Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Újvidéken lépett pályára a Bp. Honvéd az Európa Liga második selejtezőkörének első mérkőzésén. A magyar bronzérmes ellenfele a szerb bajnokságban szintén harmadik helyen záró FK Vojvodina volt.
Kispesti próbálkozásokkal indult a találkozó, azonban Baráth Botond és Lovrics beadása sem okozott gondot a hazaiak kapuja előtt. A Vojvodina fokozatosan átvette az irányítást, és a nyolcadik percben nagyon közel került a vezetés megszerzéséhez, azonban Kemenes Szabolcs bravúrral védte Skuletics fejesét. Állandó munkában volt a Honvéd védelme, egyre többet dolgoztatták a hátsó alakzatot a hazaiak támadói. Főleg a szerbek sztárja, a kameruni Aboubakar Oumarou okozott sok gondot a magyar kapu előtt.
Az első gólra 19 percet kellett várni: egy jól beívelt szögletet Trajkovics hat méterről fejelt a kapuba. Kemenes ezúttal nem volt a helyzet magaslatán. Két perccel a gól után Nasztics csúszott rá nyújtott lábbal Baráth Botondra, a játékos azonnal megkapta a veszélyes megmozdulásért járó piros lapot. Az emberhátrány ellenére továbbra is támadásban maradt a hazai együttes, sőt nagyon közel járt a második gólhoz is. A 31. percben Poletanovics lépett ki a védők közül, egy az egyben vezethette a labdát Kemenesre, azonban kicsivel a kapu mellé lőtt.
Nem igazán lehetett észrevenni a Honvéd csapatán, hogy emberelőnyben játszik, aktívabbak voltak a hazaiak. Hidi Patrik próbálkozása jócskán elkerülte a kaput a 35. percben, nem úgy, mint Ignjatovics fejese a másik oldalon: a Honvéd védője kis híján a saját kapujába fejelt egy balról érkező beadást. Hiába volt többet a labda a vendégeknél, a szerb csapat a kiállítás ellenére is jóval többet mutatott az első félidőben.
A szünetben Marco Rossi minden bizonnyal igyekezett rendet tenni a Honvéd-játékosok fejében. Kellett is, ugyanis a majdnem 25 percnyi emberelőny ellenére a magyar csapat nem tudta eltalálni az ellenfél kapuját az első játékrészben.
Nagyot változott a játék képe a második félidő elejére. A Honvéd röviddel a kezdés után két nagy ziccert is kialakított, azonban gólt nem sikerült szereznie. A Vojvodina gyors kontrái még most is sok veszélyt hordoztak magukban, a vendégek védelme továbbra is nagyon nehezen tudta tartani az egyedül elől maradó Oumarout.
A kezdeti rohamok kissé alábbhagytak, és bár egyre nagyobb fölényben játszott a Honvéd, egy távoli, megpattanó Hidi-lövésen kívül nem sok momentuma volt a magyar együttesnek. Egyre unalmasabbá vált a játék, nem tudtak mit kezdeni a kispesti támadók az ellenfél védelmével, míg a hazaiak folyamatosan gyors kontrákkal próbáltak veszélyeztetni. A hetvenedik percben ismét Oumarou kevergetett a labdával a Honvéd tizenhatosa környékén. A támadó befűzte Baráth Botondot, aki csak szabálytalanul tudta semlegesíteni a kameruni játékost. Mindezt a büntetőterületen belül tette, tehát tizenegyes járt érte. A büntetőt Vranjes vágta a léc alá, a rossz irányba induló Kemenesnek esélye sem volt.
A hajrában tovább nőtt a labdabirtoklási arány a Honvéd javára, majdnem kétszer annyit volt a labda a kispestieknél, mint a Vojvodinánál, de ezt a fölényt gyakorlatilag helyzetekre sem tudta váltani a magyar csapat. A mérkőzés végére teljesen leült a játék, maradt a 2-0-s eredmény, így nagyon nehéz helyzetből várja visszavágót a magyar együttes.
A Rangadó.hu szakértője, Dajka László, edző, a Bp. Honvéd egykori válogatott játékosa elemezte a mai találkozót:
Úgy érzem, volt csapatom teljesen egyenrangú ellenfele volt a Vojvodinának. Az első 25 perc a hazaiaké volt, de a kiállítás után fokozatosan vette át az irányítást a Honvéd. Kulcsmomentum volt érzésem szerint, hogy az első félidőben nem sikerült kiegyenlíteni. A második játékrész ragyogóan kezdődött, két komoly lehetősége is adódott a Honvédnak, egészen a második hazai találatig a levegőben lógott az egyenlítés. A második gól után azonban néhány játékos feladta lélekben, itt dőlt el a mérkőzés. Összességében elmondható, hogy megérdemelten nyert a Vojvodina. Annak ellenére, hogy a Honvéd masszívan és szervezetten futballozott, a két komoly helyzeten kívül nem sikerült nagy ziccereket kialakítania. Nagyon nehéz visszavágót várok, főleg azért, mert a szerb ellenfelet a második mérkőzésen is képesnek érzem a gólszerzésre.
Dajka László arra is kitért, mi hiányzott a Honvéd támadásaiból:
Testardi eléggé magányosan birkózott a hazaiak védőivel, nem volt, aki segített volna neki a támadásoknál. A kiállítás után talán kicsit nagyobb kockázatot is lehetett volna vállalni azzal, hogy Délczeget nem a jobb oldalra, hanem Testardi mellé második éknek cseréli be a vezetőedző a szünetben. Ezt a cserét ráadásul akár már a kiállítás után is meg lehetett volna lépni. Így, hogy a szélen kapott több szerepet, Testardi továbbra is egyedül őrlődött a védők gyűrűjében. De ez persze mind-mind utópia. Nem volt rosszabb a Honvéd az ellenfelénél, de alapigazság, hogy ezt a játékot gólra játsszák. Úgy érzem, ma jobban hittek a győzelemben a hazaiak.
