szalai

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on A Rangadó.hu állandó szakértője, a magyar futball iszonyait és viszonyait egyaránt kiválóan ismerő Sport Zoltán minden alkalommal az előző nap általa legérdekesebbnek ítélt focihírét kommentálja. Íme, a csütörtöki nap híre, miszerint Nyilasi Tibor, Hajdu Attila és Szalai László is véleményezte Szalai Ádám hétfői beszédét: Szalai Ádám mondandójában én sem értek egyet azzal, hogy a hazai utánpótlásképzés miatt tart ott a válogatott, ahol jelenleg tart. Az biztos, hogy a magyar edzőképzésnek kapnia kellett korábban egy vizsgálatot, illetve egy akkreditációt. Ha valaki nem tudja, mi az a labda, mi az a bója, és nem tud egy edzést normálisan levezényelni, akkor nem kaphatott licencet. Aki nagyon jól tud malterozni, az nem ment el edzőképzésre, és nem is kapott edzői papírt. Volt időszak, hogy azok a testnevelő-tanárok, akiknek nem volt kedvük elmenni OKJ-s tanfolyamra, edzői papírt kaptak, de akiknek fordítva van betekerve a lábuk, nem volt képességük és affinitásuk, azok nem. Akik komolyabb licencet kaptak, komolyabb helyen dolgoznak, azokkal nem fordulhat elő, hogy fingjuk sincs a szakmáról. Nyilasi Tibor is azt mondja, vannak részigazságok Szalai véleményében. Tudom, hogy ez már lerágott csont, és ígérem, részemről is ez az utolsó alkalom, hogy ezzel a témával foglalkozom, mert már túl van misztifikálva. Az is nagy igazság, amit Nyilasi kérdezett: a rossz utánpótlásképzés a hibás azért, mert válogatott játékosaink nem futottak Bukarestben? Biztos vagyok benne, hogy Szalainál is sok minden kimaradt a képzésből, de most már profi labdarúgó ő is, és a többiek is. Nem érdekel, hogy az orosz másodosztályban, vagy a Bundesligában, mert mindannyian tökéletes felkészültségi állapotban jöttek haza. A magyar mentalitás, a felkészülés, a felkészítés az oka, hogy a komoly csatákat szinte mindig elveszítjük, nem csak labdarúgásban. Ami az utánpótlásképzést illeti: 7 és 14 éves kor között a tökéletes technikai tudás, utána pedig a profivá válás elsajátításáról szól a történet. Ne kezdjük el visszavezetni a válogatott kudarcát arra, hogy rosszak a magyar edzők. Románia ellen a második percben talán nem kellett volna szétesni, ugyanúgy rajta kellett volna lenni a mérkőzésen fizikálisan, mentálisan és taktikailag... Persze, ez is lehet szakmai probléma. Ha a kapitány megfelelően fanatizálja a csapatát, lehet, hogy nem ilyen végeredményt láttunk volna. Ráadásul Szalai Ádám is azt mondta korábban, hogy megcsináljuk, a végén pedig közölte, hogy nem is lehetett esélyünk. Az utánpótlásképzésre visszatérve: a legfontosabb kérdés az, hogy milyen gyerekekből válogathatnak az edzők? Milyen és mekkora a bázis, amiből válogathatnak? Milyen bérezéssel dolgoznak az utánpótlásedzők? Tragédia! A TAO előtti időkben nem volt meg a minimálbér. Pedig őket is csak profi módon, főállásban lehet dolgoztatni. Az nem működik, hogy a buszsofőr leszáll a buszról, és délután megtartja az edzést. A gyerekekkel foglalkozó szakembernek legyen érzéke a pszichés és szakmai felkészítéshez, tehát legyen affinitása a szakmához. A képzés anyaga nem rossz. Tudom, mert ismerem. De az anyagot le kell vezényelni, át kell adni. Az a baj, hogy egyre fogynak a gyerekek. Régen annyi tehetséges labdarúgó volt, és annyi rossz edző, hogy az förtelem. És mégis eredményeket értünk el. Azóta viszont eltűntek a grundok, bár mostanság szerencsére jönnek vissza a pályák. A fiatalok rászoktak a számítógépre. Fel kell ébreszteni őket, toborzókat tartani, további pályákat építeni. Vissza kell csalni a gyerekeket a sportágba, ezt hívják tömegesítésnek. Nem a magyar edzőképzés és utánpótlásképzés miatt kaptunk ki, ilyen téren semmivel nem vagyunk rosszabbak az osztrákoknál, a szlovákoknál. A nyugati országokkal szemben az a legfőbb lemaradásunk, hogy arrafelé milliárdnyi euróból és milliónyi gyerekből gazdálkodhatnak.
2013. 10. 18. 09:47
Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on A Rangadó.hu állandó szakértője, a magyar futball iszonyait és viszonyait egyaránt kiválóan ismerő Sport Zoltán minden alkalommal az előző nap általa legérdekesebbnek ítélt focihírét kommentálja. Íme, a hétfői nap híre, miszerint Szalai Ádám, a magyar válogatott csatára kifakadt labdarúgásunk jelenlegi állapotai miatt: Semmi bajom nincs Szalai Ádámmal, és azzal sem, hogy ő most úgy érezte, megmondja a frankót. Sok igazság volt a mondandójában. Emlékszem, amikor annak idején eltanácsolták Újpestről, mert nem tartották tehetségesnek. Minden elismerés megilleti, hiszen a saját erejéből kijutott Mainzba, idén nyáron pedig a Schalke csatára lett. Értem mire gondolt a beszédében. Vannak a magyar keretben olyan játékosok, akik itthon szerepelnek, és hetente ezer néző előtt kénytelenek pályára lépni, a légiósok egy része viszont rendszeresen ötvenezer ember előtt futballozik, de ilyen különbségek mindig lesznek. Kérdés: ki hülyítette a népet? A játékosok ugyanúgy elmondták a sajtótájékoztatókon, hogy most sikerülhet a kijutás, sőt az MLSZ-elnök is ezt monda, majd visszavonta... Mi is gyakran leírjuk, hogy elég a népbutításból és a hangzatos nyilatkozatokból, mert húsz éve nincs oka és indoka. Most sem fogunk kijutni, és még tíz-tizenkét évig szintén nem. Nézzük meg a mostani gyerekeket, a hat-tízéveseket. Áramlik a pénz az utánpótlás-programokba, de a szakmát is hozzá kellene tenni, mert jelenleg nem jönnek ki olyan játékosok olyan létszámban, ahogy elvárható lenne. Újabb kérdés: ki meri vállalni a komoly tisztogatást? Mert nem biztos, hogy csak a kapitánynak kellett volna levonnia a konzekvenciát. Szalai Ádám megmondta a magáét a klubtulajdonosokról is, de nem tudja, miből gazdálkodik egy tulajdonos odakint, és miből gazdálkodik idehaza? Van különbség... Van a mondandójában, ami tetszik, és van olyan, amire mindenki felkaphatta a fejét. Szerinte nincsenek játékosaink és klubcsapataink, de mostanság neki sem voltak jó meccsei. Romániában is bizonyíthatott volna... Október 16-án, éppen holnap lesz az egyéves évfordulója, hogy legutóbb gólt lőtt a válogatottban, tehát jó lett volna, ha megemlíti saját magát is. Nagyon jó dolog, hogy rendszeresen játszik, hajt és küzd a Schalke csapatában, de ott húsz kiváló társ veszi körül. És a válogatottban nem azért volt rossz mostanság, mert a társai nem oda passzolták a labdát, ahova kell, vagy nem úgy mozogtak, ahogy kell. A súrlódások érezhetően voltak, de ő is sértődött volt, amikor nem játszott. Reméljük, vége a népbutításnak, és reméljük, nem csak a kapitány vonja le a tanulságokat a történtekből. Csank János szerint nem az a legnagyobb probléma manapság idehaza, hogy nyolc-egyre kikaptunk. El kell kezdeni építkezni, de előtt egy tisztogatásnak kell következnie, és szakmaiság kell kerülnie az utánpótlás-képzésbe. Hol vannak a gyerekek, a tömegesítés? Nincs kiválasztás, nem megfelelő emberek dolgoznak ott, ahol a legfontosabb lenne. Sok jó dolog volt Szalai megszólalásában, és sok olyan is, ami indulatból jött. Az igazság szerintem az, hogy a jelenlegi állapot kialakulásában ugyanúgy benne vannak a játékosok, az edzők és a klubvezetők is.
2013. 10. 15. 10:36
Olvasói sztorik