NB I

Bérgyilkosok kellenek a pályára

Urbán Flórián nyolc játékost sem tett volna be a válogatottba az északírek elleni vesztes Európa-bajnoki selejtezőn.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Urbán Flórián büszke a Pest megyei első osztályban szereplő Vecsés FC játékosainak mentalitására, hozzáállására – idén nyáron úgy állította össze csapatának keretét, hogy ezzel senkinél ne legyen probléma. Hasonló pozitívumok nem voltak elmondhatók az Észak-Írország elleni Európa-bajnoki selejtezőn 2-1-es vereséget szenvedő magyar válogatott minden tagjáról. De vajon miért ők jutottak el az NB I-ig és a külföldi szerződésig, és nem azok, akik nem alibiznek, hanem hanem küzdenek és harcolnak a pályán?

Erről, és Pintér Attila kommunikációs tréningjéről is beszélt az Újpest egykori válogatott védője, a mindig szókimondó edző a Dinó Sporthíradó című televízió-műsorban.

– Ez egy nagyon összetett dolog a futballban. Azt gondolom, hatvan százalék tehetség és negyven százalék szerencse kell. Nekem is szerencsém volt annak idején, hogy észrevettek. Ha nem vesznek észre, akkor soha nem leszek negyvenszeres válogatott, mert lehet, hogy a mai napig egy IFA-n ülnék és dolgoznék. Ehhez szerencse kell. Ezeknek a fiúknak, akik kikerültek külföldre, vagy esetleg az NB I-ben játszanak, valamilyen formában szerencséjük volt. Volt, aki felfigyelt rájuk. Odakerültek egy olyan közegbe, ahol meg tudták mutatni magukat, ott játszanak az NB I-ben és a válogatottban. Én azt mondom, biztos van az NB I-ben is és külföldön is olyan játékos, aki más gondolkodásmódú, mert kimegy, és feltúrja a pályát. Akik ezen a mérkőzésen játszottak, ők nem azok a szellemiségű játékosok. Ügyeskék, meg technikailag képzettek, csak hát az északírek nem tudtak annyira futballozni, de bedaráltak minket. Ez a különbség a kinti és a magyar mentalitás között. A magyar játékosnak – tisztelet a kivételnek – az nagyon fontos, hogy minden hónapban legyen meg a készpénz, aztán ha valamit csinálni kell érte, az már annyira nem tetszik neki – magyarázta Urbán Flórián.

– A vezetők azt hitték, amikor Pintér Attilát kinevezték, hogy az ő kemény habitusa alkalmas lesz arra, hogy felrázza a játékosokat, de a jelek szerint neki sem sikerült, ami korábban Egervárinak sem a maga tanári módszerével. Akkor teljesen mindegy, hogy kerül oda?
– Azt nem tudom, hogy teljesen mindegy vagy nem. Amikor Pintér Attilát kinevezték, én akkor is azt mondtam, hogy végre egy karakteres edző, aki elmagyarázza a játékosoknak, hogy merre van az előre, és ha kell, akkor még agyon is vagdossa őket. Ehhez képest azt látom, hogy Pintér Attilát elküldik kommunikációs tréningre, hogy szépen beszéljen. Miért? Hát mindenki tudta, hogy Pintér Attila milyen, hiszen pont azért is választották, hogy ha kell, akkor úgy beszéljen. Ne kommunikációs tréningre küldjék, hogy szépen beszéljen, mert ez számomra kicsit nevetséges. Tudtuk, hogy Pintér Attila milyen, és verje ki a játékosokból azt, amit kell, verje agyon őket, ha kell. Ha nem megy, nem futnak, és nem harcolnak, akkor verje őket agyon.

– Ennyire rossz képességűek a magyar labdarúgók, ennyit kaptak az utánpótlásból, vagy mentálisan van a probléma?
– Néztem a mérkőzést, és nem éreztem benne a tüzet a kispadnál. Üvöltözni kellett volna, főleg egy-nullnál, hogy leszakítom a fejeteket, ha nem figyeltek oda, de nem ez történt. Halál nyugodtan állt, és integetett néha. Én azt látom, hogy megváltozott. Szerintem ez nem biztos, hogy jó. Nem tudom, hogy kerülnek ki a játékosok az utánpótlásból, de egyet tudok: tíz éve nem tudunk felmutatni egy labdarúgót, aki esetleg piacképes lenne, vagy bármelyik akadémiáról kijött volna egy labdarúgó, akire azt mondjuk, hogy ez ügyes válogatott szinten. Lehet, hogy van olyan, aki az NB I-ben játszik, de aki válogatott szinten is jó, olyan nincs. Hogy miért? Ez megint csak az utánpótlás kérdése, hogy ott kik dolgoznak, a sógorok, komák, rokonok, haverok, vagy éppen olyanok, akik futballoztak korábban és esetleg meg tudják mutatni azoknak a gyerekeknek, hogyan kell futballozni. Esetleg szemléletben és mentálisan is felkészítik őket, hogy a futballvilág nem az aranyoskák, meg az ügyeskék világa, hanem itt az utolsó pillanatig harcolni kell, meg küzdeni. Bármelyik válogatottat meg lehet nézni, csúsznak-másznak, túrják a pályát és mindamellett futballoznak is. Értelemszerűen azzal nem lehet eredményt elérni, hogy hajtunk, mert kell a futball is hozzá. Szerintem nincsenek mentálisan az életre felkészítve ezek a fiatalok. Az akadémiákon az edzők simogatják a fejüket, hogy te majd focista leszel, meg mész ki külföldre pénzt keresni, de ez nem így működik. Nincsenek felkészítve és hamar bele fognak szaladni az első pofonba. Azt mondják, hogy az utánpótlásban az edzőképzést kell megváltoztatni. Minek? Hova? Nagyon jó edzőink vannak.

– Fel lehet még rázni ezt a válogatottat, hogy ütőképesebb legyen? Vagy ez a csúcs és ennyit tudunk?
– Biztos, hogy fel lehet. Nem hiszem, hogy csak ennyit tudunk. Magyarország a tízmillió szövetségi kapitány országa. Lehetne bármit mondani, hogy az összeállítás nem volt jó, de mindenki máshogy látja.

– Ön hogy látja?
– Az én szememben a mostani játékosok közül nyolc nem játszott volna, mert az én szememben alkalmatlanok válogatott szinten, de még NB I-es szinten is a futballra. Ez az én véleményem. Ha én lennék ott, akkor mások mondanák azt, hogy az Urbán hülyeségeket csinál. Nem is akarok semmilyen kritikát mondani, de nálam nyolc ember biztosan nem játszott volna.

– Nem megerősített hír, hogy Pintér Attila marad, sőt ultimátumot kapott, hogy a Románia és a Feröer-szigetek elleni meccsen hat pontot kell hozni. Romániában tudunk nyerni?
– Magyarországon élünk és ez a magyar mentalitás, hogy volt egy vereség és akkor fejeket követelnek. Aki kinevezte Pintér Attilát két évre, hagyja dolgozni két évig. Az északírektől kikaptak, de ettől még akármi történhet. Mi az, hogy ultimátum? Romániában vagy nyerünk, vagy nem. Miért nem hagyják az embert dolgozni? Aki kinevezte, övé a felelősség, mert neki tudnia kellett, hogy olyan embert nevezett ki, akiben hisz, és ha hisz benne, akkor az első vereség után nem vágom le a fejét. Az a baj, hogy a kluboknál ugyanígy működik. Ha jön egy vereség vagy kettő, fogom és levágom a fejét, de akkor minek viszi oda? Azért egy kicsit a magyar futballban el kéne gondolkozni a tulajdonosoknak is, hogy mindenkit szidnak, de akkor miért viszik oda az edzőt? Az edzők keringenek, az egyik megy ide a másik átmegy, de semmit nem ért el és kirúgja négy hét múlva, de miért? Ha felveszek egy edzőt két évre, azt minimum két évig hagyjam dolgozni. Egy év alatt megismeri a csapatot és a maga arcára formálja. Pintér Attilát is hagyni kéne dolgozni. Meg kéne neki mondani, hogy legalább a selejtezők végéig biztosan ő lesz a kapitány. Azután lemérjük, hogy milyen eredményeket értünk el, és majd meglátjuk, mi lesz a folytatásban. Az, hogy egy meccs után ki akarják rúgni, magyaros, de az én szememben nevetséges.

– Itt tartunk jelen pillanatban, semmi nem változott, és ezt mondják a román és a holland meccsek óta a válogatottban. Miért nem?
– Nem tudom, nem vagyok benne a dologban. Ebben az országban a magyar emberek irigyek, és folyamatosan furkálják egymást, a futballban aztán meg főként. A futballnak ma már olyan képe van Magyarországon, hogy aki labdarúgó, azt – már bocsánat a kifejezésért – szemét embernek minősítik, míg más országokban a labdarúgók megbecsültek. Persze, értelemszerűen azért teljesítménynek is kell lennie mögötte, hogy megbecsülést szerezzenek. Sajnos a pénz világa kicsit elvitte ezeket a dolgokat.

– Az egyik válogatott játékos panaszkodott, hogy a nézők emlegették, milyen kocsija van, és ezért köpködték…
– Úgy lehetne megreformálni a futballt, hogy minimálbér mindenkinek, nincs két-hárommilliós fizetés, viszont a prémiumok legyenek nagy pénzek. Ha nem nyertél a meccsen? Akkor élj minimálbérből, ha meg nyertél, akkor vegyél autót magadnak.

– Ez nem fog így alakulni…
– Biztos, hogy nem fog változni. A futballunkat körülvevő szféra nem a legjobb. A média is folyamatosan üti, de érthető is, mert nincs eredmény.

– Nem igazából tud súlyozni az írott sajtó. Van egy játékos, aki a Nyíregyháza ellen parádézik, és már egyből úgy emlegetik, mintha a világbajnokságon játszana jól. Tehát nem tudjuk a helyére tenni a dolgokat…
– Ez sajnos így van. Ha valaki egyeneset rúg a labdába, akkor már kitaláljuk, hogy az világsztár, és ezt ő el is hiszi. Később meg majd azzal szembesül, hogy mégsem világsztár.

– Szalai Ádám lemondott. Jól tette?
– Én már korábban is megmondtam, hogy Szalai Ádám beszél itt a magyar edzőkről meg okoskodik, de ott volt a lehetőség Romániában, és ott ácsorgott a focipályán. Kovács Kálmánnak olvastam az egyik nyilatkozatát és azt mondta, hogy meg kell nézni, hogy Andorra ellen milyen volt a teljesítménye. Úgy gondolom, neki az istentől óriási ajándék, hogy olyan közegben játszhat, ahol ő futballozik, és nagyon komoly pénzeket keres ezzel. Minden nap menjen be a templomba, dobjon be száz forintot, és köszönje meg a jó istennek, hogy ott futballozhat. Megmondom őszintén, én ezt a fiút nem nagyon tudom hova tenni. Úgy gondolom, hogy Pintér Attila jól döntött, hogy nem hívta meg.

– Vállalná egyébként? Most azt feszegetik az újságírók, hogy ki az az őrült, aki elvállalná? Akár külföldi, akár magyar. De arra jöttek rá, hogy nincs senki.
– Hát akkor vállalnám.

– Még lehetne életet lehelni ebbe a csapatba?
– Mindent lehetne. Még egyszer elmondom, hogy nekem is más az elképzelésem és a koncepcióm, és másnak is. Nekem az úgynevezett bérgyilkosok kellenek a futballpályára, és biztosan megtalálnám őket. Ha a piros-fehér-zöld mezt felveszi, akkor nem azzal lesz elfoglalva, hogy igazgassa a séróját, hanem ki fog menni, és azt fogja mondani, hogy a magyar nemzeti mezt felvettem, akkor át fogok szaladni a falon. Úgy gondolom, hogy ilyenből húszat egész biztosan találok.

Olvasói sztorik