A bajnoki címért küzdő Liverpool FC kedd este 4-0-ra intézte el a Manchester Unitedet. Ezen a mondaton 4-5 évvel ezelőtt meglepődtünk volna, hiszen Jürgen Klopp csapata akkoriban még alakulóban volt, és ugyan ősi riválisa kereste Sir Alex Ferguson utódját – akit azóta sem talált meg –, ekkora különbség nem volt a csapatok között. Mára azonban ez lett a realitás – a Pool gyakorlatilag átgázolt ellenfelén, a szezonbeli két rangadót 9-0-s összesítéssel nyerte meg Klopp együttese.
A meccs egyik bűnbakjának ezúttal is az angol válogatott Harry Maguire-t kiáltották ki, akit azonnal kikezdtek a népszerű, futballal kapcsolatos oldalak, a szurkolók pedig mindenféle platformon gúnyt űztek belőle, főleg az első gólnál látható helyezkedése miatt.
Maguire’s positioning on Liverpool’s first goal 👀 pic.twitter.com/1Evpx6nKHA
— ESPN FC (@ESPNFC) April 19, 2022
A hátvéd az idei szezonban valóban pocsék formában játszik, hibát hibára halmoz, és mivel a Manchester United többnyire szenved – ne feledjük, már egy edzőváltáson is túl van –, ez még inkább feltűnő. A statisztikákból is tisztán látszik a visszaesés Maguire teljesítményében, mindössze 38 szerelést tud felmutatni a bajnokságban, amivel a fasorban sincs a jól teljesítő védőkhöz képest, ugyanez a helyzet az ellenfél labdát birtokló játékosának letámadásával. Ezeknél a szituációknál sűrűn habozik, rosszul dönt, ebből adódnak azok a helyzetek is, amiért a Liverpool elleni rangadót követően cikizni kezdték.
Tulajdonképpen az egyetlen el nem múló érdeme, hogy a fejpárbajok 73 százalékát megnyeri, ez nem sokkal marad el sem a liga fejelő királyaitól, sem a korábbi teljesítményeitől. Ettől függetlenül érthető a frusztrációja, és az is, hogy az állandó kritika és a rossz forma folyamatosan csak mélyíti a hullámvölgyét.
A Mannchester United a szezonban már minden kupasorozatban elvérzett, kiesett a Bajnokok Ligájából is. A klubot és játékosait kíméletlenül kritizálják a futballszurkolók és a sajtó is.
What Harry Maguire does to his teammates is just unbelievable 😂😂😂
Közzétette: Football Forever – 2022. április 19., kedd
A brit médiára egyébként is jellemző, hogy durván rászáll emberekre, de ekkora boszorkányüldözés már ritkaság. Arra viszont alkalmas volt, hogy rettenetesen felhergelje az embereket Maguire ellen. Csütörtökön addig fajultak az események, hogy bombariadóval fenyegették meg a védőt és családját.
Persze ki lehet pécézni Harry Maguire-t, hiszen szembetűnő, mennyire nem megy neki a játék, ráadásul drágább volt, mint Virgil van Dijk a Liverpoolnak, a holland pedig az évek során még az Aranylabda esetében is egy komoly jelölt volt. Ennek ellenére elég igazságtalan egyedül Maguire nyakába varrni, hogy a Manchester United több gólt kapott (48), mint a kiesőhelyen álló Burnley (45), ami egyértelmű jele annak, hogy a csapat teljes védekezése egy csőd. Ettől még persze tény, hogy a csapatkapitány, a védelem arca is szenved, de vajon mitől esett vissza ennyire a teljesítménye?
Hogyan játszott a Leicesterben?
A leépülés okainak megállapításához vissza kell tekintenünk néhány évvel. Harry Maguire még a kieső Hull Cityben is olyan számokat produkált, amire felkapták a fejüket más klubok vezetői. Maguire aztán abba a Leicesterbe igazolt 2017 nyarán, amely egy évvel korábban minden előzetes papírformát felborítva bajnoki címet nyert, de mire a védőt megszerezte, a klub már kirúgta sikeredzőjét, Claudio Ranierit.
Maguire eleinte Craig Shakespeare-rel dolgozott együtt, majd rögtön az első szezonjában érkezett az a Claude Puel, aki Ranierihez hasonlóan kontrázó csapatot épített, csak éppen más szisztémában. Az olasz edző bajnokcsapata 4-4-2-t játszott, amelyben a szélsőhátvédek befelé mozogtak a lassú középhátvédek segítségére sietve, a nagyon direkt stratégia miatt kevesebbet passzolt a Leicester, minimalizálva a hibák számát. Helyette hosszú labdákkal tömték Vardyt, Okazakit, Mahrezt. Ezzel szemben Maguire a 4-2-3-1-es formációban játszott már Puel alatt, ahol a szélsővédők többet léptek föl a támadásokhoz, ezzel nagyobb területet kellett bejátszani a középső védőknek is. Ebben a rendszerben játszott Brendan Rodgers irányításával is a Leicester (a harmadik edző, aki Maguire ott töltött két éve alatt irányította a csapatot), ám a játékfelfogásban meghatározó változás állt be, ugyanis ekkor már próbálta birtokolni a labdát az együttes.
Ez a képessége a posztján egyedinek számított, az egész Premier League-ben nem volt olyan játékos, aki háromnál többször próbálta kicselezni az ellenfelét, de nála hatékonyabb lett volna: mindössze kétszer nem jött be a csele 14 esetből.
A Manchester Unitednél aztán épp a védősor megerősítése került fókuszba 2019-ben, Maguire addigra már igazi vezérré vált a Premier League-ben. Még azt is lenyelték a vezetők, hogy angol játékosként piaci áron felül, 87 millió euróért tudták csak elhozni, amivel ő lett a világ legdrágább védője.
Mi ment félre a Manchester Unitedben?
Noha papíron teljesen logikus választásnak tűnt Maguire, az új klubjában elég nagy fejetlenség uralkodott már akkor is, ahogyan Sir Alex Ferguson visszavonulása óta szinte folyamatosan. Ole Gunnar Solskjaer, bár remekül indította manchesteri edzői karrierjét, nem tudta megugrani a topcsapatok szintjét: játékosai nem fejlődtek, ahogyan a csapat eredményei is stagnáltak. A legnagyobb probléma azonban még mindig a teljesen átgondolatlan átigazolási politika volt, a MU elköltött három év alatt 459 millió eurót érdemi változások nélkül.
Mi sem bizonyítja jobban, mennyire félrement valami a klubnál, mint hogy a Manchesterben besült játékosok többsége, amint „szabadultak”, egyből kiemelkedően teljesítettek. Romelu Lukakut például folyamatosan kikezdték a brit sajtóban, majd 2019-ben elment az Interbe, ahol 34 gólt termelt az első idényében, később pedig bajnok lett a milánóiakkal. Chris Smallingot az AS Roma vette kölcsön, majd vásárolta ki a szerződéséből, azóta is stabil teljesítményt nyújt. Nem csak az olasz bajnokságban építették fel magukat a Manchesterből távozó játékosok, Jesse Lingard egészen elképesztő félszezont produkált a West Ham Unitedben tavaly tavasszal.
A beérkező igazolások küszködéséről is hosszasan lehetne értekezni. A 18 millióért igazolt Daniel James esetében két év után már annak is örültek a vezetők, hogy profittal adták tovább a Leeds Unitednek. Az Ajax kimagasló tehetsége, Donny van de Beekért 39 milliót fizetett a MU, de állandóan a padon ült, a jelenlegi szezonban pedig már az Evertonban szerepel, nem túl eredményesen. A nyáron 85 millió euróért szerződtetett Jadon Sancho papíron tekintélyt parancsoló szerzemény lett volna, de csak árnyéka dortmundi önmagának. Solskjaer képtelen volt egy működőképes rendszert kialakítani, futballistái egyéni képességei – és Bruno Fernandes kimagasló teljesítménye – tartották csak a lelket a klubban.
Csakhogy új éra elé néz a Manchester United. Idény végén távozik Ed Woodward vezérigazgató, aki megannyi balul sikerült átigazolás és házon belüli döntés értelmi szerzője. A taktikai lemaradás, a szurkolók mérhetetlen nyomása és éles kritikája lehúzta a csapatot, egészen mélyre jutott a MU, így Solskjaernak is mennie kellett. Helyére a szezon végéig Ralf Rangnick érkezett, aki viszont nem a meglévő játékoskerethez alakította a taktikáját, hanem a focistáktól kéri, hogy játsszanak úgy, ahogyan azt ő elképzeli.
Rangnick terve az volt, hogy egységessé kovácsolja a csapatát, kezdetben 4-4-2-ben, majd 4-2-3-1-ben akart kompakt védekezésből építkezni. Sokan arra számítottak, hogy magas letámadást kér majd játékosaitól, de az arany középút látszott kibontakozni: nem védekezik mélyen a MU, de nem is támad le.
Az FBREF statisztikái szerint nagyon kevésszer zavarják a labdást a manchesteriek, 15 csapat is többször igyekezett ezzel gátolni az ellenfeleket, ráadásul hatékonyságban tíz klubnak is jobb a mutatója. Labdaszerzésekben, blokkolásban és szerelési kísérletekben is az utolsó 5-8 csapat környékén mozog a ManUnited, vagyis elmondható, hogy a védekezés intenzitásával, fegyelmezettségével van a legnagyobb baj. Ez az oka annak, hogy aránytalanul nagy nyomás nehezedik a védőkre, nem kapnak elég segítséget egymástól a játékosok.
Nem oldotta meg a helyzetet sem két szűrő bevetése, sem a Liverpool elleni ötvédős rendszer. Nem is oldhatta meg. A baj ugyanis nem a taktikában rejlik, hanem a fejekben. A játékosok folyamatosan azzal szembesülnek, hogy nem elég jók és azt sem tudják végre hajtani, ami a feladatuk lenne. Legtöbbjüknek elszállt az önbizalma, idegesek a pályán, ezért rossz döntéseket hoznak és nem tartják be az utasításokat. Erre utalnak Rangnick szavai is.
„Nem voltunk elég jók az első félidőben, nem szereztük meg az első és második labdákat sem. Minden releváns mutatóban alulmaradtunk. Semmit sem változtatott volna más felállás,
az első bekapott gólnál nem tartottuk be a meccstervet. Nem akartam, hogy ennyire magasan próbáljunk labdát szerezni, az ebből vezetett gyors kontrával már az ötödik percben hátrányba kerültünk. Az pedig mindent megváltoztatott
– nyilatkozta a Manchester United edzője a Liverpool elleni rangadó után.
Hiba lenne viszont Rangnick felelősségét elhallgatni. A német szakember rendszeresen nyilatkozik arról, hogy milyen képességek hiányoznak játékosaiból, egész sokszor kritizálja őket – miközben a média és a szurkolók ezt egyébként is folyamatosan megteszik. Szerdán azt is közölte, akár tíz új játékosra is szüksége lehet a klubnak, hogy újra erős kihívója legyen a topcsapatoknak, ami szintén nem építi a futballisták önbizalmát.
Egy ilyen környezetben a mentálisan erős labdarúgóknak is nehéz kiegyensúlyozott, jó teljesítményt nyújtaniuk. Ez az erőn felüli produkció az előző idényben még összejött a Manchester Unitednek egy második hellyel, de a mostaniban már nem lehetett bírni ezt a terhet. Maguire-nek ráadásul különösen nehezen alakult az előző idénye is, mivel 2020-ban a görögországi nyaralása során verekedésbe keveredett. Pihenés helyett ezzel az üggyel volt elfoglalva, teljesítményére pedig rányomta a bélyeget a balhé.
Ezután sikerült összeszednie magát, de a korábban említett túlteljesítést követően a futballisták mentális tartalékai elfogytak, innen pedig már nem tudott visszajönni a MU. Ehhez jött még hozzá, hogy a hibák miatt a média és a szurkolók is rászálltak, márciusban az angol válogatott tagjaként az angol nézők fütyülték ki, gyakorlatilag mindenhol ellenségnek érezheti magát mostanra.
Tegyük hozzá azt is, hogy Maguire alig hagyott ki meccset: 160 tétmérkőzésből 142-ször pályára lépett. Ez sem adta meg a lehetőséget neki, hogy kipihenje magát, így aztán jönnek a hibák. Az sem segíti a helyzetét, hogy a korábban említett labdakihozatalokkal ugyanúgy próbálkozik, amiben több hibalehetőség rejlik. A The Athletic elemzése rámutat, hogy jóval magasabb pozícióból indulnak a passzai is, mivel a középpályások nem lépnek vissza támogatni a védőket, így Maguire sokszor kénytelen előrébb lépni, már-már szűrőként, hatos pozícióban. Ebből aztán könnyen születnek hibák, különösen a labdás játékos presszingelésének hiánya miatt.
A Manchester United nyáron biztosan edzőt cserél, Erik ten Hag veszi át az irányítást, akinek rengeteg dolga lesz a klubban. Edzők és játékosmegfigyelők távozásáról is hallani, az átigazolásokat összhangba kell hoznia a saját edzői filozófiájával, de legfontosabb feladata a labdarúgók talpra állítása lesz. Mentálisan és szervezettségben is nagy előrelépésre van szükség, ez különösen igaz a csapatkapitányra.
Ettől még nem felejtett el focizni, de drasztikus változásokra van szükség, hogy régi önmaga lehessen. Addig pedig intő példa marad, mennyire a játékosok isszák meg a levét, ha csapongó, szervezetlen döntések sorozatát hozza meg egy klub.
