Bontsuk két részre a 2022/2023-as szezont, merthogy két, merőben különböző arcát mutatta a Ferencváros: ősszel parádé itthon és a nemzetközi porondon, tavasszal az NB I-ben hullámvasút. Mi a kettősség oka?
Még a tavaszt is két részre bontanám, mert az EL-nyolcaddöntőig, a Bayer Leverkusen elleni mérkőzésekig rendben voltunk. Ez az ősszel kivívott történelmi siker a teljes szezon fénypontja, amely a klubot, a szurkolókat, a szélesebb közvéleményt is lázban tartotta hónapokon át, és a csapaton belül is egyben tartotta a fókuszt. Ezt bizonyítja, hogy jól kezdtük a szezont, hoztuk a mérkőzéseket, tovább növeltük az előnyünket. A DVSC elleni mérkőzésen, amikor 2-0-ra nyertünk idegenben, kifejezetten jól játszottunk egy olyan csapat ellen, amelynek a formája már akkor pozitív irányba lendült. Ezt követte a Leverkusen elleni találkozó, ahol már érződött a páratlan sérüléshullám hatása. Samy Mmaee pont a debreceni bajnokin esett ki, vele együtt az első mérkőzésen már öten hiányoztak az alapcsapatából. A második találkozóra ráadásul Botka Endre is kisárgázódott – nem lehet azt mondani, hogy a legjobb, legerősebb kerettel álltunk ki.
Elemezték, hogy mi az átlagosnál nagyobb sérüléshullám oka?
Természetesen. Minden sérülést megvizsgáltunk, szétbontottuk kiváltó okokra. A zöme külső hatás – mint Samy Mmaee, az éppen csak megérkező Owusu, Mohamed Besic vagy Tokmac esetében –, azaz kontakt sérülés. Vizsgáltuk azt is, hogy okolható-e bizonyos esetekben a stáb meccs-, illetve edzésterhelés menedzselése. Ami jó hír, hogy erre az okra visszavezethető izomsérülés kevés akadt, miközben rengeteg mérkőzést játszottunk az egész szezonban.
Pontosan mennyit?
A Fradi évek óta nemzetközi szinten a legtöbb mérkőzést játszó csapatok között van. A mögöttünk hagyott évadban 33 bajnoki, 16 nemzetközi meccs mellett, sajnos, csak két kupameccset játszottunk. De mivel a keretünkből többen tagjai a saját nemzeti válogatottjuknak, nekik további 6–8 találkozóval nőtt ez a szám. Aki minden szinten érdekelt volt, annak több mint 50 mérkőzés kerülhetett a lábába, és ez bizony már vetekszik a legerősebb nyugat-európai bajnokságokban szereplő labdarúgók terhelésével. Évről évre jellemző már ez a szám a Fradira is.
Megítélésem szerint ezt a kihívást jól menedzselte a stáb, helyt álltunk, de kétségtelen, valami megtört a Leverkusen elleni visszavágó után.
Ha a felsorolt sérültekhez hozzávesszük, hogy a Fradi a 2022-es világbajnokság után eladta a középpálya egyik kulcsjátékosát, a világbajnokságon is remeklő Aissa Laidounit, úgy a tunéziaival együtt a csapat tengelyéből 4–6 meghatározó labdarúgó esett ki.
Márpedig, ha a csapat gerince kiesik, azt még a topklubok sem bírják el rezzenéstelenül.
Nézzünk előre. Samy Mmaee hogy van?
Most vagyunk a második edzőtáborban, Samy jó úton halad, hogy akár edzőmérkőzésen is pályára tudjon lépni.
Muhamed Besic?
Jól halad, nagyon keményen dolgozik a rehabilitáción, tényleg mindent megtesz, hogy minél hamarabb visszatérjen, itt van már velünk Ausztriában. Bízunk benne, hogy minél előbb pályára léphet, mert a hiánya hatványozottan megmutatkozott a tavaszi teljesítményünkben, jelenléte a pályán és azon kívül is meghatározó..
Tokmac Nguen?
Két műtéten esett át, hogy azt a problémát, amivel egész évben küszködött, rendbe tudjuk tenni. Velünk van, keményen dolgozik, reméljük, hogy inkább előbb, mint utóbb Sztanyiszlav rendelkezésére állhat.
A sérüléshullám objektív ok. Ám úgy fogalmazott, a Leverkusen elleni visszavágó után valami megtört. Ez öltözői vagy egyes labdarúgóknál mentális problémára utal. Mi a magyarázata?
Nagyobbnál nagyobb feladatokat, kihívásokat oldottunk meg nemzetközi szinten, miközben hoztuk a kötelezőnek számító eredményeket a bajnokságban. Élsportoló volt – tudja, ha egy olyan csúcspontra készül hónapokon át, mint amit nekünk a márciusi EL-nyolcaddöntő jelentett, akkor, ha nem sikerül az akadályvétel, óhatatlan egyfajta csalódottság, mentális visszaesés. Azt pedig számos, akár nemzetközi példa is bizonyítja, hogy – akár a Fradinál egy sokkal erősebb kerettel rendelkező csapatnál is – amennyiben egy hangyányit is leengednek a játékosok a motivációs szintből, azt meglehetősen nehéz visszafordítani. De azért, miközben ezt a visszaesést elemezzük,
senki se felejtse, hogy a magyar bajnokságot ilyen sorozatterhelés és példátlan sérüléshullám mellett magabiztosan nyertük meg sorozatban ötödszörre!
Ezzel azt is állítja egyben, a magyar bajnokság annyira kiegyensúlyozott, hogyha a többiekhez képest jóval erősebb és hosszabb kispaddal rendelkező Ferencvárosból sérülés vagy rotáció miatt kiesik a gerinc, és a maradék kerettagok közül a bajnoki meccseken többen is csak 90 százalékban vannak fejben jelen, úgy ez a tíz százalék hiány már elég ahhoz, hogy jöjjenek a pofonok?
Fogalmazzunk úgy, inkább figyelmeztető jelek jöttek.
Ehhez képest a kritikus Fradi-szurkolók úgy érvelnek, a klub költségvetése, keretösszetétele annyival az NB I fölött áll – és ezt ősszel, illetve a tavaszi szezon elején is bizonyította –, hogy a „második sornak” is simán kellene hoznia a bajnoki meccseket. Sőt, a drukker azt várja el, hogyha már lehetőséghez jutnak a második sor tagjai, bizonyítsák be, lehet rájuk számítani. Ezek szerint nem sikerült bizonyítaniuk?
Amikor úgy igazán kezdett volna élessé válni a helyzet, amikor például a Kecskemét, amelynek a teljesítményét a legmesszebbmenőkig elismerjük, először három pontra megközelített minket, tudtunk reagálni a nyomásra. A csapat újra hozta a győzelmeket. Egy-egy esetben inkább a stabil eredményességhez elengedhetetlen összetevőkben akadt hiányérzete a klubvezetésnek is. Ilyet nem szívesen látunk.
Örülünk, hogy ismét bajnoki címet nyertünk, de tisztában vagyunk azzal, hogy főleg a tavaszi szezon második részének a szereplése, teljesítménye nem az, amit mi is elvárunk. Levontuk a tanulságokat.
Az „elengedhetetlen összetevők” alatt egyes játékosok mentális erejének, a sporthoz, a futballhoz, a Fradi maximalizmusához való nem tökéletes hozzáállását érti?
Ha nagyobb mintát, az elmúlt öt évet nézzük, azt, hogy folyamatosan milyen szinten teljesített a csapat, és eközben milyen komoly mentális kihívásoknak felelt meg, akkor az idei tavasz ide vagy oda, konzisztensen jó teljesítményt nyújtottunk. És, ahogy említettem, levontuk az utolsó 2–3 hónap tanulságait.
Miközben Samyt dicsérik, a legtöbb kritikát talán a tesó, Ryan Mmaee kapta. Elsősorban a hozzáállását kérték számon a szurkolók, mert az NB I-ben is csak olykor csillogott, és amint nemzetközi téren nőtt az ellenállás, úgy halványult a produktuma. Eközben a testbeszéde sok esetben arról árulkodott, mintha hiányozna belőle a legendás Fradi-vér, a „küzdeni mindig, feladni soha”. Mindkét labdarúgó esetében hallani átigazolási pletykákat. A Mmaee fívéreket együtt kezeli a Fradi, vagy szétválaszthatók?
Minden családban előfordul, hogy a testvérek nem ugyanolyan karaktervonásokkal bírnak. Az én két testvérem is az enyémtől merőben eltérő habitusú. Ryannél igaz, hogy hullámzóbb a teljesítménye, de azon dolgozunk, hogy ez kiegyenesedjen.
Marad?
Az eddigi igazolásokból látható, azon dolgoztunk, hogy a csatárposzton minél nagyobb legyen a versenyhelyzet. Mindenki számára lehetőség van arra, hogy bebizonyítsa, helye van a csapatban. Ez éppúgy vonatkozik Ryanre, mint a többi támadóra.
Ryan Mmaee tehetségéhez nem fér kétség, de mondok egy-két nevet, akik szintén nem most érkeztek, viszont a véleményeket olvasva mély nyomot nem hagytak az NB I-ben: Mehdi Boudjemaa, Nikolai Fredricksen, Ángelo Sagal, Carlos Auzqui. Ott van Xavier Mercier, akin a belga élvonal gólpasszkirályaként ugyan látszik, hogy nincs haragban a labdával, de mégsem eresztett gyökeret a kezdőben, ami azt bizonyítja, pont a középpálya tengelyében nem tudta pótolni minőségben a sérülés miatt kieső kerettagokat. De említhetném Rasmus Thelandert, aki öt hónappal az után, hogy tavaly nyáron megérkezett, már tovább is állt. Ott a kölcsönadott Baturina vagy Loncar. Nem érzi úgy, hogy a 2022-es igazolásokban nagyobb a tévedési ráta, mint ami a korábbi években jellemezte a Fradit?
Ha akadtak tévedések, azok sem egyetlen átigazolási szezonra jellemzőek. Mi inkább arra vagyunk büszkék, hogy az elmúlt időszakban mind az öt európai top bajnokságba tudtunk játékost értékesíteni. Utoljára idén télen Aissát. Azonban Laidouni – vagy hadd említsem még a közelmúlt sikersztoriját, Uzunit – minőségű játékosba azért ritkán nyúl bele az ember, pláne azon az árszinten, ami nekünk elérhető, mégis úgy gondolom, rajtuk kívül is több, nemzetközi szinten értékes labdarúgót fedeztünk már fel. A mostani igazolások között is biztosan lesz olyan, aki esetleg még kevésbé ismert, viszont látjuk benne az általunk keresett képességeket, és bízunk benne, hogy a közös munka eredményeként ez nálunk teljesedhet ki. Természetesen kell a szerencse is, mert előre sosem lehet garantálni, hogy valóban beválik. Még akkor sem, ha mindegyik igazolás mögött van egy alapos terv, kit, milyen céllal igazolunk le.
Idén felrúgták azt a gyakorlatot is, miszerint jobbára télen érkeztek olyan labdarúgók, akiktől azt várták: pár hónap alatt, a létfontosságú BL-selejtezők időszakára beilleszkedjenek, elsajátítsák az edző taktikai elképzeléseit. A „tanulságok levonása” után az elmúlt hetekben a védelembe, a középpályára és a támadósorba is meghatározónak gondolt játékosokat szerződtetett a Fradi. Nem kockázatos ez?
Megjegyzem, tavaly Adama Traorét és a Mats Knoestert is nyáron hoztuk, és mindketten hamar alapembereivé váltak a csapatnak, miközben a régebben kiszemelt, és idén télen igazolt játékosok, mint Owusu vagy Abena beépülése valóban nem ment olyan zökkenőmentesen, ahogy szerettük volna.
Ettől még tény, a tavaszi összkép alapján láttuk úgy, hogy mind minőségben, mind a posztok szerint, a tengely stabilitása érdekében is nagyobb beavatkozásra van szükség.
A kialakult helyzetre reagáltunk, és törekedtünk arra, hogy még nagyobb konkurenciahelyzet alakuljon ki az egyes pozíciókban. A cél, hogy mind csapategységben, mind szakmai téren a játékunk minőségében, szervezettségében fejlődjünk. Ha pedig a korábban igazoltak közül valaki nem tudott kellően beilleszkedni a csapatba, vagy nem tudta azt a játékot hozni, amit az előző csapatában nyújtott, abban az esetben mindkét fél számára megfelelő megoldást keresünk.
A négy biztos távozó (Bogdán Ádám, Zeljko Gavric, Adnan Kovacevic és Vécsei Bálint) mellett eddig nyolc érkezőt jelentett be a Fradi az elmúlt hetekben (Mohammed Abu Fani, Baráth Péter, Ibrahim Cissé, Halmai Ádám, Tosin Kehinde, Cebrail Makreckis, Aleksandar Pesic, Varga Barnabás), és akkor a kölcsönből visszaérkező hat labdarúgóról még nem is beszéltünk. Nem túlzás ez a keretlétszám, a beavatkozás mértéke?
Az NB I-es vetélytársainkhoz képest a kulcsjátékosaink többségének nagyjából plusz fél bajnokságot kell lejátszania. Ez indokolja a keretünk mélységét. Ezt a terhelést képtelenség 23 fővel megoldani. A mögöttünk hagyott esztendő jól példázza, mit okozhat egy ritka, de mégsem példa nélküli sérüléshullám, ami most a Fradit sújtotta.
Példaként vegyük a most igazolt francia belső védőt. Hogy zajlik egy-egy kiszemelt labdarúgó bekerítése, a leigazolása? Miért épp őt? Kinek és milyen kvalitásai alapján szúrt szemet? Mikor keresik meg először, hányszor találkoznak vele személyesen, mielőtt aláírja a szerződését?
Konkrétumokról nem szívesen szoktunk beszélni, mert minden eset más és más, és fontos a kölcsönös bizalom egy-egy igazolásnál.
A Fradi belső védő posztjára milyen profilú játékost kerestek?
Négy belső védő van, és nem lehet mindenki egyforma karakterű. A sebesség a mai fociban alapelvárás mindenkitől. Ugyanakkor Mats Knoester például inkább a helyezkedésében erős, ami akkor fontos számunkra, amikor mélyebben védekezik a csapat. Nekünk ugyanis itthon és a nemzetközi porondon különböző játékstílusban kell játszanunk. Magyar szinten, amikor nagyobb a labdabirtoklásunk, olyan belső védő a hatékony, aki be tud lépni a játékba. Mert be kell lépnie, hiszen itthon magasan kell játszanunk, nagy a terület mögöttünk, kívánalom, hogy a belső védő indítsa el a játékot, ráadásul nem a mi védőzónánkból, hanem gyakran a középső zónában, sőt néha az ellenfél kapujától 30–40 méterre tartózkodva. Összetett a kiválasztási folyamat. A kiszemelt játékát a rendelkezésünkre álló adatok alapján a lehető legrészletesebben szétbontjuk, majd videón is elemezzük, végül élőben is megnézzük.
A Ryan Mmaee mentalitását ért kritikákból kiindulva hogyan vizsgálják azt, hogy az adott játékos karakterében, szellemiségében illik-e a Ferencvároshoz?
Lehet figyelni a pályán való viselkedését, hogy milyen szituációkban milyen reakciót mutat. Elemezni a testbeszédét.
Az öltözőbe viszont senki sem lát be kívülről. Azt hogyan lehet ellenőrizni, hogy valaki egy csapategységet romboló időzített bomba, vagy épp ellenkezőleg, egy építő személyiség?
Kapcsolatrendszeren keresztül lehet szűkíteni itt is a hibahatárt. Keresünk edzőket, játékosokat, ismerősöket akár, szóval olyanokkal beszélgetünk, akik dolgoztak vele, ismerik közelebbről a karakterét is. De természetesen ez sem garancia.
Összességében minden egyes játékos leigazolását komoly szakmai elképzelés alapján egy alapos elemző munka előzi meg, de ez sem garancia arra, hogy országot váltva, az Üllői úti környezetben a kiszemelt kvalitásai ugyanúgy érvényesülnek, mint ahogy mi elképzeltük.
Ezért nyilatkozta korábban Kubatov Gábor, hogy minimum fél év, amíg eldől, valaki képes-e beilleszkedni vagy sem?
Kristoffer Zachariassennél például még picit hosszabb ideig is tartott. A Rosenborgnál láttuk azt az intenzitást, állóképességet, ahogy az adott pozícióból mélységbe indult, ahogy azt is tudtuk, nem olyan labdavirtuóz, aki egy csellel szűk területen egyszerre két embert levesz, és ő alakítja ki a helyzetet. Viszont mindig helyzetbe kerül és rúgja a gólokat. Az a hatékonyság, ami a Rosenborgban jellemezte, egy év múlva jött ki nálunk. Úgyhogy kell a türelem, de ugyanakkor kell az is, hogy a játékosok érezzék, itt azért nincs túl sok idő a beérésre, mert a Fradinál óriási az eredménykényszer.
Mennyire nehéz feladat ezt a tavasszal bármilyen ok miatt is leeresztett, tucatnyi, a sorsával, játékperceivel elégedetlen játékost a soraiban tudó 40 fős keretet gatyába rázni?
Nem érzem ennyire indokoltnak túldramatizálni a helyzetet, rögzítsük még egyszer, az elmúlt közel ötven év legnagyobb sikerét érte el az előző szezonban a klub, sorozatban ötödször és magabiztosan lettünk magyar bajnokok. A hiányosságokat felismertük és talán éppen ezért igazoltunk most nyáron többet a szokásosnál. Biztos vagyok abban, hogy ez a szakmai oldal mellett mentálisan is hozzásegíti majd a keretet a felfrissítéshez. A Bajnokok Ligája-selejtező miatt minden évben akkor kezdjük a felkészülést, amikor a nemzetközi elit futball még javában szabadságon van. A korai rajt miatt nincs időnk arra, hogy először tisztítsunk a kereten, és utána legyünk aktívak a játékospiacon. Ezt a folyamatot meg kell fordítanunk. Először lehetőség szerint végre kell hajtani a tervezett igazolásokat, hogy a csapat versenyképes legyen a BL-selejtezőben. Így a csapatba kerülésre minden egészséges játékosunk megkapja az esélyt. Természetesen a nyár folyamán – mert tudjuk nagyon jól, hogy most tényleg sok játékosunk van, és ezt nem is szeretnénk így tartani – azon fogunk dolgozni, hogy azok a labdarúgóink, akiknél azt látjuk, hogy nehéz lesz tartósan elegendő játékpercet kapniuk, megfelelő helyet találjunk. A fő szempont, hogy azt a 18–20 kulcsjátékost együtt tartsuk, akiknek főszerepet kell játszaniuk abban, hogy bejussunk a Bajnokok Ligája csoportkörébe, illetve a nyár végére letisztult, egészséges létszámú kerettel vágjunk neki a szezon további részének.
Ezek szerint, mint az utóbbi években szinte mindig, ezúttal is értékesítenek labdarúgókat. Milyen mértékű bevétele volt játékoseladásból vagy kölcsönadásból a Ferencvárosnak a 2022-es évben?
Konkrét összegeket nem szoktunk nyilvánosságra hozni, szokás ilyenkor pestiesen azt mondani, hogy távolról is jól látható összegekhez jutottunk.
Pedig vannak országok, ahol szinte az összes transzferösszeget publikálják, amikből aztán összerakható egy hitelesnek gondolt kép, lásd a transfermarkt.com-ot.
Elég sok időt eltöltöttem Németországban, ezért van rálátásom – városi legenda, hogy arrafelé minden fizetést kitesznek az ablakba, bizony ott sem minden transzparens. Gyakran csak spekulációk a napvilágot látó összegek. A transfermarkt.com egy hasznos weboldal a szurkolóknak rengeteg adattal, de sok esetben, éppen az anyagiak esetében meg sem közelítik a valóságot. A kollégáim több esetben fordultak már hozzájuk például, hogy javítsanak az adataikon.
Akkor másképp kérdezem: létezik bármiféle írott vagy íratlan vezetőségi ökölszabály, amely meghatározza, hogy a Ferencváros játékos-adásvételének a szaldója az adott időszakban pozitív vagy minimum nullás kell legyen, netán nem mehet egy adott összeg alá mínuszban?
Az FTC Labdarúgó Zrt. gazdálkodása sokkal több, mint a játékosok adás-vétele. A mi küldetésünk az, hogy a szakmai sikerek és a gazdasági teljesítmény egyensúlya mindenkor megmaradjon, miközben kiszolgáljuk a szurkolóinkat.
Polyák Balázs, az MTK korábbi sportigazgatója azt nyilatkozta, náluk tulajdonosi előírás, hogy minden évben legalább egymillió euróért kell játékost értékesíteni, mert a befolyó összeg a klub költségvetésének szerves része.
Ahogy már említettem, a klub gazdálkodása nem csak a játékosok adás-vételét jelenti. Szinte minden évben adtunk el labdarúgót. Sőt, egyre jelentősebb összegért értékesítettünk játékosokat. A Fradi elmondhatja, az összes a top bajnokságba adott már el labdarúgót: idén Laidounit a Bundesligába, tavaly Uzunit a La Ligába, de a kezdetekről említhetném Besicet (Premier League), Nagy Ádámot (Serie A) vagy Somáliát (Ligue 1). Természetesen invesztálnunk is kell a kitűzött célok eléréséhez, mert a stabil nemzetközi eredményeket nem tudod fillérekből megoldani. Ezt is szeretném világossá tenni, mert ritkán beszélünk erről: azok az összegek, amelyeket mi el tudunk költeni egy-egy átigazolási szezonban, azok eltörpülnek a mára már vetélytársainkká lett klubok büdzséje mellett. Csak egy példát hadd említsek tavaly őszről, amikor a török bajnok Trabzon az első fordulóban úgy érkezett Budapestre, hogy pár nappal korábban két-három új igazolásért 10 millió eurónál is többet fizettek ki. A Monaco 30 milliós játékosait meg sem említem. Mi két átigazolási szezon alatt sem igazolunk akkora összegért, mint a török csapat!
Például Ibrahim Cisséért, a francia belső védőért fizettek?
Ingyen érkezett. Ebben a Transfermarkt most nem téved.
Mohamed Abu Fani, az izraeli válogatott középpályás esetében transfermarkt.com 1,5 millió eurós díjról ír.
Ezt nem tudják pontosan. Tippelnek. De érte valóban fizettünk.
Az első nyári edzőtáborban rögtön megsérülő szerb Aleksandar Pesicnél a transfermarkt.com 1,2 millió eurót említ.
Nem hiszem, hogy látták a két klub közti szerződést.
A Fradi megítélése eljutott az európai labdarúgás azon szintjére, hogy az ilyen minőséget képviselő játékosokért versenyképesen tud harcba szállni az átigazolási piacon?
Nem innen fognám meg ezt a kérdést. A lényeg a szemlélet. Az átigazolási időszak végén beszélni tudunk majd 8–10 új labdarúgóról. Ebből ötöt vagy hatot ingyen igazolhatóként hozunk ide. Az, hogy mellette kell egy-két kész játékosba invesztálunk, az hozzá tartozik a modellhez. Annak is megvan a célja, illetve megvan a szerepe, amikor relatív idősebb játékost igazolunk pénzért. Például Pesic nem az esetleges értékesítés, hanem a játékstílusa, a tapasztalata, a képességei, az öltözőben betöltött szerepe, a lehetőség szerint nemzetközi szinten való sikeresség szempontjából lehet óriási érték. A befektetett összeg megtérülése ugyanis nem csak játékos-adásvétel szempontjából lehet kifizetődő, hanem a csapat minőségének emelése, a sikeresség lehetőségének stabilitása szempontjából is.
Ha például egy igazolás sorsdöntő találatot szerez a BL play-offban, akkor is megérte idehozni, ha már sosem fogjuk tovább értékesíteni.
A mi célunk mindig az egészséges egyensúly megtalálása. Amire törekszünk, az sokrétű: építsél egy versenyképes csapatot nemzetközi szinten, lehetőség szerint Bajnokok Ligájába jussál, az NB I-ben ennek érdekében domináljál, és emellett teremtsél értéket is. Az értékteremtésről csak akkor lehet beszélni, ha nemzetközi szinten is versenyképes, sikeres vagy. Mert akkor a szurkolók, a szponzorok kiszolgálásán túl óriási bevételi forrásod lehet az UEFA-tól, illetve a kirakatba helyezett tehetségeid eladásából.
Ha marad Ryan Mmaee, és jött Pesic, Varga Barnabással mi a cél, miért kellett a Fradinak?
Nekünk inkább úgynevezett játszós csatáraink vannak, akik sokat visszalépnek, a középpályára, a kombinációkban szeretnek részt venni, viszont sokszor hiányzik utána, hogy ott legyünk a bokszon belül. Barnának az az egyik erénye, ha ki is jön, utána azt érzed, húzza a kapu vissza, benne van, hogy gólt szeretne rúgni. Ez az egyik. Az ütemérzéke, a ruganyossága, fejjátéka kifejezetten erős. Rengeteg fejpárbajt vív, amiket jó százalékkal meg is nyer. Ez a mi játékunkból eddig hiányzott.
A tavalyi gólkirály növeli a taktikai repertoárját a Ferencvárosnak?
Mindenféleképpen. Annak kifejezetten örülünk, hogy Magyarországról igazoltunk egy olyan labdarúgót, akinek az elmúlt két-három évben a gólok számában, a játék minőségében fokozatosan fejlődött a teljesítménye, a válogatottba is beverekedte magát. Elég komoly összeget invesztáltunk bele, és bízunk benne, hogy a Fradinál tovább tud fejlődni. És ha a fejlődése során olyan teljesítményt nyújt, amiből a magyar válogatott is profitál, akkor tényleg minden célunkat elértük, segítettük a nemzeti csapatot is. Ezért is örültünk annyira, amikor betalált a litvánok elleni fontos Eb-selejtezőn.
Sztanyiszlav Csercseszovról, a Ferencváros edzőjéről is sorjáztak az olyan kommentek, amelyek szerint nem volt még olyan edző az Üllői úton, aki túlélte volna ezt a tavaszi teljesítményt. Mi erről a véleménye?
Természetesen nagyon fontos a klubnak a szurkolók véleménye, de sosem szabad kommentek alapján fontos döntéseket hozni. Sztanyiszlav másfél éve vette át Peter Stögertől a kispadot. Egy kifejezetten nehéz helyzetben. Még a Covid-időszakban stabilizálta a csapatot, majd szépen összeállt a keze alatt. Magabiztosan nyertük a bajnokságot, megnyertük a magyar kupát. A tavaszi történelmi sikerről már beszéltünk, ahogy az utána következő hullámvasutazás okairól is. De azt gondoljuk, hogy Sztanyiszlav megérdemli a bizalmat, hogy a most, vele egyetértésben megerősített kerettel vágjon neki az előttünk álló feladatoknak.
Ezek szerint képesnek tartják arra, hogy megoldja ezt a nehéznek ígérkező átalakítási feladatot?
Igen.
Másfél évvel ezelőtt még az volt a kommunikáció, hogy a Ferencvárosnak az Európa Liga a valós játszótere. Ehhez képest Kubatov Gábor is kijelentette, hogy a Bajnokok Ligája csoportköre kifejezett cél. Ez mára valós elvárás lehet egy magyar csapattól?
A kitűzött cél valóban a Bajnokok Ligája-csoportkör. Ahol elindulunk, ott mindig a legmagasabb célokért szállunk harcba, ezt szokta mondani klubunk elnöke, Kubatov Gábor. De ha a végén az Európa Liga csoportkörébe jutunk, akkor sem lehet az ember csalódott. Pont a tavalyi év mutatta meg, az is mekkora szakmai, erkölcsi és anyagi sikert jelent a klubnak.
Azt kudarcként élné meg a Ferencváros vezetése és ön, hogyha idén csak a Konferencia Liga csoportköre jönne össze?
Természetesen a fő cél a BL, aztán az EL. Azonban mindent abban a helyzetben kell értékelni, ahogy és amibe kerülsz. Nézve azt a sorozatot, látva az egyenes kieséses szakasz szereplőit, szerintem nagyon színvonalas, kifejezetten erős sorozat a Konferencia Liga is. A legnagyobb motivációnk minden évben, hogy ennek a fantasztikus, két milliós szurkoló tábornak, amelyet a Fradi magáénak tudhat, örömet szerezzünk mind a nemzetközi, mind a hazai szerepléssel!
