labda

Ménfőcsanakon élő, soproni szurkoló – Sipőczné Radics Ildikó – igazán szerencsésnek érezheti magát: a magyar–norvég meccs lefújását követően hozzá került az Európa-bajnoki kijutást érő meccs labdája. – Alig hiszem el, hogy az otthonunkban tudhatom azt a labdát, amellyel a Magyarország–Norvégia Európa-bajnoki pótselejtező mérkőzést játszották – mondta a Kisalföldnek a még mindig a meccs eufórikus hatása alatt álló Ildikó. – Ez egy nemzeti kincs. Boldog vagyok, hogy ott lehettem a mérkőzésen, és huszonezer társammal együtt, tizenkettedik játékosként buzdíthattam a csapatot. Ildikó férjével a magyar kapu mögötti szektorban szurkolt. – A lefújást követően, a játékosok megköszönték a szurkolóknak a buzdítást, a mi szektorunk előtt is megálltak. Az első sorokból valaki bekiabált: rúgják fel a meccs labdáját. Nem is álmodtam arról, hogy esetleg hozzám kerül, azt gondoltam, már valahol az első sorokban gazdára talál… de nem, többen kaptunk utána, de nálam maradt, pedig a telefonom is a kezemben volt, mert kapcsolatban voltam az otthon képernyő előtt szurkoló családtagjaimmal. – És amit hangsúlyozni szeretnék az a jó érzés, hogy körülöttem álló szurkolók nem irigykedve, hanem mosolyogva mondták a tied, ügyes voltál, megérdemled, pedig minden bizonnyal bárki szívesen ölelte volna magához a füves, vizes labdát. Nem tudom, hogy megérdemeltem-e, de szeretném hinni, hogy méltó tulajdonosa leszek ennek a labdának. – Persze, szorítottam nagyon, vigyáztam rá… de elmondhatatlan érzés volt, amikor a szurkolók, idős bácsik is, megkérdezték, megsimogathatják-e, megcsókolhatják-e a labdát? Mint valami kincsre, nemzeti ereklyére néztek a korábban még pályán lévő labdára. Talán közülük az idősebbek még ott lehettek 1971 októberében a Népstadionban is, amikor négy-nullára győztük le a norvégokat? – teszi fel a kérdést Ildikó. – Most vasárnap, Budapesten hasonlóan éreztem, mint 1993-ban Sopronban – folytatja –, amikor az SLC a Diósgyőrt legyőzve feljutott az NB I-be. Kevesen hittek a sikerben, de mégis sporttörténelmet írtak, hasonlóan, mint most a magyar válogatott. Számomra a legnagyobb üzenete ennek a kettős norvégok feletti győzelemnek az, hogy végre van egy magyar válogatott, akikről érdemes és kell is beszélni. Tudom, itt vannak nekünk Puskásék, a legendás aranycsapat, de a legendák után jelenkori játékosok kellenek, egy olyan csapat, akiknek szurkolhatunk, akikért hétről hétre érdemes megtölteni a stadionokat, akiket évtizedek múltán legendaként emlegethetünk. A meccs labdája egy igazán illusztris társaságba kerül. Ildikó az SLC-vel kapcsolatos legtöbb cikket összegyűjtötte és megőrizte. Ráadásképpen Kiprich Józseftől kapott dedikált Feyenoord-mezt is őriz. Olyan labdája is van, amelyet a későbbi élvonalbeli Matáv FC labdarúgói írtak alá. Továbbá megyei vonatkozásban őrizheti azoknak a hajdani Győri ETO játékosoknak a kézjegyét is, mely az 1964–1965-ös BEK-elődöntőig menetelt. – Szeretnénk méltó helyet kialakítani a labdának – említi. – Jó lenne, ha a válogatott tagjaival alá tudnám íratni. Talán nem túlzás azt állítani, hogy most ismét élő legendák születtek. S ennek egy kis szeletét őrizhetem.

Csütörtökön, Párizsban bemutatták a francia nemzeti lobogó színeiben pompázó, „Szép Játék” (Beau Jeu) névre keresztelt labdát.

A Hertha BSC játékosai tojáslabdával edzettek; Ben-Hatira pedig fellélegezhet.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on A világbajnokság negyeddöntőjéhez érkezve az adidas speciálisan az egyes meccsekre szánt hivatalos labdát gyárt. Ezek technológiájukban megegyeznek az eddigi mérkőzéseken használt Brazucával, kizárólag annyiban különböznek, hogy minden labdára rá lesz nyomva az adott meccsen résztvevő csapatok neve, a dátum és a helyszín. A labdákból egy-egy darab készül.

Már a Magyar Kupa-címvédő DVSC játékosai is kipróbálták a brazíliai világbajnokság labdáját.

Az Adidas új labdájával, a Brazucával játszanak majd Brazíliában.

A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség és az Adidas 2030-ig szerződést hosszabbított.