A labdarúgás jelenlegi állapotának egyik izgalmas része, hogy az erőviszonyok meg tudnak-e még változni. A Bajnokok Ligájában nem szokatlan már két portugál klub továbbjutása az egyenes kieséses körben és bár a Benfica simán kizúgott a 2023-as negyeddöntőben, emlékezetes menetelést tartott Joao Mário vezérletével. Ebben a káoszban nehéz belőni az erőviszonyokat, hol helyezkedik el a török, a holland, vagy épp a görög liga.
A belga bajnokság sem kivétel, amelyet ugyan nem követünk annyira figyelmesen, mint a topligákat, mégis folyamatosan meg tudott újulni. Az Anderlecht egyeduralkodása már a múlté, a Gent és a Genk megerősödött – utóbbival egyébként a Ferencváros is találkozik majd a Konferencia Liga csoportkörében –, a Club Brugge 2015 és 2023 között csak két aranyéremről maradt le, miközben ismét felemelkedett a Union Saint-Gilloise csapata.
Pedig így lett, a Royal Antwerp pedig visszakerült Európa térképére, a múltjának megfelelő helyre. Ez az egyesület ugyanis Belgium legrégebbi klubja, még a helyi labdarúgó-szövetség megalakulása előtt alapították angol egyetemista diákok. 1880-ban még Antwerp Cricket Clubként ismerték, ám hét évvel később a helyi bajnokság alakulásakor az Antwerpen Football Club nevet kapták azok a tagok, akik a krikett mellett – vagy helyett – a focit választották. A klub jelentőségét mutatja, hogy a mai napig csak nagy öregként emlegetik, sőt a belga rendszerben sorszámok alapján is nyilvántartást vezetnek, az antwerpeniek pedig szimbolikusan az egyes számot kapták. Erre annyira büszkék az egyesületnél, hogy a klubcímerben is helyet kapott az egyes.
Gondolhatnánk, hogy hatalmas előnnyel kezdte el működését a szakosztály, de valamiért ez a klub vonzza a bajt. 1900-ban majdnem az összes játékosát elveszítette, mert a szomszédos Beerschot AC-ba igazoltak. Ez ahhoz vezetett, hogy az 1900-1901-es idényben nem indult semmilyen bajnokságban a focicsapat, amely a mai napig az egyetlen kihagyott szezon és persze alapja a Beerschottal való rivalizálásnak.
Emlékezetesre sikerült az 1928-1929-es szezon is, amelyben úgy szerezte meg története első bajnoki címét, hogy kitiltották a saját stadionjából. Már a telekkel kapcsolatban sem értett egyet a vezetőség, egy része ugyanis nem érte be a stadionhoz szükséges területtel, hanem újabb birtokokat vásárolt volna, hogy további ingatlanokkal is üzleteljen. Ebből is komoly perpatvar lett, amit csak tovább nehezített a belga szövetség, amely mindenképp profizmust sürgetett az amatőr futball helyett. Ezt nem szerette volna a RAFC, a vita pedig addig fajult, hogy a szövetség megtiltotta, hogy saját stadionjában játszon a bajnokaspiráns. Az aranyérem így is összejött, a történelmi trófea pedig megihlette a klub himnuszát is.
Magyar kalandok
Nem kimondottan közismert tény, de komoly magyar impulzusokat is kapott a klub. 1934-ben ugyanis Molnár Ignácot nevezte ki vezetőedzőnek a klub. A kiváló cseleiről híres csatár merőben más módszereket alkalmazott, mint amihez a belgák szoktak. Fittyet hányt a merev szabályokra, a korábbi konvenciókra. Helyette inkább a közösséget építette. Szemrebbenés nélkül vitte moziba a játékosait, vagy ült le a feleségeikkel együtt ebédelni. A közvetlen, laza stílusa egy teljesen ismeretlen világot jelentett a csapatnak. Ugyanakkor az eredmények hullámzók voltak, mivel a látványos támadójáték mellé nem párosult fegyelmezett védekezés. A sok gól garantált volt, csak a győzelem nem, így aztán egy szezont követően búcsút intettek a szakembernek.
Az igazi probléma csak ezután következett. Mivel a magyar edzőt nagyon szerették a futballisták, nagyon éles váltás volt az osztrák Victor Löwenfeld módszere. A gyors, látványos játékot a lassú, egyszerűbb foci váltotta, ami nem tetszett mindenkinek. Miután a Standard Liege 7-1-re elverte a csapatot, szinte boszorkányüldözés vette kezdetét és eltávolítottak minden Molnár-párti futballistát. Ez viszont a minőség rovására is ment, az eredmények csak romlottak.
Nem csak edzők terén fordultak magyarokhoz az antwerpeniek. 1980-ban két magyar futballistával is erősített a RAFC, a Vasas középpályásával, Müller Sándorral, valamint a 92 válogatottságig jutó újpesti ikonnal, Fazekas Lászlóval. Ugyan trófeákig nem jutottak, de így is jó szívvel emlékeznek vissza a két labdarúgóra a belgák, különösen Fazekas örvend nagy megbecsülésnek, akit a mai napig a klub mindenkori legjobb három játékosa között számon tartanak.
Y para cerrar, la gran estrella húngara dejó el Ujpest en 1980 para irse al Royal Antwerp. Laszlo Fazekas promediaba cerca de 25 goles por temporadas en Hungría. El extremo, en condiciones normales hubiera fichado por cualquier club puntero europeo. pic.twitter.com/WxgXwUG7p9
— Jugadores Segunda B (@playerssegundab) November 20, 2021
A modernkori történetében is akad egy magyar szál, még ha nem is igazán hízelgő is. A klubnál szereplő Didier Lamkel Zé valamiért a fejébe vette, hogy mindenképp eligazol a csapatból, de elég kalandos módszerekkel próbálkozott. Először az eléggé utált Anderlecht mezében ment edzeni, amiért be sem engedték a székházba, majd amikor végre talált a Royal Antwerp csapatot neki, az Omonia Nicosiát, helyette állítólag a Ferencvárossal egyezett meg és nem utazott el Ciprusra.
A botrányok nem fogytak, de az eredmények javultak
Ahogy a fentiekben is látszik, valamiért nem kerüli el a botrány ezt az egyesületet, ugyanakkor az elmúlt években szignifikáns fejlődés állt be. 2004-ben ugyanis kiesett a Jupiler Pro League-ből, fennállása óta harmadszor. Hat év alatt mindössze kétszer került a feljutás küszöbére, amikor az aktuális tulajdonosok birokra keltek egymással. Eddy Wauters elnök és a Collin család a Tirlemont elleni mérkőzés jegybevételén kezdett civakodni egymással, majd vérszemet kapott egy korábbi mecénás, Tony Gram is, aki szerint szintén tartozott neki a Royal Antwerp.
Összesen 4,9 millió eurót kellett volna összeszedni, aminek megfizetésére viszont újabb és újabb haladékot kapott a klub. Ez az összeg sok gondot okozott, mert amikor végre sikerült volna a feljutás 2016-ban, amely jelentős pénzdíjjal járt, a belga bíróság közölte, hogy amíg nem törleszti adósságát a Royal Antwerp, addig nem kap licencet az élvonalhoz sem. Így történhetett meg, hogy csak 2017-ben jött össze a feljutás.
Az anyagi kérdések rendeződtek, a csapat végre érdemi játékerőt képviselt, így aztán olyan vezetőedzőt kerestek, akinek van tapasztalata a ligában. Választásuk Bölöni Lászlóra esett, aki nem is vallott szégyent, hiszen az első szezonban nyolcadik, a másodikban negyedik lett, utóbbinak köszönhetően pedig az Európa Ligában is indulhatott, ahol ugyan a selejtező utolsó körében kiesett, mégis 25 év után európai mérkőzéshez juttatta a Royal Antwerpet. Mégis elmaradt a happy end, mert a koronavírus-járvány miatt befejezettnek nyilvánították a belga bajnokságot és bár kupadöntőbe jutott Bölöni, mégis menesztették 2020 májusában.
Átmeneti megoldások után a dán Brian Priske 2021 májusának végén vette át az akkor bronzérmes Royal Antwerp csapatát, de leginkább ő is azzal tűnt ki, hogy miután az Európa Liga selejtezőjének rájátszásában 4-2-re kikapott az Omonia Nicosiától, azt mondta a focistáinak, ha ezek után továbbjutnak, akkor meztelenül tart sajtótájékoztatót. A Royal Antwerp 2-0-ra nyerte a második meccset és tizenegyesekkel bejutott a csoportkörbe. Priske állta a szavát, egy szál törölközőben ült le a sajtó elé nyilatkozni.
Ez a lépés alapjaiban rázta meg a közvéleményt, a szexmániás sportvezetőt ekkoriban senki sem akarta alkalmazni, hiába örvendett nagy szakmai megbecsülésnek Amszterdamban. A RAFC viszont ezzel nem törődött és Overmars javára kell írni, hogy rendkívüli munkát végzett. Egyrészt olyan játékosokat tudott megszerezni a klubnak, mint Radja Nainggolan vagy Toby Alderweireld, akik már rég a nagy pénzek után koslattak, de a belga ligában így is fölfelé lógtak ki. Tegyük hozzá a teljesség igényével, hogy Nainggolant többször is büntetni kellett, mert jogosítvány nélkül vezetett, vagy épp a kispadon cigizett, míg Alderwireld tősgyökeres antwerpeni, aki mindig is ígérgette a visszatérését. Ennek ellenére Overmars meggyőző volt, ahogyan az új vezetőedző, Mark van Bommel is, akit a sportigazgató szerzett.
Eközben a bajnokságban rendkívül szoros versenyfutás alakult ki az élmezőnyben, nüanszok döntöttek csak a csapatok között. Az élet úgy hozta, hogy esély nyílt 1957 után ismét bajnoki címet szerezni, méghozzá a közvetlen rivális Genk ellen. A 94. percben épp a 127-szeres belga válogatott Alderweireld lőtt bombagólt, a 2-2-es döntetlen pedig biztosította az első helyet a tabellán.
Overmars egy különleges ember, aki hihetetlen hatást gyakorolt Mark van Bommel vezetőedzőre. A csapat is fantasztikus, de kellett az emberek jelleme és akarata, hogy akarjanak és menjenek együtt előre
– lelkendezett Paul Gheysens jelenlegi tulajdonos a júniusban megszerzett bajnoki cím után.
A szép szavakat pedig megérdelmi Overmars, mert a keret minőségébe és a szakmai stábba is elhozta azt a picike pluszt, amivel már szintet tudott lépni a csapat. Pedig nem is bonyolult, amit csinál.
Széleken támadás, de nem rohanás ész nélkül
Mark van Bommel edzői felfogásáról nagyjából elegendő képet kapott már, aki követte a munkásságát. A korábban PSV Eindhovent és Wolfsburgot is irányító szakember elsősorban a széleken igyekszik megbontani az ellenfél játékát. Érthető módon a 34 éves Alderweirelddel nem éppen a magas letámadásra helyezi a hangsúlyt a belga bajnok, éppen ellenkezőleg. A Royal Antwerp pont úgy játszik, ahogyan egy korábbi barcelonai játékos irányítása alatt várnánk: labdatartással.
Van Bommel kedvelt felállása a 4-2-3-1, de nem ritkaság a 4-3-3 sem tőle. Labdás játék esetén a középhátvédek kimozognak egészen szélesen. Különböző elemzők arra a megállapításra jutottak, hogy a védelemtől induló játékban a gyors rotáció segít a Royal Antwerpent. Miközben az egyik oldalon megy a játék, a túloldalról visszalép egy szélső védő, egészen harmadik középhátvédnek tetsző pozícióba. Ezzel összesűríti az ellenfél védekezését és pár gyors passz után ugyanez a szélső védő már hatalmas üres területen indulhat el.
A támadások során is hasonló a módszertan, a szélső támadók befelé mozognak labda nélkül, ezzel elmozdítják a rájuk figyelő hátvédet, így üres területet nyerve azon az oldalon, ahonnan elindultak. Innentől már csak egy középről szélre mozgó támadóra, vagy egy felérő védőre van szükség és már elő is van készítve a helyzet.
Labda nélkül viszont rendkívül fegyelemezetten szerepel az együttes, a négy hátvéd előtti duplaszűrőnek hála elképesztőa stabilitás. A támadásépítéseknek hála nem is szakad szét túlságosan, ezért könnyen vissza tud rendeződni a saját harmadába is. Mivel főleg a szélső játékosokra épít Van Bommel, a középen szereplő focisták közel helyezkednek egymáshoz, ami azt eredményezi, hogy nem is igazán szakadnak szét. Ez azért fontos, mert az antwerpeni taktika lényege éppen az, hogy a szélekre erőltessék a játékot, mert ott vannak párharcokban jó labdarúgók.
Az xG-táblázatok is ugyanezt a képet rajzolják ki, a belga bajnok jól használta ki a helyzeteit (51.9 xG) és sokkal kevesebb lehetőséget is biztosított ellenfelének, mint bárki más (29.5 xG). Talán ennél is fontosabb viszont a taktikai elgondolás szempontjából, hogy a passzok terén 84 százalék fölött teljesített az együttes, ami egy hátulról induló támadásépítésnél kulcsfontosságú, ráadásul nem csak az 5-6 méteres átadások kerülnek magas arányban a csapattársakhoz, hanem a hosszabb felpasszok és indítások is. Erre szükség van a gyors oldalváltásoknál. Az sem meglepő, hogy a belga ligában a Royal Antwerpé volt a legmagasabb labdabirtoklási arány 56 százalékkal az elmúlt idényben.
Igazán kimagasló húzónév nincs is a támadók között, az előző szezon házi gólkirálya Vincent Janssen volt, aki 11.9 xG-re lőtt 16 gólt, de tegyük hozzá, hogy ebből hatot tizenegyesből. A higgadtságáról viszont sokat elárult, hogy a mostani idényben öt gólt lőtt 2.3 xG-ből, miközben az AEK Athén ellen is betalált a BL-selejtezők rájátszásában. A keddi, Barcelona elleni mérkőzésen főleg az őt célzó passzok és szélről érkező beadásokra kell majd figyelnie Xavi Hernández csapatának.
A magunk módján fogunk futballozni, biztos vagyok benne, hogy lesznek olyan pillanatok a meccsen, amikor ez lehetséges. Nem fogjuk leparkolni a buszt a 16-oson, ezt a Barcelona ellen nem lehet megcsinálni, hiszen épp a csúcsra tör. Ugyanakkor nem is ijedünk meg attól, hogy erős az ellenfél
– idézte Van Bommelt a Voetbal Primeur a mérkőzés előtt.
Az biztos, hogy a Barcára egy rendkívül szívós, masszívan védekező csapat vár. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy a Royal Antwerp története során először szerepel csoportkörös lebonyolítású kupában, ez az érzelmi töltet pedig sokszor extra energiákat mozgósít a játékosokban. A duplázó Antwerpnek pedig igen komoly erőfelmérő lehet, hogy mennyire tudja megnehezíteni a dolgát egy jó formában lévő Barcelonának.
