Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Kitört a téli szünet a hazai élvonalban, eljött az értékelés, az összegzés ideje. A Paks–Nyíregyháza elmaradt, a Kecskemét–Győrből viszont másfél is megadatott, tehát összesen 135 és fél bajnoki meccset láthattunk júliustól decemberig. Ezek közül néhányra a mai napig is jól emlékszünk, de akad, amelyiket már másnapra elfelejtettük. Visszapillantás-sorozatunkban kettesével tekintjük át a csapatok eddigi szereplését. A negyedik részben nézzük a tavalyi bajnok, tavaszi ezüstérmes Győri ETO-t, valamint az örökké anyagi nehézségekkel küzdő Kecskemétet.
9. Győri ETO FC (23 pont)
Sok minden történt azóta Győrben, hogy Pintér Attila emlékezetes elcsuklása a mikrofonba („megcsináltuk, mama!”) köszöntötte harminc év után az újabb győri aranyat. Pintér szövetségi kapitány lett kis időre, a helyére érkező Horváth Ferenc pedig a tavaszi jó hajrá után idén ősszel úgy indult neki a bajnokságnak, hogy akár újra bajnokesélyes lehet az ETO.
Nem lett az, de még középcsapat is csak nehezen. Hogy mi romlott el pontosan, nem tudjuk, Győrben sosem szoktak kifelé panaszkodni a körülményekre (furcsa is lenne az egyik – elvileg – legstabilabb háttérrel rendelkező klubnál), de tény, Horváth nem találta a csapatát, pedig nagyon nem kellett keresgélnie. Az ETO-nál adott egy mag, magyar szinten nem rossz játékosokkal, az összeszokottság is megvan, a két középhátvéd, Lipták és Lang például az első forduló után egyetlen meccset sem hagyott ki, de Völgyi, Pátkai vagy Rudolf sem nagyon. Szó sincs össze-vissza forgatott csapatról, rutintalanságról, anyagi gondokról – és mégsem ment a Győrnek. A hetediknél előrébb egyszer sem álltak, a kupából a másodosztályú Gyirmót verte ki őket, Horváth Ferenc egyszer lemondott, maradt, aztán kirúgták – a tünetek alapján azt hihetnénk, egy „kidőlő-bedőlő” klubról beszélünk.
Olyan is megtörtént, ami magyar bajnokságban magyar csapattal még soha, hogy egy meccsen ötfős (!) menedzsment ült a kispadon. Aztán a kapkodásból végül megszületett egy talán jó döntés: a győri kötődésű, edzőként is egyre rutinosabb, és láthatóan ambiciózus Vasile Miriuta érkezett a kispadra, akinek a lelkesedése átragadhat akár a csapatra is. Kár, hogy első nyilatkozatai egyikében mindjárt a szolgálati autóról áradozott – sejtésünk szerint valahol itt van a győri problémák (slussz)kulcsa: ahol a játékosok és edző alá tett kényelem jobb motiváció, mint a becsvágy, ott a langyos víz elég nehezen szokott felfodrozódni. Kérdés, Miriuta képes lesz-e ezen változtatni, vagy majd megint a szolgálati járgányok elkobzásával kell motiválni a csapatot.
10. Kecskeméti TE (22 pont)
Amilyen pocsékul kezdték a szezont az alföldi lila-fehérek, simán benne volt az is, hogy az egyik biztos kieső már az ősz végére meglesz a bajnokságban. Innen nézve tulajdonképpen imponáló az a nyugalom, amivel Bekő Balázs vezetőedző és a vezetőség kezelte a helyzetet. Bekő a vereségek idején is azt mondta, felesleges kapkodni, nem annyira súlyos a helyzet, csak ki kell javítani egy-két hibát, hátul össze kell kapnia magát a csapatnak és jönni fognak az eredmények.
Úgy tűnik, igaza lett, a Kecskemét az őszi szezon közepén egészen pofás sorozatot mutatott be, jöttek a győzelmek és novemberben már nem nagyon kellett hátrafelé nézegetniük. Akadt a csapatban légiós – Bebeto –, aki időnként úgy játszott, ahogyan magasabban jegyzett klubok légiósaitól várjuk, a csapat pedig egyik ellenfele dolgát sem könnyítette meg. Pedig a hírek szerint anyagilag továbbra sincsenek nagyon eleresztve a kecskemétiek. Nem mondhatnánk, hogy csapot-papot hagyva rohanunk ki a házból, ha azt halljuk, a közelben KTE-meccset játszanak, ráadásul az utolsó fordulóban a Szombathelyen mutatott „játékra” az arcpirító a megfelelő jelző (hogy mást ne használjunk), mégis, ha kecskeméti szurkolók lennénk (és nem a kupagyőztes, némileg jobban dotált, 2011-es csapat után epekednénk), azt mondanánk: letudva a kötelező, nagyjából nyugalmas lehet a téli szünet, ez is valami. Még kiemeljük, hogy a listavezető Videoton ellen is lehozott egy ikszet a Bekő-csapat. Persze, hogy valójában hány embert hoz lázba a magyar bajnokságban egy alsó-középcsapat megbízhatóan szürke teljesítménye, az más kérdés. Nagyjából sejtjük a választ.
