
Nem látszott meg az érdeklődésen, hogy a magyar labdarúgó-válogatott megrázó vereséget szenvedett az 1954-es vb döntőjében: 1955-ben a Népstadion bajnoki mérkőzéseken jegyzett átlagnézőszáma 64 608 volt, míg a válogatott látogatottsági középértéke kereken 100 000-re rúgott. Az NB I-es közönségrekord is abban az évben született.

A magyar labdarúgó-válogatott ezredik mérkőzése következik. Az isztambuli jubileum, a törökök elleni Nemzetek Ligája-osztályozó alkalmából összeállítottuk a top 10-et a címeres mezes csapat eddigi 999 találkozójából. A lista szubjektív, lehet rajta vitatkozni, de nyugodtak lehetünk, mert – hála a játékosoknak – gyenge pontja nincs.

Ha az NDK elleni találkozókat nem számítjuk, akkor 26, Németországban pedig 74 esztendő múltán nyert újra a magyar válogatott 1985-ben. A negyven éve rendezett találkozót a hamburgi kikötőszerencsétlenség 19 áldozata hozzátartozóinak javára rendezték. A teljes bevétel 500 ezer márka volt, az egyetlen gólt Péter Zoltán szerezte.

Hetven éve, 1954. december 13-án a Wolverhampton 3-2-re legyőzte a Honvédot, ám az angliai mérkőzésnek nem az eredménye volt a legfontosabb. Hanem az utóélete. A britek ugyanis azt hangoztatták, hogy „a Wolves a világbajnok”, mire Gabriel Hanot, a L’Equipe című francia sportújság főszerkesztője lapjában kifejtette: a Wanderers csak akkor lehetne legalább Európa legjobbja, ha elmenne Budapestre vagy a Real Madridhoz és a Milanhoz. És a következő év őszén elindult hódító útjára a ma már BL-nek nevezett BEK.

Az MLSZ másfél évre vidékre vezényelte a válogatottat, ezért ötven esztendeje, 1974. december 4-én Szolnokon rendezték a magyar–svájci találkozót. Szerda délután egykor a tévé nem közvetítette a mérkőzést, csak felvételről sugározta 17 óra 20 perctől. A Tiszaligeti stadion felújítására három hónap alatt 10 millió forintot költöttek, a magyar együttes ezt egy 11-esből elért 1-0-val hálálta meg.

A Szombathelyi Haladásban 32, a Honvédban 278 első osztályú mérkőzést játszott, a válogatottban kétszer szerepelt, és Eb-bronzérmet nyert, az ötkarikás csapat tagjaként olimpiai bajnoki címet érdemelt ki. Edzőként háromszor vezette bajnoki elsőségre a Honvédot, amellyel a kupát is megnyerte.