Kettévált az európai futballtársadalom: résztvevőkre és távol maradókra, és a nyilatkozatok is egyre élesebben fogalmazódnak meg ezen törésvonal mentén.
Borzalmas lehet az európai elithez tartozóként nem ott lenni a klub-vb-n, hiszen különben miért is hallgatná lépten-nyomon az ember a FIFA ötletével kapcsolatos sirámokat azoktól, akik – bár kiváló csapattal rendelkeznek –, de nem vehetnek részt az eseményen?
Raphinha és Alexis MacAllister – mint dél-amerikaiak – kinyilatkoztatásai a legárulkodóbbak. Miközben kontinensük ünnepel, ők szidják az eseményt a két, jelenleg legjobb futballt bemutató, a tornáról azonban a kvalifikációs kritériumok miatt lemaradó gazdasági társaság, a Barcelona és a Liverpool játékosaként.
Ne tévedjünk, a klubjaik által szervezett hivatalos interjúkban a tornára mérgezett szónyilakat szóró futballisták elé alkalmazóik gördítették ki a céltáblát, és nem kizárt, hogy rövid fejtágítón maguk feszítették ki az íjakat is. (Aki hisz a futballisták szabad véleménynyilvánításában, az biztosan nem olvasott még alkalmazotti szerződést.) A kitaszítottak anyagi hátrányba kerülhetnek azzal, hogy kiszorultak a tornáról, hiszen a győztes a Bajnokok Ligájában nyerhető pénzdíjnál is többet zsebelhet be egyetlen hónap alatt. Kinek kell ez a versenyhátrány? És egyébként is: melyik futballista szeretne szabadsága alatt leszervezett interjúkat adni?
Az esemény amúgy tényleg sok sebből vérzik, (mély vágás a stadionok látogatottsága, az emberiség egésze számára rémületre okot adó időjárás pedig égésnyomba tapadt, egyre csak fertőződő gézdarab) de egy felülete, a legfontosabb – már akinek – egészséges: a sportbeli. A meccsek az elviselhetetlen meleg ellenére is hozzák taktikailag és technikailag is az elvárt színvonalat, kellően drámaiak, a gólszám kifejezetten magas, 3 fölötti. És jönnek a meglepetések!
