Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Gyakran használjuk azt a kifejezést egy játékosra, hogy válogatott formában játszik. Mostanában különösen igaz ez két klasszisra, a paksi Simon Attilára és a Videoton támadójára, Nemanja Nikolicsra. Mindketten ontják a gólokat: előbbi hat, utóbbi öt alkalommal köszönt be három forduló alatt. De vajon tényleg érhet-e válogatottságot a remek forma két olyan játékos esetében, aki már nem nevezhető kimondottan fiatalnak?
A Rangadó.hu részéről amondók vagyunk, igenis ki kellene próbálni őket, méghozzá mihamarabb. Persze, lelkesek vagyunk, de szakemberek nem, ezért megkérdeztünk két korábbi szövetségi kapitányt és egy klubedzőt, akik lehűtötték a kedélyeinket.
2006-ban volt a válogatott szövetségi kapitánya Bozsik Péter, aki szerint több szemponton is múlik, ki kerül be a nemzeti együttes keretébe.
– Az eredményesség feltétlenül fontos szempont, nyilván több más szempont mellett, például, hogy milyen a játékos karaktere, egyénisége, mennyire csapatember, magyarul, hogyan illeszthető be abba a csapatba, illetve abba a közösségbe, amit az ember formál – vélekedett Bozsik Péter, aki jelenleg az NB II-es FC Tatabánya ügyvezetője. – Ha a játékos minden szempontnak megfelel, akkor hozzá lehet nyúlni. Igazság szerint a magyar bajnokság más, mint a nemzetközi szint. Figyelemre méltó, hogy valaki az NB I-ben ontja a gólokat, de lehet, hogy többet ér az, aki külföldön edződik, még ha nincs is bombaformában, csak éppen stabil játékos, mert más a szint…
1996 és 1998 között volt válogattunk szövetségi kapitánya Csank János, aki jelenleg ismét a Vác csapatát irányítja. A sokat látott szakember amondó, egy válogatott kerettagság hosszabb távra szól, tehát ha valaki három meccsen jól teljesít, az még nem biztos, hogy bekerülhet.
– Attól még, hogy valaki jól játszik az NB I-ben, nem biztos, hogy válogatott szintű futballista. Azon is sok múlik, hogy a helyén ki játszik, meg a válogatottság hosszú távú, attól hogy valaki három meccsen jól játszik, még nem biztos, hogy be kell hívni – magyarázta Csank János. – Egy szövetségi kapitány már ismeri annyira a mezőnyt, hogy tudja, ki játszik válogatott szinten. Alapvetően persze a teljesítmény kicsit átírhatja az elképzeléseket, de nagy többségében nem. Egy védő például lehet háromszor a mezőny legjobbja, ha lassú meg alacsony. Az életkor is lehet befolyásoló tényező, de ez kevesebbet nyom a latba. Valamilyen szempontból a jövőt is kell építeni, extrém esetekben fordulhat elő, hogy idősebb játékosokhoz nyúl egy szövetségi kapitány.
Testközelből ismerheti Simon Attilát, hiszen tavasszal még a játékosa volt, a második fordulóban pedig már ellenfélként szemlélhette a játékát a PMFC kispadjáról Márton Gábor. A baranyaiak ellen ráadásul kétszer talált be Nemanja Nikolics is.
– Az öltözőben nem volt gond Simon Attilával, remek csapatembernek ismertem meg. Kiválóan dolgozott az edzéseken, tehát az már előtte is várható volt, hogy képes lehet kiugró teljesítményre. Azt nem az én feladatom eldönteni, hogy válogatott szinten játszik-e. Nikolicsról pedig láthattuk, hogy hidegvérű befejező, bár ellenünk emberelőnyben azért nem volt olyan nehéz dolga a Videotonnak – magyarázta Márton Gábor.
Érdekesség, hogy cikkünk két hőse, vagyis Nemanja Nikolics és Simon Attila a következő fordulóban éppen egymás ellen lép pályára, hiszen a Videoton a Paks csapatát fogadja…