. Voltak olyan eredmények, amire az ember büszke lehet, persze olyan is, amire annyira nem. De a mai napig is azt mondom, hogy bármikor, ha a Ferencváros olyan helyzetben van, és olyanok a lehetőségek, hogy azt tudom mondani, hogy újra együtt dolgozhatunk, akkor biztosan együtt fogunk dolgozni.
– Anno a Ferencvárosnak nagy esélye volt bejutni a Bajnokok Ligájában, de a klub a Sparta Praha elleni két selejtezőmérkőzés között eladta Gera Zoltánt a West Bromwich Albionnak. Ha Gera ott van, akkor bekerül a BL-be a Fradi?
– Erre csak azt tudom mondani, hogy igen. Zolira nagyon nagy szükség lett volna, ráadásul akkor nagyon jó formában volt, ahogyan az egész csapat is. Ez a mérkőzés a mai napig rémálomként kísért. A mai ötvenéves László Csabával, ezzel a tudással, amit még sikerült magára szednie, biztos vagyok benne, hogy bejutnánk a Bajnokok Ligájába. Nem azért mondom, mert nem voltam elég felkészült, csak ennyi idő elteltével az ember sok mindent másként lát. Nagy butaság lenne azt mondani, hogy mindig felkészült, vagy pedig mindig a legjobb edző voltam. Egy jó pap holtig tanul, és az elmúlt években és is nagyon sokat tanultam. Biztosan lett volna egy-két dolog, amit ennyi idő után másképp csinálnék. Lehet, hogy nem játszottunk volna ilyen nyíltan, vagy jobban odafigyelek a védekezésre. De akkor úgy gondoltam, ha az első félidőben tudunk rúgni egy gólt, akkor biztos továbbjutók vagyunk, és nagyon forszíroztuk ezt a találatot. Nem felejtem el, hogy az első félidő utolsó percében Leandrónál volt a labda, aki elcselezte az akciót, majd a kontratámadásnál Huszti Szabi csinált egy buta faultot, amiből az ellenfél jöhetett szabadrúgással. Ha Leo elrúgja a labdát, vagy kilövi stadionból, akkor biztosan lefújja a játékvezető a félidőt. Helyette gólt kaptunk a szabadrúgásból és null-eggyel mehettünk a félidőre. Ezek a pillanatok utána mély nyomot hagytak bennem, és biztos vagyok benne, hogy sok mindent másképp kellett volna csinálni. Nagyon büszke vagyok arra a csapatra és a közönségre. Vannak dolgok, amiket ma másképp csinálnék, de vállalom a hibáimat.
– Sokan szeretnék, ha visszatérne a Ferencvároshoz…
– Erre csak azt tudom mondani, hogy nekem is van egy elvárásom. Nagyon jó a kapcsolatom a Ferencvárossal, és nem csak a mindenkori vezetéssel. Kubatov Gáborék megkerestek. Amikor a Charleroi-nál befejeztem a munkát, és a Ferencváros edzőt keresett. Sajnos nem tudták azokat a feltételek biztosítani, amiket kértem, de nagyon becsületesen azt mondták, hogy „Csaba, ezt most per pillanat nem tudjuk teljesíteni”. Ez nem csak pénzkérdés volt. Visszakanyarodhatnánk a személyi változásokhoz, mert én a stábon belül is változást akartam, de ezt nem lehetett megtenni. Most Thomas Dollnál ezt egy bizonyos szinten meg tudták csinálni, és ez azt jelenti, hogy a Ferencváros jó irányba halad. Sok sikert kívánok Thomas Dollnak, és remélem, hogy egyszer, ha váltás lesz, és meglesznek azok a feltételek, hogy tudjunk együtt dolgozni, akkor ismét rám gondolnak majd. A legnagyobb vágyam, hogy nem csak bajnokságot szeretnék nyerni a Ferencvárossal, hanem be is akarok jutni a Bajnokok Ligájába, hogy összejöjjön, amit Prágában elbuktunk. Ezen kívül nem egy, vagy kettő, hanem legalább tíz évig szeretnék a Fradi edzője lenni. Számomra ez lenne a legnagyobb dolog, még akkor is, ha most külföldön keresem a kenyeremet.
