Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Öt bajnoki és egy Magyar Kupa-meccs során maradt nyeretlen a Haladás szeptember vége és november eleje között. A szombathelyiek az OTP Bank Liga 14. fordulójában, az Újpest ellen lezárták ezt a rossz sorozatot, hiszen hazai pályán 2-0-ra nyertek. A második találatot Kenesei Krisztián szerezte a 92. percben, majd gólöröme során kiszaladt a kispadhoz, leült, és onnan integetett. Mivel a szezon során immár negyedszer állt be csereként, a legtöbben üzenetként értelmezték ezt a jelenetsort. „A hét elején leülünk a tulajdonosokkal, és eldöntjük, mi legyen Kenesei sorsa. Egyetlen játékos sem engedheti meg magának Haladás-mezben, hogy így viselkedjen” – szögezte le a klub hivatalos honlapján Artner Tamás vezetőedző.
A mester a Rangadó.hu érdeklődésére hétfő délelőtt elmondta, nincs benne személyes sértettség, Keneseiről pedig úgy vélekedett: nehezen fogadta el, hogy a fizikai állapota miatt már nem tudja végigjátszani a mérkőzéseket.
– Újra siker, újra a régi hozzáállással. Hogy látta az Újpest elleni győzelmet?
– A hozzáállás az egész eddigi szezonunkban jó volt, csak egy meccsen, Pápán éreztem azt, hogy nem azzal a mentalitással játszottunk, amellyel korábban – magyarázta a Rangadó megkeresésére Artner Tamás. – Egyébként az összes mérkőzésen, a vesztes találkozókon is jó hozzáállással játszott a csapat, ezzel abszolút nem volt gond. Egy jó Újpest ellen, nagyon nehéz körülmények között, mély talajon jó mérkőzést tudtunk játszani. Már az első félidőben is voltak helyzeteink, aztán a második felvonásban a levegőben lógott a gólunk, és ez végül tizenegyesből meg is született. A csapat megdolgozott a sikerért. Jelen helyzetünkben, a külső körülményeket is figyelembe véve a csapat kitett magért, űzték-hajtották az ellenfelet, a taktikai utasításokat betartották, és végrehajtottak mindent, amit elterveztünk, tehát elégedett lehetek.
– Mennyibe árnyékolta be örömét a Kenesei Krisztián-féle közjáték?
– Igazából annyira nem árnyékolta be, mert az ember ilyenkor örül a győzelemnek. A konzekvenciákat levontam, a szükséges lépéseket pedig megtesszük, de részleteket egyelőre nem szeretnék elárulni, mert hétfő délután találkozunk majd a csapattal, és nem a sajtón keresztül szeretnék üzengetni.
– Személyes sértésnek tekinti azt a bizonyos jelenetet?
– Személyes sértés nincs, vannak viszont szabályok, amelyeket be kell tartani. Szerintem még nem volt a Haladásnál olyan edző, akivel nem volt súrlódása Kenesei Krisztiánnal. Nehezen fogadta el, hogy a fizikai állapota miatt már nem tudja végigjátszani a mérkőzéseket. Leültünk, és megbeszéltük ezt a kérdést. Azt mondtam, ha elfogadja ezt a helyzetet, becserélem a mérkőzéseken. Én tisztességgel betartottam a szavamat, pedig a múlt heti edzésmunkája egyáltalán nem predesztinálta erre. Egyénként meg én vagyok a vezetőedző, ezért az történik a pályán, az edzésen és az öltözőben, amit én mondok. Én ezt a helyzetet eddig kezeltem, de neki is kezelnie kell, és tisztában kellene lennie a képességeivel.
– Mi a helyzet Iszlai Bencével, Búrány Zoltánnal és Kulcsár Kornéllal?
– Iszlai és Búrány ezúttal is kezdő volt, nagyon meg vagyok elégedve mindkettejükkel. Kulcsár azért nem volt a keretben, mert sérült, a múlt héten nem is volt edzésen.
Természetesen megkerestük Kenesei Krisztiánt, aki hat találatával a szombathelyi együttes házi gólkirálya. A rutinos támadó az ominózus gólörömével kapcsolatban elmondta, hogy ezt csak poénnak szánta, nem személyes ügynek, vagy üzenetnek. Hangsúlyozta: nem akart senkit megbántani, de vállalja a felelősséget a tetteiért.
– Milyen volt az Újpest elleni meccs hetven percen keresztül a kispadról, illetve az utolsó húsz percben a pályáról?
– Kintről mindig nehezebb nézni a meccset. Az első tizenöt-húsz percben az Újpestnek voltak lehetőségei, de nem tudtak vele élni. Aztán nekünk is voltak ziccereink Ugrai és Radó révén. A második félidőben is voltak helyzeteink, nem is egy, aztán jött a két kiállítás – amelyekről azóta kiderült, hogy jogosak voltak –, valamint a tizenegyes. Emberelőnyben sem lett sokkal könnyebb a helyzetünk, mert nem igazán tudtuk áttörni az Újpestet. A végén sikerült gólt szereznem, ezzel eldőlt a mérkőzés – mesélte Kenesei.
– Nem fekszik önnek a csereember-szerepkör?
– Nyilván nem annyira szimpatikus, mintha kezdőként játszanék, de a vezetőedző így látja jónak, és ezekről a kérdésekről ő dönt. Ha sértődött lennék emiatt, akkor nem így állnék be, hiszen a Pécs ellen csere voltam, berúgtam a tizenegyest, a Siófok ellen csere voltam, jó játszottam és gólt is tudtam rúgni, most az Újpest ellen csere voltam, és ismét gólt szereztem.
– Végigbírna kilencven percet?
– Ez meccsfüggő. Vannak olyan mérkőzések, amikor nem megy úgy a játék, ahogy az ember szeretné, és fizikálisan sem bírja úgy, de van, amikor elkapja a fonalat, és szívesen végigjátszaná a kilencven percet, de lecserélik. Olyan is volt, hogy pályán maradtam, pedig nem ment úgy a játék, de az edzőnk talán bízott benne, hogy el tudom dönteni a mérkőzést a hajrában. Harminchat éves leszek, fizikálisan már jobban igénybe van véve a szervezetem, fáj itt, fáj ott. Nem akarom azt mondani, hogy minden meccset végig bírok, de azt sem, hogy mindig csak húsz percre vagyok alkalmas.
– Átbeszélték ezt a témát Artner Tamással? Mire jutottak?
– Azt mondta, lesznek olyan meccsek, amikor csak húsz percre, csereként kapok lehetőséget. Így is történt, de ezeken sem megsértődve játszottam. A pápai meccs után én mondtam azt, hogy jobb lett volna, ha csak csereként állok be, de utólag okosnak lenni, nem biztos, hogy jó dolog. A vezetőedző dönti el, kire számít kezdőként, és kire csereként, de én úgy vagyok vele, hogy ha valaki jó formában van, az játsszon.
– Minek vagy kinek szólt a szombati gólöröme?
– Ezt poénnak szántam, én ilyen vagyok, de félreértés ne essék, nem gondolom magamról, hogy mindent megengedhetek magamnak. Megcsináltam, aztán, nevettünk rajta a csapattársakkal, aztán visszamentem a pályára. Előre meg volt beszélve, hogy valaki megcsinálja, és most pont így jött ki… Ez nem személyes ügy, nem üzenetnek szántam, és nem akartam senkit megbántani! Úgy néz ki, morbid poén volt, de vállalom érte a felelősséget. Nem is gondoltam, hogy ekkora ügy lesz belőle. Valaki gitározik a gólöröm során, mi pedig ezt találtuk ki. Lehet, hogy rosszul sült el…
– Mi lehet a következménye?
– Biztosan lesz, de fogalmam sincs, hogy micsoda. Majd eldöntik, hogy elküldenek, vagy nem küldenek el, vagy megbüntetnek… Ha a vezetőedzőnek nincs rám szüksége, megbeszéljük a vezetőkkel, hogyan tovább. De amíg ez ki nem derül, nem is akarok ezzel kapcsolatban semmit mondani. Mindig történik valami, ebből is elég nagy ügyet kreáltak, ráadásul a sajtó is felkapta a fejét rá. Örüljünk, hogy nyertünk, én pedig annak is örülök, hogy gólt rúgtam.
– Korábban volt már súrlódása Artner Tamással?
– Különösebben nem. Talán ebben a csere-nem csere dologban, de ezt is megbeszéltük.
