Nemzetközi foci

Ranieri bizonyítja, jó, ha egy beugró edző nem akar futballforradalmat csinálni

Fabio Rossi / AS Roma via Getty Images
Fabio Rossi / AS Roma via Getty Images
Kezd magára találni az AS Roma: a régi motoros, örök beugró Claudio Ranieri vezetésével a csapat az elmúlt hat olasz bajnokijából csak egyet veszített el. Igaz, ez még mindig csak a tizedik helyre elég a Serie A-ban. Mit szűrhetünk le a jó sorozatból, és mit javíthat egy beugró edző egy krízisben lévő csapat játékán?

Az idei ősz eléggé káoszosan, sőt inkább katasztrofálisan alakult az AS Roma számára: a mostani edző immár a harmadik az idény kezdete óta. Tavaly januárban menesztették José Mourinhót – ahogy általában, úgy ekkor is a harmadik év bizonyult halálosnak a Special One számára – tavaszra az egykori klubikon, Daniele De Rossi érkezett, és a szezon befejezése több mint tisztességesre sikeredett a rómaiaknak. A kilencedik helyen álló csapatot hatodiknak hozta be az a korábbi kiváló középpályás, az Európa Ligában pedig az elődöntőig meneteltek Paulo Dybaláék; csak a félelmetes Bayer Leverkusen állította meg őket, a történelem majdnem első veretlen szezonjával.

De Rossi a játékon is tudott változtatni: Mourinho ultrakonzervatív, defenzív 5-3-2-jéből támadóbb felfogású, izgalmas, a pálya közepére koncentráló 4-3-2-1-et csinált, úgy tűnt, az első komoly edzői megbízatásával rögtön sikeres tud lenni.

A mostani szezon viszont nagyon rosszul indult a Roma számára, első négy olasz bajnokiján csak egy pontot szerzett a csapat. De Rossit meglepően gyorsan menesztették – miközben a nyáron hosszabbítottak vele 2027-ig –, a hirtelen döntést pedig sem a szurkolók, sem a játékosok nem fogadták kitörő örömmel. Az utód a horvát Ivan Juric lett, aki edzőként korábban a Torinónál és a Hellas Veronánál dolgozott huzamosabb ideig. Ő sem húzta sokáig: az első két sikeres meccs után hatból csak egyet nyert a bajnokságban. A beugró beugrójaként pedig a novemberi válogatott szünetben az örök megmentő Claudio Ranieri érkezett. A 73 éves edző a nemzetközi topfoci egyik legrégebbi motorosa: harmincöt év alatt több mint húsz csapatnál edzősködött. Olaszországban, Spanyolországban és Angliában több csapatnál is megfordult, a legnagyobb sikerét mégis a legváratlanabb helyen érte el:

a 2015-16-os, angol bajnok Leicester Cityre aligha kell bárkit is emlékeztetni.

Azóta már leginkább csak beugrónak hívták bajban lévő csapatokhoz: 2019-ben a Románál is megfordult ilyen szerepkörben. A mostani időszaka összességében már a harmadik a klubnál: 2009 és 2011 között állandó jelleggel is irányította már a Farkasokat. Nem is rosszul: 2009-10-ben a bajnokságban és a kupában is csak José Mourinho triplázó Interje tudta megelőzni.

De Rossi négyvédős rendszerét még Ivan Juric cserélte le három belső védős felállásra, és ezen idáig Ranieri sem változtatott. A szerb Svilar kapus előtt többnyire Evan Ndicka, Gianluca Mancini és a veterán Mats Hummels hármasa alkotja a védelem belsejét. A középpálya közepén Leandro Paredes és a fiatal Kouadio Koné (esetleg néha Bryan Cristante) szűri meg a támadásokat. Szárnyvédőként jobboldalt Saelemakers, baloldalt pedig az ex-lipcsei Angelino biztosítja a szélességet. Elöl Dybala és Lorenzo Pellegrini támogatja az erőcsatár, Dovbyk játékát, de időnként Stephan El Shaarawy is szerepet kap a vonalak között.

Fabio Rossi/AS Roma via Getty Images)

Bár Ranieri csapatának elemzését beugró stabilizátor lévén a védekezéssel lenne logikus kezdeni, ezúttal megcseréljük a sorrendet. A veterán edző érkezése óta eltelt nyolc fordulóban ugyanis a Roma 14 gólt szerzett az olasz bajnokikon, ami a Bolognával holtversenyben a második legtöbb a 22 gólos Inter mögött! Az xG-mutatót tekintve is negyedik a társaság 14.28-al ebben a periódusban, az Inter, az Atalanta és a Bologna mögött. 11 szerzett ponttal az elmúlt nyolc meccs tabelláján a Roma egyelőre hetedik helyen áll, ami a borzalmas szezonkezdést elnézve szintén nem rossz eredmény.

Ranieri Romája a hátulról való építkezésben nem extravagáns, de nem is nagyon kockázatkerülő: akciónként a saját térfelén átlagosan 12.95 passzt teljesít, amivel elmarad az éllovasoktól, de még mindig a mezőny első harmadában van. Ranieri csapata támadásban alapvetően egy viszonylag pozíciós, szimmetrikus, jól leszabályozott játékot játszik, ami azért a játékosprofilok révén nem nélkülözi a szükséges kreativitást.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!
Ha még nem vagy a 24 Extra előfizetője, ismerheted meg a csomagokat.

Már előfizető vagyok,

Olvasói sztorik