Magyar foci

Már az első percben beárazta a Fradit a bolgár bajnok

Otthon futott bele váratlanul kellemetlen pofonba a Ferencváros, amelynek esélye sem volt pontot szerezni a bolgár Ludogorec elleni Európa Liga-csoportmeccsen (0-3). De mi változott július óta? Elemeztünk.

A szezon elején azt írtuk, Szerhij Rebrov a bolgár Ludogorec legyőzésével azonnal letetette a névjegyét az európai porondon, ez pedig végül legkésőbb a Fradi EL-főtáblára jutásával ténylegesen be is bizonyosodott. Mostanra viszont az a furcsa helyzet állt elő, hogy a lehetőségei határán egyensúlyozó magyar bajnoknak újra azzal a bolgár csapattal kell összemérnie erejét a sorozat csoportkörében, amelyet júliusban kettős győzelemmel (2-1, 3-2) pofozott a vigaszágra.

Kezdőcsapatok

A Ludogorec azóta edzőt váltott (Stojcso Sztojev helyére mindössze 38 esztendős segítője, Sztaniszlav Gencsev lépett előre), a csapat pedig ezzel párhuzamosan erőre kapott, és a Fraditól elszenvedett hazai vereséget követően zsinórban 18 meccsen maradt veretlen. Ezzel párhuzamosan a csapat is kicserélődött: a július 10-i budapesti mérkőzésen pályára küldött bolgár kezdő tizenegyből mindössze hárman (Iliev kapus, Nedlyakov, Lukoki) kaptak lehetőséget Gencsevtől is a bizonyításra. A helyükre beépült játékosok (Wanderson, Marcelinho, Anicet, Keserü) ellenben jóval magasabb minőséget képviselnek, erre pedig Rebrovnak is fel kellett készülnie.

A magyar bajnok edzője négy poszton cserélt a júliusi kezdőcsapathoz képest: kikerült a sérüléssel bajlódó Dvali, a középpályán rosszabbnál rosszabb egyéni teljesítményeket villantó Ihnatenko, a látványosan nehezen beilleszkedő Skvarka, valamint az a Priskin is, aki eleve vészmegoldásnak tűnt az első selejtezőkön. A helyükre beépülőktől (Frimpong, Sigér, Isael, Boli) várta azt Rebrov, hogy kiegyenlítsék azt a minőségi javulást, amelyet a túloldalon a bolgárok mutattak a két csapat nyári párharca óta.

Az első percben elúszott a meccs, de ne a balszerencsét kárhoztassuk

Könnyű lenne azzal takarózni, hogy a meccs lényegében az első percben elúszott, és bár ez szó szerint így igaz, ne tegyük. Lovrencsics Gergőt idézve: „az első gólnál én hibáztam nagyot, elnézést kérek.” Hozzátéve, hogy a gesztus mindenképp példaértékű, nem lehet nem megjegyezni, miszerint a magyar válogatott jobbhátvédjének nem ez az első látványos bakija az utóbbi néhány hónapban.

Lovrencsics: Elnézést kérek a szurkolóktól és a csapattól
Önkritikus volt a Fradi csapatkapitánya a Ludogorec elleni zakó után.

Érdemes kicsit közelebbről is szemügyre venni a bolgárok vezető gólját, azt ugyanis nagyon tudatos, egyértelműen szándékosan Lovrencsics gyenge pontját célzó támadásépítés előzte meg. És jegyezzük fel azt is: a Ludogorec négy passzal (!), 14 másodperc leforgása alatt jutott ziccerig a saját kapujától indulva.

Innen indulunk. A Fradi viszonylag magasan letámad, ezt a védekező középpályás Badji visszahúzódása kompenzálja, aki a két középhátvéd (Rafael, Grigore) között nyújt passzopciót a társaknak, ezzel biztosítva, hogy ne kelljen hosszan előre vágni a labdát.

Néhány átadással később: a visszamozgó Keserü kapja meg a labdát, miután a Fradi letámadása középen szétnyílik, és ezzel könnyű passzfolyosót enged az ellenfélnek. Ezzel a húzással a Boli-Isael-ZubkovTokmac tengely ki lett zárva a játékból, de jól látszik az is, hogy Sigér is lemaradva követi az akciót.

Keserü megfordul, szétnéz, és még mindig senki nincs a közelében – hatalmas az üres terület a Fradi első védekező vonala (Tokmac-Isael-Zubkov) mögött. Eközben Nedlyakov (észlelve a lehetőséget) Zubkov vak oldalán csatlakozik a támadáshoz, és próbál létszámfölényes helyzetet kieszközölni Wandersonnal.

Újabb kettő másodperc telik el, és máris verve a Fradi védelme. Wanderson labdát kap, és bár Sigér zárja a középre vezető passzfolyosót, Nedlyakov tovább nyargal lendületből a szélen. Ismét érdemes figyelni, hogy a bolgár játékosnak mennyi ideje és helye van átvenni, megtolni a labdát.

A megfordulás után Nedlyakov már lépéselőnyben Lovrencsiccsel szemben, érkezik is a labda a lábára, menetrendszerűen.

Nedlyakov külsővel belöbbölt labdája ugyan extra, de azt is érdemes megfigyelni, mennyit vert sebességből a játékot rosszul olvasó – és korábban egy pillanatra Wandersonra bemozgó – Lovrencsicsre. További érdekesség, hogy Lukoki milyen egyszerűen veri meg a hosszú oldalon egy az egyben az elalvó Heistert (akinél ez rendszeres hiba).

Hátrányban már lehetetlen

A gól után a bolgárok természetesen átadták a kezdeményezést a Fradinak – ez pedig továbbra sem áll jól Rebrov csapatának.

Nézzük a fenti pillanatképet: Sigér és Haratin is kizárva a játékból, egyikük sem megjátszható, így két lehetőség maradt a középhátvédek előtt: kidobni a labdát a szélre, vagy ívelni. A Fradi csapatrészei között nincs összekötő kapocs, a támadásépítés és a labdakihozatal könnyen szétzilálható, nem folyamatos.

Blazic az ívelést választja, de a képen így is jól látszik, micsoda hatalmas távolság van a Fradi védekező és támadó típusú játékosai között. Lanzafame távozása óta nincs olyan játékosa a Ferencvárosnak, aki ezt képes lenne visszalépésekkel, lefordulásokkal orvosolni.

Ha a Fradi mégis át tudta cipelni a labdát az ellenfél térfelére, akkor a bolgárok még visszább álltak, és közben hermetikusan zárták le a pálya közepén a passzsávokat:

Itt is érdemes megfigyelni, hogy a Fradi négy támadó szellemű játékosa szinte egy vonalban helyezkedik, senki nincs, aki mélységben visszalépne labdáért, ezzel kimozgatva valakit a bolgár védővonalból, hogy mögé beindulhasson valamelyik társ.

Ez egy újabb példa Sigér elszigetelésére és arra, mekkora távolságban vergődtek a labdához képest a Fradi támadói:

Ahogy telt az idő, úgy csúszott egyre mélyebbre a bolgárok védekezése és úgy maradt egyre kevesebb helye a Fradinak a kombinációkra.

Itt éppen Blazicsot kényszerítik ívelésre a bolgár bekkek, hiszen a vonalak között senki sincs, a szélek szintén lezárva, a teljes Ludogorec kompakt, egységes alapállásban védekezik.Emiatt az erős, magas szintű alapjáték miatt nem volt érdemi hatása a meccsre a kiállításnak sem. A Fradi támadójátéka, labdakihozatali sémái nincsenek azon a szinten, hogy egy ennyire jól szervezett védelmet üzembiztosan feltörjenek a játékosok, miközben a bolgárok védekezése szinteket javult Gencsev irányításával.

Összegzés

A formába lendülő braziljaival, valamint egy tehetséges, világos játékfelfogással rendelkező edzővel egyértelműen erősítő Ludogorec harmadik nekifutásra már érvényesítette a papírformát a Ferencváros ellen. Lehet persze beszélni a nemzetközi rutinról, el lehet kezdeni lamentálni a magyar bajnokság színvonalán, de a valóságban ez a meccs ennél jóval egyszerűbb képlet alapján dőlt el: a jobb csapat alaposan felkészült az ellenfeléből, kihasználta a hibáit, majd könnyűszerrel szorította kívül a komfortzónáján.

Európa Liga, H csoport, 2. forduló:

FTC – Ludogorec (bolgár) 0-3 (0-2)
Budapest, Groupama Aréna
v.: Frankowski (lengyel)

 

FTC: Dibusz – Lovrencsics, Frimpong, Blazic, Heister – Haratin, Sigér (Szihnyevics, 73.), Zubkov (Varga R., 80.) – Isael, Tokmac, Boli (Skvarka, 73.).

Ludogorec: Iliev – Cicinho (Ikoko, 69.), Grigore, Nedjalkov, Rafael Forster – Lukoki (Goralski, 57.), Anicet, Badji, Wanderson – Keserü, Marcelinho (Moti, 46.).

gól: Lukoki (1.), Rafael Forster (40., 64.)

sárga lap: Heister (26.), illetve Grigore (27., 43.), Lukoki, (45.)

piros lap: Grigore (43.)

 

A csoport másik meccsén:
CSZKA Moszkva – Espanyol 0-2 (0-0)
gól: Vu (64.), Campuzano (90+5.)

 

A csoport állása:
1. Ludogorec 6 pont
2. Espanyol 4
3. FTC 1
4. CSZKA Moszkva 0

Kiemelt kép: AFP / Kisbenedek Attila

Olvasói sztorik