Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Amikor a lelátón arról vitatkoznak a nézők a kezdés előtt, hogy kinek hova szól a helyjegye, sőt néhányan a lépcsőre szorulnak, az bizony teltház-közeli állapotot jelez, s mivel ez sajnos meglehetősen ritka hazánkban, éppen annyira örömteli. A Bozsik-stadion tribünjén csütörtök este nem maradt üres szék, és bár a többi szektorban voltak még szabad helyek, összességében megnyugtató, hogy egy ilyen fontos meccsen a nézők többségét nem tántorította el az esős időjárás és a tévéközvetítés. A délutáni felhőszakadás után egyébként a tűzoltóság segítségére volt szükség, hogy nagyteljesítményű szivattyúikkal szalonképes állapotba hozzák a pálya környékét.
A kispesti játékosokat sem tántorította el semmi a bátor támadásoktól, Délczeg Gergely az ötödik percben ígéretes lehetőséget hibázott el, de egy szögletre jó volt. Talán mondani sem kell, kiváló hangulat kerekedett a lelátón, hiszen a hazaiak kezdeményeztek. Gólt azonban – szintén egy sarokrúgást követően – az oroszok szereztek, így nagyon hamar, már a hetedik percben eldőlt a továbbjutás. Rögtön odalett a szurkolók jókedve is.
Az Anzsi kapcsán mindig milliárdokról beszélünk (mindegy, milyen pénznemről van szó), talán pont ezért bosszantó, hogy nem egy klasszismegoldással szerzett vezetést az orosz együttes, hanem egy egyszerű szögletet fejelt be a kameruni Samuel Eto’o. A Honvéd-játékosok érezték, hogy nem hagyhatják cserben lelkes és népes közönségüket, ezért továbbra is támadásban maradtak, többször is megfordultak a tizenhatoson belül, de a helyzeteiket nem tudták értékesíteni.
A folytatásban némileg csendesebben csordogált a játék, és a lelátó is elcsendesedett, az unalmasabb pillanatokban hallani lehetett a szotyi- és tökmaghéjak sercenését is, pedig ekkor még fél óra sem telt el az első félidőből. Nagyjából a 37. percig tartott ez az állapot, akkor Tchami egyenlíthetett volna, de ez is kimaradt… Öt perccel később egy bravúros védés talán Kemenes Szabolcs önbizalmát is helyreállította, ha az oroszok góljánál csorbát szenvedett.
A második félidő kezdetén Roberto Carlos kapott nagy tapsot a kispesti közönségtől, mosolyogva és integetve vette tudomásul, hogy Magyarországon is igen népszerű. Kisvártatva Traoré is integetett, ő is örömében, hiszen bokamozdulata egyszerre volt hanyag, laza és elegáns, ráadásul a látványos megoldásnak köszönhetően a hálóban kötött ki a labda (0-2). A hazaiak helytállási esélyeit az sem javította, hogy az 55. percben Vernes Richárd piros lapot kapott…
Sajnos, nem ez volt az egyetlen eset, amikor nagyon úgy tűnt, a játékvezető igencsak tiszteli az Anzsi sztárjátékosait. Az emberhátrány ellenére a folytatásban is kialakult néhány kispesti helyzet, de ezek megint kimaradtak, nem úgy a másik oldalon: a 68. percben Satov is betalált. A becsületgólért hajtottak a hazaiak, ismét jött egy tizenegyesgyanús szituáció, ami csak a bíró sporttárs szerint nem volt az, majd végre-valahára elpártolt a vendégektől a szerencse, ez egy kapufa képében öltött testet.
A 81. percben Eto’o villant, és egy parádés egyéni akció során megcsillantotta régi önmagát, ízelítőt adott valós tudásából. Ez a negyedik vendéggólt jelentette, ami a nézők egy részének már sok volt, így elindultak hazafelé, akik viszont maradtak, vastapssal köszöntötték a kameruni sztárt, valamint az egyre inkább lelombozódott hazai játékosokat.
A Honvéd 4-0-ra kikapott, és kettős vereséggel kiesett. Látatlanban kijelenthetnénk, hogy érvényesült a papírforma, ami egyébként igaz is, de voltak bosszantó momentumok a párharc során. Az kétségtelen, hogy a magyar együttesnek nagy szerencséje volt, hiszen az Anzsi a helyzetek alapján 4-1-ra vezethetett volna az első meccs szünetében. Igen ám, de nem vezetett, és végül csak 1-0-ra nyert, mert a kispesti ziccerek is kimaradtak. Ahogy kimaradtak a visszavágón is, pedig hazai pályán sokkal több és nagyobb helyzet adódott a Honvéd előtt.
Ezeket pedig nem sikerült kihasználni, ami egy gyengébb csapat ellen is megengedhetetlen, az oroszok ellen pláne, hiszen a Bozsik-stadionban láthattuk, ha odafigyelnek, elképesztő hatékonysággal képesek támadni. A magyar együttesnek nem volt szerencséje, hiszen rögtön a meccs elején hátrányba került, és nem volt szerencséje a játékvezetővel sem, aki legalább egy, de inkább két jogos büntetőtől fosztotta meg a házigazdát, ráadásul a kiállítás is erősen véleményes volt.
Összességében azonban nem tehetünk mást, elismerjük a pénz és a tudás hatalmát: megérdemelten ment tovább az Anzsi. De azért az a becsületgól nagyon hiányzik…
