Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Szűcs Lajos képtelen kiöregedni. A sportnapilap osztályzatai alapján az NB I őszi szezonjának legjobb kapusa a Lombard Pápa negyvenéves hálóőre lett. Védései segítségével csapata a nyolcadik helyen telel az élvonalban. A csapatkapitány pedig túl a negyvenen, és ötszáz feletti NB I-es mérkőzéssel a háta mögött Dino Zoff rekordjára hajt. Szűcs Lajos a DigiSport televízió kedd reggeli műsorában beszélt a teljesítményéről, de szót ejtett Pintér Attiláról és a magyar válogatottról is.
– A telelés és az őszi szezon vége nálunk nem esik egybe. Elég furcsa, nem?
– Én is nyilatkoztam, hogy furcsállom, miért kell lejátszani két tavaszi mérkőzést. Ezt igazságtalannak érzem – kezdte Szűcs Lajos. – Egy mérkőzés is két félidőből áll, ami kétszer negyvenöt perc, nem pedig egy hatvanperces és egy harmincperces. Mondom ezt azért, mert ahol nagy szél van, ott az a csapat jár jobban, amelyik hatvan percig hátszélben játszik. Senkit nem akartam megbántani ezzel a dologgal, csak vannak csapatok, amelyek szeretnének a tabellán feljebb jutni, azok az ősz folyamán látják, hogy hová kell igazolni. Ha elkezdődik egy bajnokság, ami egy őszből és egy tavaszból áll, akkor az ősz végén látják, hogy melyek azok a hiányposztok, amelyek erősítésre szorulnak.
– Meg lehetne oldani, hogy az őszi szezon vége ősszel legyen, a tavaszi meg tavasszal kezdődjön?
– Tudom, hogy nagyon nehéz így megoldani, mert elég mostoha időjárási viszonyok vannak, és ez megnehezíti a versenykiírást, de példaként ott van a Kaposvár, amely az utolsó helyen áll, biztos, hogy szeretne bennmaradni az élvonalban, és valószínűleg a bennmaradás érdekében szeretne olyan játékosokat igazolni, akikkel ezt meg tudja valósítani. De elment két tavaszi meccs, így csak később tudnak erősíteni.
– Önnek az év kapusa poszton bérelt helye van?
– Az igazság az, hogy azért vagyok könnyű helyzetben, mert olyan kapusedzőm van, mint Kovács Laci bácsi. Mellette egy olyan családi hátterem, amit a feleségem biztosít, és ez nekem elegendő ahhoz, hogy jó teljesítményt nyújtsak. Laci bácsit mindenképpen ki kell emelnem, mert szakmailag a pályán és azon kívül is mellettem van.
– Számon tartja, hányadik alkalommal kapta meg ezt a címet az ősz, a tavasz, vagy akár az egész év tekintetében?
– Számon tartani nehéz, mert ha a ferencvárosi éveimet tekintem, akkor is majdnem minden évben sikerült megnyernem. Most, hogy a Lombarddal visszatértünk az első osztályba, azóta is minden évben sikerült megszereznem a díjat. Nemcsak a Nemzeti Sportban, de más fórumokon is én lettem a legjobb, és ez nagyon nagy büszkeség számomra. Úgy gondolom, hogy engem egy ember előz meg, mégpedig az előbb említett Kovács László.
– A jó teljesítménynek lehet az egyik kulcsa az, hogy ön nem sérülékeny?
– Ez egy nagyon nagy szerencse számomra. Édesanyám azt mondta, hogy egyetlen dolgot fejezett be az apám életében, és az én voltam. Úgy gondolom, hogy genetikailag ez tényleg egy szerencsés dolog. Egyszer volt egy komolyabb sérülésem, egy bokatörés, de azt is egy hónap alatt kipihentem. Mindenképpen előny, hogy keveset vagyok sérült.
– Ha figyeli önmagát, van, ami megkopik a korral? Reflex? Látás?
– Csak a hajam. Nyilvánvaló, hogy nem tudok már annyit edzeni, mint tíz évvel ezelőtt, de így is kihozom a maximumot abból, ami megfelelő a mostani koromhoz. Sőt, ha visszamennék tíz évet, és azt mondanák, hogy egy ember ennyit tud edzeni, akkor azt nem hinném el.
– Meglepődne, ha csörögne a telefonja, és az új szövetségi kapitány, Pintér Attila lenne a vonalban?
– Meglepődnék, mert úgy gondolom, hogy nem rólam kell, hogy szóljon a válogatott. Pintér Attilával jó viszonyban vagyok, ami problémánk volt még a ferencvárosi időszakban, azt személyesen lerendeztük. De nyilván arra akar kilyukadni, hogy én is tagja voltam annak a Ferencvárosnak, amelyik az edző menesztésében részt vett. Akkor azt így hozta az élet, és a csapatnak az volt a döntése. Ez egy kellemetlen döntés volt abban az időszakban, mert Pintér Attilától egy dolgot semmiképpen sem lehet elvenni, mégpedig azt hogy az egyik legeredményesebb magyar edző.
– Akkor ezek szerint rendezték a viszonyukat?
– Mi soha nem is voltunk haragban. Nekem a magánéletemből adódóan volt egy kisebb kiesésem, amihez ő nem jól állt hozzá. Ő egy keménykezű ember volt, de ezt akkor lerendeztem vele. Nekem olyan jellegű problémám nem volt vele, mint esetleg más csapattársaimnak. Csak a csapat tagja voltam én is.
– Ezek szerint negyvenévesen már nem akar válogatott lenni, de azért nem mondana nemet a hívásra?
– Persze, hogy nem mondanék. Kérdezték tőlem, hogy eljátszom-e a válogatottság gondolatával. Természetesen az ember sokféle gondolattal eljátszik, de a realitás, azt hiszem, nem ez.
– Pintér Attila kinevezését jó döntésnek tartja?
– Nagyon örülök, hogy magyar szakember került a válogatott élére. Hogy jó vagy rossz döntés, abba szerintem most kár belemenni. Ha vannak eredmények, akkor jó döntés. Ha nincsen, akkor a közvéleménynek úgysem fog tetszeni. Ha kijutunk az Európa-bajnokságra, akkor elmondhatjuk, hogy jó döntés volt.
– Térjünk vissza a Pápához. Az előző bajnokság végén rezgett a léc, de idén szépen szerepel a csapat. Mi a tavaszi célkitűzés és mi az álom?
– A vezetőség célkitűzése a hatodik és a tizedik hely, vagyis hogy egy stabil középcsapattá nőjük ki magunkat. Jó lenne sokkal feljebb kerülni a tabellán. Ez az én célkitűzésem, de a realitás nem ezt tükrözi jelen pillanatban. Nagyon hátradőlni sem szabad, mert a nyolcadik helyen vagyunk, de a pontkülönbségek kicsik. Ha nem úgy rajtolunk tavasszal, ahogy szeretnénk, akkor bekerülhetünk a veszélyzónába is. Megnyugodni sem szabad, de alulértékelni sem szabad az eddig elért győzelmeket, és azt sem, hogy nyolcadikok vagyunk.
– Kell erősítenie a Pápának a télen?
– Ha a keret együtt tud maradni, az már egy erősítés. Nem tudom, hogy a vezetőség részéről milyen tárgyalások zajlanak a háttérben. Az sem tudom, hogy ki megy, ki marad. Ez mind a jövő zenéje, de az mindenképpen erősítés lesz, ha ez eddig nélkülözni kényszerült játékosunk, Goran Marics visszatér tavasszal a sérüléséből.
– A napokban jött a hír, hogy a Csákvár védője, Racskó Roland a Pápa helyett Szolnokra szerződött. Nem vonzó az első osztályú Pápában játszani?
– Megmondom őszintén, hogy fogalmam sincs, ki az a Racskó Roland. Csákvár ide, Csákvár oda. Nem azért, mert nem figyelem a másodosztályt, de tényleg nem tudom ki ő. Most hallom először, hogy le akartuk igazolni. Hozzáteszem, hogy most Budapesten vagyok, és már régen voltam Pápán. Nem tudom, milyen vonzó másnak a Pápa, vagy az NB I, de úgy gondolom, hogy sok játékos örülne, ha a Lombard futballistája lehetne. Szerintem NB I-es futballistának lenni megtisztelő, ettől függetlenül ez a játékos döntése, és tiszteletben kell tartani.
– Tartja a célt, miszerint túl akarja szárnyalni Dino Zoff rekordját?
– Most már kicsit emeltem a mércét. Hiszen vagy egy számomra másik nagyon kedves ember, a Diósgyőr kapusedzője, Veréb György. Ő negyvenkilenc évesen védett utoljára az NB I-ben. Nagyon bízom benne, hogy az egészségem és az erőállapotom megengedi, hogy őt túlszárnyaljam.
– Pápán van egy örökre szóló szerződése. Ez a gyakorlatban mit jelent?
– Igazából mindig évente átbeszéljük, de a tulajdonos úrral mindig harmincöt másodpercig tart a beszélgetésünk ilyen szempontból. Bíró Péter úr egyet mondott nekem: „Lajoskám! Majd amikor én azt mondom, hogy ehhez már nem adhatod a nevedet, akkor azt fogadd el, és hagyd abba.” Bízom benne, hogy ez minél később lesz.
– Ha majd ötven felett abbahagyja, marad a focinál? És marad Pápán?
– Nyilvánvaló, hogy én a futballban tudom elképzelni az életemet ezután is. Kapusedzőként, vagy másmilyen státuszban, azt még nem tudom megmondani.
– Legutóbb azt mondta, hogy a játékostársak vizsgáztatása kapcsán áttér a humán tárgyakról a matematikára. Milyen a reál felkészültsége a Pápa játékosainak?
– Egyre jobb. Nagyon szorgalmasak a fiúk, úgyhogy most ebben a félévben a történelem fog következni.
