Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Az orosz Anzsi Mahacsakala csütörtök este 4-0-ra nyert a Budapest Honvéd otthonában, az Európa Liga-selejtező második fordulójának visszavágóján, így kettős győzelemmel jutott tovább. A kispestiek korábbi edzője, Vass László a helyszínen tekintette meg a meccset, hiszen majdhogynem Anzsi-szakértőnek számít már. Látta a dagesztáni sztárcsapatot a tavalyi, ausztriai edzőtáborozás során, a televízióban nézte a mostani párharc első felvonását, majd szerda este megleste a vendégcsapat edzését is.
A Rangadó.hu állandó szakértője a visszavágó utáni elemzésében elárulta, miért hívta egy évvel ezelőtt Saslik FC-nek a Mahacskalát, de azt is hangsúlyozta, hogy ez már a múlté. Bár az első félidő hazai előnnyel zárulhatott volna a helyzetek alapján, a második játékrésznek edzőmeccs-jellege volt, és a végén győzött a realitás.
A teltházról
Nagyon tetszett az egész mérkőzés körítése, hangulata! Végre! Én ilyen meccseken nőttem föl, itt Kispesten. Ennyien voltunk annak idején, úgyhogy ez alapból nagyon jól nézett ki, és a csapat is jól nézett ki, mert jól kezdte a mérkőzést négy-kettő-három-egyes alapfelállásban. A hazaiak próbálták játszani a játékot, nem volt különbség a két csapat között az első tizenöt-húsz percben.
Az első félidőről
Egy balszerencsés góllal szerzett vezetést az Anzsi, ami kérdéses volt. Én a lelátóról úgy láttam, mintha a szöglet után kilökték volna a védőt a labda alól, és úgy ment el közöttük. Ez a gól meghatározott mindent, mert a Mahacskala utána egészen visszavett, és átment labdajáratásba, a mieink pedig úgymond megszeppentek, és nem közelítették meg őket, ami nagyon veszélyes, önveszélyes lett volna, de ezáltal kialakult egy ritmustalan meccs az első félidő folyamán. A Honvéd néha helyzetet tudott csinálni, amihez kellett az oroszok nehézkesen mozgó belsővédő-párosa. Ha egy kicsit koncentráltabbak a mieink, és egy picit agresszívabbak a befejezéseknél, akkor lehet, hogy kaput találnak. Nem ez történt, ezért elfolyt az első félidő.
A pozitívumokról
Az első félidőben tetszett Ivancsics Gellért szervezőjátéka, és Délczeg Gergely mozgékonysága, valamint Tchami cselei és lendületes megoldásai is dicsérhetők. A labdajáratásban megint különbség mutatkozott, hiszen nagyon keveset volt a Honvédnál a labda, ennek ellenére néhány ziccert sikerült kialakítani. Az első félidő hazai előnnyel zárulhatott volna a helyzetek alapján.
A kiállításról
A második félidőre némileg átszerveződtek a csapatok, de a kiállítás mindent meghatározott. A lelátóról úgy tűnt, mintha egy kicsit elhamarkodta volna a bíró… Talán védte Eto’ót, mert ha nem ellene lett volna ez a szabálytalanság, akkor szerintem ez csak sárgát érdemelt volna, amellett, hogy egy kicsit azért súrolta a tipikus utánrúgás kategóriáját. Nem tudom, hol találta el, de a játékvezető az eset közelében állt, higgyük el neki. Utána hatalmas fölénybe került az Anzsi, és akkor már tényleg edzőmeccs jellege volt az egésznek.
Az ellenfélről
A Mahacskala játékával kapcsolatban annyit még megjegyeznék, hogy az előző meccshez képest, ahol ennyi elmozgást nem csináltak, a támadószekcióban nagyon jól kirajzolódott, hogy Traoré tartotta a pozícióját, a mögötte lévő hármas viszont gyakori helyváltoztatással, elmozgó rendszerben játszotta le az egész mérkőzést. Jó volt nézni Eto’o betolódását, visszalépését. A kameruni a baloldalról indult, Buszafa ment a másik oldalon, és Satov is tökéletesen beleillett a rendszerbe. Elég sokat változtak a kinti passzív, elmozgás nélküli játékukhoz képest, és nehéz helyzetbe hozták ezáltal a Honvéd védekezését. Marshal nem tudta, kihez álljon, hova álljon, nagyon sok volt a szabad ember, csak idő kérdése volt, mikor fognak betalálni.
A realitásról
Egyet lehet tenni, gratulálni a Honvédnak, hogy idehozta az Anzsi Mahacskalát a magyar fővárosba. Ha ezt jól tudják feldolgozni, akkor a kispestiek meríthetnek ebből a siófoki bajnoki rajtra, hiszen négy tétmeccsel repülnek rá arra a találkozóra, amelyre a Siófok csak edzőmeccsekkel, ez pedig jelenthet valamiféle előnyt. Még egyszer mondom, a párharc során hatalmas különbség volt a két csapat között, ha itt a Honvéd betalál, akkor az ellenfél szerintem még többet rúgott volna. Nincs miről beszélni, győzött a realitás.
Az Anzsi-edzésekről
Saslik FC-nek neveztem őket a tavalyi, ausztriai edzőtáborozásuk során. Nagyon érdekes volt, mert az edzők sörös pohárral és saslikkal a kezükben irányították a csapatot. Dzsudzsák Balázsnak egyszer saslikos pálcikával mutatta meg a másodedző, hogy honnan végezze el a szabadrúgást. Érdekes volt, de azóta változott, hiszen a holland vonal biztosan jelent valamit. Akkoriban orosz trénerük volt, és ez egy edzőmérkőzésen történt, de a megfelelő komolyságot akkor is meg kellett volna adni. A szerdai edzés egy szervezett, mérkőzés előtti tréning volt. Ami nagyon tetszett, hogy nem harminc és fél perc volt, ugyanis néhány edző megpróbálja a meccset megelőző átmozgatást nagyon rövidre venni. Ők bruttó másfél órát kint voltak.
A pénz dominanciájáról
Szervezett, labdás bemelegítő gyakorlatokat végeztek, majd a főrészben háromszor hat fővel játszották a labdatartást, de azt is inkább gyorsító jelleggel. Jó volt őket nézni, mert szervezettek és jókedvűek voltak. Ami szintén meglepett, hogy erre a húsz-huszonöt játékosra nyolc-tíz segítő jutott! Abszolút jól nézett ki, minden kérésüket teljesítették, az elguruló labdák azonnal visszajöttek… Azt lehet mondani, hogy a pénz mindenekelőtt dominál, és a szervezettségük párosul szakmai tartalommal és hozzáértéssel is, hiszen a világ egyik legjobbjának tartott edző tartotta az edzést.
