Sokkal többet kezdeményezett és veszélyesebb is volt a kapura a Pécs az első félidőben, de gólt nem tudott lőni. Ebben komoly szerepe volt a jól védő vendégkapusnak, Jova Leventének is. A második félidőben a játékvezető vált főszereplővé. A pécsi csapatkapitány, Lantos Levente megkapta második sárgáját, tehát kiállt. Ez még jogos volt, de aztán a bíró nem adott meg egy teljesen jogos tizenegyest a házigazdának, majd tetézve a tévedéseit, elküldte a kispadtól Supka Attila vezetőedzőt. A baranyaiakat az ág is húzta, a nigériai Eke Uzoma megsérült, le kellett cserélni. Mindezek után sem adta fel a házigazda, s töretlenül küzdött a győzelem megszerzéséért. A Ferencváros úgyszintén, tehát nem lehetett panasz az izgalmakra. Öt perccel a vége előtt Somalia óriási ziccert rontott, pedig eldönthette volna a meccset.
– A hangulat remek volt, a meccs már nem annyira. Mintha mindkét csapat úgy állt volna a mérkőzéshez: nem baj, ha nem nyerünk, de ne kapjunk ki! Ráadásul a Ferencváros akkor sem nagyon változtatott ezen, amikor emberelőnybe került. Bár a második félidő második felében már több lehetősége volt a vendégcsapatnak, nem láttam azt az elszántságot, hogy na, nyerjük meg – értékelte a látottakat Toma Árpád, a Pécs egykori kiváló játékosa. – Az első félidőben egy-két lehetőséggel a Pécs volt veszélyesebb. Azt vártuk, hogy a múlt heti, paksi játéknak és győzelemnek lesz folytatása. Leginkább a támadójáték volt kevés hazai pályán. Azon kívül, hogy távoli lövések voltak, a szélekről nem jöttek veszélyes beadások, és egyéni játékból sem igazán alakult ki veszély. Bízzunk benne, hogy a Debrecen ellen ezekből is több lesz. Az előző szezonhoz képest kevesebb a hosszan előrerúgott labda, és ez jó. Akkoriban a támadójáték kreativitása kimerült abban, hogy hátulról előrerugdosták a labdát. Nekem tetszik a mostani kombinatív játék, bár most nem sok fantázia volt benne.
