Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A férfi és a női teremlabdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, a Colorspectrum Aramis játékosa és edzője. Frank Tamás minden kétséget kizáróan a sportág egyik prominens alakja idehaza. A szakember legutóbb a női nemzeti együttessel ért el sikereket egy páros mérkőzésen, Oroszország ellen, előbb egy 3-2-es győzelemmel, majd egy 2-2-es döntetlennel. A kapitány a Rangadó.hu érdeklődésére mesélt a női- és férfiválogatott idei terveiről, a nemek közti különbségről a pályán, illetve kitért klubcsapata, az Aramis szereplésére is.
– Milyen volt az oroszok elleni női mérkőzés? Mennyire értékes ez az eredmény?
– Mindkét mérkőzés jóval pörgősebb volt, mint azt a lányok itthon megszokhatták, úgyhogy biztosan hasznos volt – magyarázta Frank Tamás. – Sikerült kiválóan helytállnunk, hiszen bár az oroszok fiatal csapattal álltak ki, azért az ő futsaljuk jóval a magyar előtt van. Ennek tudatában különösen értékes, hogy nem kaptunk ki, és a második összecsapáson is közelebb álltunk a győzelemhez. Hasznos volt ez a két találkozó, de ennek nyilván akkor lenne több értelme, ha több ilyen adódna, mert abból tudnának a lányok profitálni.
– Hogy néz ki a női válogatott idei programja?
– Ezt próbáltam finom érzékeltetni az előbb, hogy a női futsalban nincsen nemzetközi megmérettetés, így valószínű, hogy ezen a tavaszon már nem is találkozik a válogatott. A lányoknál elég nagy az összefonódás, a legtöbben a nagypályás válogatottban is játszanak, illetve ugye a saját klubcsapatukban. Előreláthatólag megpróbálunk majd egy edzőtábort összehozni, hogy együtt legyenek a lányok. Mérkőzést pedig őszre szervezünk.
– A férfiválogatottal viszont hamarosan Európa-bajnoki selejtezőn vesznek részt. Hogy látja az esélyeket?
– A csoportunkat Olaszország, Finnország és Montenegró alkotja még. Az olaszok kimagaslanak, a többi három együttes viszont nagyjából azonos erőt képvisel, úgyhogy ez egy viszonylag erős csoport. Ennek megfelelően megpróbálunk olyan ellenfelekkel szemben felkészülni, akik hasonló stílusban játszanak. Kedden és szerdán páros mérkőzésen fogadjuk a szlovén válogatottat. Március elején lesz egy összetartásunk, majd a horvátokkal játszunk még a selejtezőtorna előtt.
– Mennyire más a nőkkel dolgozni, mint a férfiakkal?
– Elég nagy a kontraszt. Már hatodik alkalommal irányítottam a lányokat. Azt gondolom, hogy a fiúk irigyelhetnék a hozzáállásukat, az akaratukat. Kicsit úgy élnek meg minden mérkőzést, mintha világbajnoki döntőt játszanának. Nyílván más egy női futsal mérkőzést nézni, hiszen nem ehhez vagyok szokva. Dinamikában, gyorsaságban azért a férfiak jóval előrébb tartanak. Taktikailag is van lemaradásuk a hölgyeknek, hiszen ők ezt egy kiegészítő sportágként űzik. Szakmailag tehát nem állít nagy kihívások elé, de történhetnek olyan dolgok is egy mérkőzésen, amire az ember egyáltalán nem számít…
– Mi a véleménye klubcsapata, az Aramis szerepléséről? Legutóbb testközelből figyelhette a győri válogatott játékosok teljesítményét…
– Ez egy nagyon pozitív része, hogy érzem a különbéget, egy Győr–Aramis mérkőzésen például. A mi csapatunk formálódóban van. Csopaki István és Sámson Zoltán személyében két válogatott játékost igazoltunk nyáron. Szép lassan be is épültek, de aztán mindketten hosszabb időre kiestek. Őket pedig nem nagyon tudtuk pótolni, mivel nekünk nincs négy olyan külföldi játékosunk, mint mondjuk a Győrnek. Persze nekünk nem is az ETO-t kell megvernünk. Összességében picit csalódás ez a szezon, hiszen ötödikek vagyunk, ami önmagában még nem is lenne túl nagy baj, de nagyon leszakadtunk az előttünk állóktól. Persze, sok a fiatal nálunk is, az ő hullámzóbb teljesítményük néha megbosszulja magát. Mi, idősebbek pedig már fizikálisan nem mindig tudunk olyat produkálni, hogy mérkőzéseket döntsünk el. Építkezünk. Mi nem tudunk olyan feltételeket biztosítani, mint a Győr, vagy a Berettyóújfalu, de próbálunk a saját neveléseinkre alapozni. A rájátszásban próbálunk majd jó meccseket játszani, és letenni a jövő évi csapatnak az alapjait.
– Hogy bírja ezt a többfrontos terhelést?
– Nem egyszerű az tény és való, és talán nem is teljesen egészséges. Persze, a lányokat irányítani nem egy nagy elfoglaltság, hiszen csak ritkábban találkozunk, plusz hétvégén követhető az a pár meccs, amit a klubcsapatukban játszanak. A válogatott elfoglaltság a fiúknál is leszűkül egy nagyjából féléves intervallumra. Úgyhogy vannak időszakok, amikor nagyon nehéz, és hatalmas segítségemre vannak az Aramisnál azok, akikre nyugodtan számíthatok. Mivel nem profi csapatról van szó, tudjuk tologatni az edzéseket. Rugalmasság tehát kell hozzá. Azonban úgy gondolom, hogy nincsenek egymással káros hatásra, és eddig jól működött ez a dolog. Amennyiben mondjuk a nők esetében komolyabbra fordulna, akkor már nem tudnám vállalni az egészet, és valamelyik részéről le kellene mondanom.
