Nem sok minden szólt az FTC mellett 1975. április 23-án, a KEK-elődöntő belgrádi visszavágóján. Egyrészt a budapesti zöld-fehérek mindössze négy meccsüket tudták megnyerni az NB I tavaszi szezonjában (MTK 4-2, Salgótarján 4-1, Szombathely 1-0, Pécs 1-0), vendégként siker nélkül maradtak, ahogyan az utolsó hat fordulóban egyetlen győzelmet sem arattak a bajnokságban.
Másrészt a Kupagyőztesek Európa Kupájában korábban súlyos csalódások érték a Ferencvárost: 1961-ben a Glasgow Rangers már az első fordulóban kiejtette a magyar csapatot (2-4, 2-1), majd 1972 őszén a második körben búcsúzott az FTC, de a prágai Sparta elleni kudarc (2-0, 1-4) előtt ki tudott kapni az itthon utóbb 6-0-ra lesimázott máltai Florianától La Vallettában (0-1).
Mindezek ellenére Dalnoki Jenő, a Ferencváros mestere azt mondta a jugoszláviai fellépést megelőzően:
Mi utazunk Bázelbe, a KEK-döntőre.
Ez azért is tetszett vakmerő jóslatnak, mert együttese már-már juniorcsapat volt a maga 23 és fél éves átlag életkorával. Íme, a Belgrádban szereplők és esztendeik száma: Géczi 30 – Martos 25 (Kelemen 18), Bálint 26, Rab 19, Megyesi 25 – Juhász 29, Onhausz 19 (Takács 19), Mucha 23 – Pusztai 28, Máté 26, Magyar 19.
A fiatalok azonban korábbi hét mérkőzésükön veretlenek maradtak az európai kupában – a Crvena zvezdát a Népstadionban 2-1-re legyőzték –, sőt 1974 őszén kontinentális szenzációt keltettek a Liverpool kiverésével. Dalnoki a következő fordulóban nem akarta eljátszani a britek elleni bravúrral megteremtett kedvező lehetőséget, ezért Malmőben a meccs napján csak egészen könnyű ebédet engedélyezett a társaságnak. Nyilasi Tibor szemei kopogtak, így a 20 éves középpályás kétszer szedett a gyümölcssalátából. Mire a tréner rámordult:
Ki akarja enni magát a csapatból?!
A svéd városban 5963 néző látta az FTC 3-1-es diadalát; Belgrádban 96 070 jegyet adtak ki, de a források többsége 100, illetve 110 ezres közönséget említ. A hangulat pokoli volt, a Crvena zvezda nem akarta újra átélni azt, amit 1971-ben, amikor a BEK elődöntőjében nyerő helyzetből kiesett Puskás Ferenc szakvezető Panathinaikoszával szemben (4-1, 0-3).
Pláne nem az után, hogy a KEK-negyeddöntőben a belgrádi csapat a José Camachót, Paul Breitnert, Vicente del Bosquét, Günter Netzert, Santillanát felsorakoztató Real Madridon jutott túl.(A királyi gárda edzője a belgrádi Milan Miljanic volt.) A Bernabéu-stadionban elszenvedett 2-0-s vereséget odahaza 2-0-s győzelemmel ellensúlyozta, majd a tizenegyespárbajban 6-5-re nyert.
Aztán Slobodan Jankovic berúgta, majd a már két tizenegyest – egyet a rendes játékidőben, egyet a ráadás párbajában – értékesítő Ognjen Petrovic kapus kivédte Santillana lövését.
Az újabb belgrádi tömegrendezvény félelmetesnek tűnő légköre nem ijesztette meg az FTC-t: a tizenkét esztendővel később, alig 41 éves korában autóbalesetben szörnyethalt Pusztai László a mérkőzés elején a hálóba passzolta Juhász István átadását, és a magyar együttes később is irányította a játékot. Juhászról a Népszava azt írta: „A mérkőzés hőse volt.”
A szünet után már nem úgy nézett ki, hogy az lesz, mert a második félidőben egymást követték az aggasztó események. A Zvezdában 210, az észak-amerikai profi ligában 215 meccset játszó Kéri Mihály az 50. percben fejessel egyenlített, húsz perccel később pedig Walter Eschweiler nyugatnémet játékvezető kiállította a Dusan Savicot buktató Bálint Lászlót. Öt perccel ezután Zoran Filipovic befejelte Jankovic beívelését (2-1), és az összesítésben ugyanúgy egál volt, mint a 90 és a 120 perc leteltekor a Real Madriddal szemben.
Ám a ferencvárosi vendégjáték még nem ért véget. A 80. percben Máté János vezetett ellenakciót, és Petar Baralic buktatta a csatárt. Eschweiler megítélte, Megyesi István pedig begurította a tizenegyest (2-2), Dalnoki jól érezte, hogy az FTC megy Bázelbe.
Belgrádban a szakvezető felidézte: „Tíz évvel korábban mi nyertük el a Vásárvárosok Kupáját, akkor még én is játszottam. Most újra európai döntőbe jutottunk. Nagyra tartom azt, amit ez az ifjú társaság elért.
A kitűnő szereplés az előkészítő munka eredménye is, évek óta tudatosan készültünk a csapat megfiatalítására. Jó szemmel választottuk ki a gyerekeket, és neveltük őket. Zömük ugyanis saját nevelés. Ez hagyomány a Ferencvárosban, s így lesz a jövőben is.
Fél évszázaddal előre nem láthatott.
A Real Madrid elleni visszavágón gólt szerző, majd megsérülő Dragan Dzajic, aki a Crvena zvezda leghíresebb, 85-szörös válogatott, Európa- és világválogatott labdarúgója volt, azt mondta a zsúfolt lelátón: „A Ferencváros nevét százezer ember tanulta meg egy életre a Marakana-stadionban.”
A Magyar Hírlap nemcsak a döntőbe jutásnak, hanem a bátor taktikának is örvendezett: „Az FTC nem húzott falat a tizenhatosára, csatárai és a középpályásai eleinte már az ellenfél térfelén megtámadták a jugoszláv játékosokat. Ezzel a ferencvárosiak olyan zavart okoztak a hazai együttesben, hogy a Crvena zvezda labdarúgói egyszerűen nem találták helyüket a pályán. A belgrádi hátvédek súlyos hibái nyomán akár több gólt is rúghatott volna az FTC.”
A Politika című belgrádi újság viszont úgy vélte: „A magyarok azután mutatták meg igazi képességeiket, hogy tízen maradtak.”
A bázeli KEK-döntőt a Dinamo Kijev nyerte 3-0-ra, de a Labdarúgás című szaklap megállapította:
A zöld-fehérek töretlen küzdőszellemükkel, lendületükkel új színt hoztak a futball életébe, még úgy is, hogy a KEK-döntőben alulmaradtak.
