Vakarhatja majd a fejét Ed Woodward, a Manchester United vezérigazgatója, ha a szezon végére Bajnokok Ligáját érő helyre hozza be a csapatot Ole Gunnar Solskjaer. Korábban Louis van Gaal és José Mourinho is kapott egy kis plusz bizalmat, ha a nem túl fényes szezonjaikban elérték az európai csúcssorozatban való indulás jogát, és pénzköltés ide, mutatott játék oda, szinte bizonyos, hogy ha a United befut az első öt hely valamelyikére az angol bajnokságban, akkor a csapatnál maradhat a norvég szakember.
Sok minden a kezére dolgozik, ugyanis jelen állás szerint a Manchester City nem indulhat a következő – két – BL-kiírásban, illetve a csapaton belül is magára talált egy-két játékosa.
Ígéretes tinik, focit tanuló szeniorok
Ole sokkal jobb edző most, mint egy évvel ezelőtt
– mesélte nemrég Nemanja Matic, a United szerb középpályása a Sky Sportsnak csapata fellendülése kapcsán.
A 2019/20-as idényt sok-sok hendikeppel kezdte meg Solskjaer csapata, ez pedig főként annak volt köszönhető, hogy a szenior játékosok egész egyszerűen nem tudták a hátukra venni a csapatot.
- Victor Lindelöf formája visszaesett,
- Fred a beilleszkedési fázisban ragadt,
- David De Gea hibát hibára halmozott a kapuban,
- Juan Mata tapasztalatából és kreativitásából kevés látszott a pályán,
- Jesse Lingard egyéves szünetet tartott gólokban és gólpasszokban a bajnokságban,
- Phil Jones, Paul Pogba és Luke Shaw továbbra is sérülésekkel bajlódtak,
- Alexis Sánchezt pedig jóformán kipaterolták a klubtól.
A fent idézett Matic sem kezdte fényesen a szezont, hamar összerúgta a port a norvég edzővel, aminek hosszú padozás lett az eredménye. Teljesen érthető volt, hogy a formahanyatlások és a sérülések közepette elő kellett rántani a kalapból olyan ifiket, akikre a Manchester United fennállása óta mindig is alapozhatott. Végérvényesen a nagycsapat tagja lett Mason Greenwood, de Brandon Williams is fokozatosan átvette Shaw helyét a bal oldalon. Hozzájuk csapódott Tahith Chong, aki eddig keveset mutatott ugyan, de megragadt a nagyok között. Solskjaer szerencséjére Marcus Rashford és Scott McTominay formába lendültek, az angol csatár és a skót középpályás a csapat gerincévé vált.
Nem véletlen, hogy a mostanság szűkszavú Sir Alex Ferguson is komoly dicsérettel illette a fiatalokat: „Mindig is a Manchester United nagy erőssége volt, hogy lehetőséget adtak a fiatal játékosoknak. Ha sanszot adsz nekik, nem fognak cserben hagyni, ezt megmutatták. Ott van a Williams-fiú, Greenwood vagy McTominay, mind-mind kimondottan jól teljesítenek” – fogalmazott ez edzőlegenda.
Persze az új igazolások, Aaron Wan-Bissaka és Harry Maguire sem lefelé lógnak ki: stabilan hozták/hozzák azt, amiért szerződtetve lettek – előbbi jól védekezik, de rosszul támad, az angol válogatott csékája pedig próbál vezérré válni a hátsó négyesben, ötösben. Egyedül Daniel James torpant meg az ősz óta, de ez teljesen normális jelenség egy Championshipből érkező fiatal esetében.
Rossz beidegződések, furcsa nyilatkozatok
Pár hónapja nem volt épp szemet gyönyörködtető az a foci, amit a United mutatott a bajnokságban és a kupasorozatokban. Solskjaer másfél év alatt odáig jutott, hogy nehéz volt megmondani, taktikailag mi is zajlott a pályán a manchesteriek mérkőzésein.
a játékosok kifulladtak, egyértelművé vált, hogy azt a nagytempójú kontrafocit nem lehet még egy fél szezonon keresztül sem bírni, amit az egykori csatár elképzelt.
A Mourinho-érát idéző kilátástalanság felütötte fejét, úgy tűnt, hogy a taktika az: ahol szabad ember van, oda kell passzolni, majd várni az egyéni villanásra – a csoda azonban nem mindig érkezett. Solskjaer decemberre már túl volt ötvenedik meccsén a csapat élén, huszonnégy győzelmet, tizenkét döntetlent és tizennégy vereséget tudott felmutatni. Ilyen rossz eredménysort utoljára Dave Sexton hozott a csapat élén 1977 és 1981 között. A szurkolók elkezdték az időközben munkanélkülivé vált Mauricio Pochettino nevét skandálni a meccseken.
Nem igazán segített a helyzeten az sem, hogy a hatalmas ígéretként induló, de egyre rosszabbul teljesítő Andreas Pereirának bérelt helye lett a kezdőben, ahogy a góllövés ellen beoltott Lingardnak is – utóbbi esetében a csapat korábbi másodedzője, René Meulensteen adhatott tanácsokat, aki szerint az angol támadónak olyan képességei vannak, mint Iniestának voltak a Barcában. Mindezek mellett a legfontosabb láncszem, Rashford túlterhelés miatt hosszú hónapokra kidőlt a sorból (még sérülten is játszott), mellette Maguire is csípőproblémákkal lett csapágyasra játszatva. Alternatíva pedig nem akadt Rashford pótlására, mert Romelu Lukakut érdemi pótlás nélkül elkótyavetyélte a klub a nyáron, a belga azóta az Interben szórja a gólokat.
Minőségben voltak problémák ezekkel, rendesen felbőszítette a csapat drukkereit is:
- elmondta, hogy Lingard nagyon fontos láncszeme a csapatnak, nem szabad mérgesnek lenni rá, mert egy éve gólképtelen;
- a Wolverhampton ellen 96 perc alatt sem sikerült a kaput eltalálni támadóinak, mire a norvég „fantasztikus hozzáállásról”, „remek mentalitásról” beszélt;
- sikerült kínosan beleszállnia Robin van Persie-be, aki szakértőként megjegyezte, milyen taktikai hibákat vétett Solskjaer egy vereségnél, sőt nevetgélve adott interjút azt követően – erre a norvég úgy válaszolt, Van Persie-nek „nincs joga ahhoz, hogy kritizálja az edzői stílusom, és nem is fogok megváltozni. Hordta a húszas mezszámom, ennyit tudott csak átvenni tőlem”;
- arról áradozott, mennyit fejlődött a csapata, miközben rekordmélységekbe zuhantak az alsóházi csapatoktól elszenvedett vereségek révén;
- Rashford sérülése után azt találta mondani, büszkének kell lenni az ilyen kiesésekre, mert ez mutatja meg, mennyire küzd egy játékos a csapatáért, amúgy meg neki van a legjobb orvosi stábja az országban, így nem lesz baj (mint ismeretes, a United-játékosok szinte folyamatosan sérülésekkel bajlódnak);
- a Burnley ellen elszenvedett kétgólos hazai vereség után úgy fogalmazott a norvég, hogy nehéz dolog hátrányban focizni a Clarets ellen, persze csapata mindent megtett;
- majd elmondta, Jürgen Klopp sokkal több időt kapott taktikája kiteljesedéséig;
- nyíltan kiállt a Manchester United vezetősége mellett (emiatt a „puppet”, azaz báb becenevet is megkapta), ami mostanság arról ismeretes, a pénzügyi szakember, egyben ügyvezető igazgató Ed Woodward dönt a szakmai kérdésekben is, így nem hajlandó sportigazgatót alkalmazni.
Borús égből Fernandes
55 millió euró, ami bónuszokkal együtt 80 millióra nőhet – ennyit szurkolhatnak le a manchesteriek a Sporting csapatának, ha Bruno Fernandes továbbra is úgy teljesít majd, ahogy azt teszi januári érkezése óta. Bár azt mondta, nem lesznek nagy változások, Solskjaer végül kiszórta azokat a játékosokat, akikre nem számít, köztük Marcos Rojót és Ashley Youngot, de egyébként is elindult egy viszonylag nagyobb szelektálás a játékoskeretnél: az idősebbek a padra vagy átigazolási listára kerültek, helyüket átvették a fiatalok. Kölcsönbe érkezett még a kölyökkora óta United-szimpatizáns Odion Ighalo, aki Rashford alternatívája lett.
Őket vezényli most Fernandes, aki nyolc meccsen már három gólt szerzett és három asszisztot is kiosztott eddig, de ami a legfontosabb:
A portugál még a klublegenda Paul Scholes elismerését is kivívta, az angol ugyanis úgy nyilatkozott a BT Sporton, „Bruno nagyon is nézhetővé tette egy olyan csapat játékát, ami előtte sok ideig nézhetetlen volt”. Fernandes kreativitása megdobta a csapat játékát: több gólt szerez a United, szép támadásokat vezetnek, veszélyesebbek lettek a pontrúgásaik is. Érdemes megfigyelni, mit hozott a visszafogottabb manchesteri középpályára, a Wolverhampton-Chelsea-Watford trió elleni meccseken már megmutatta, miért hiányzott a tízes pozícióból: Wolves elleni passzainak 59 százaléka ment előre, a Chelsea ellen 51%, míg a Watford ellen 46% volt ez a szám. Lionel Messi a topligák legprogresszívebb játékosa, egyedül ő volt az, aki a február 22-i hétvégén, az Eibar ellen megelőzte a portugált előre passzokban (nála 52% volt ez a mutató).
Mióta Fernandes megérkezett a csapathoz, Rashford távollétében ő vállalja magára a tizenegyeseket, karrierje során eddig kétszer hibázott szökkenő technikájával, amúgy huszonhárom próbálkozásból huszonegyet belőtt, hibára legutóbb 2018-ban volt példa. A csapat játéka egycsapásra megváltozott: feljavultak az eddig többször csak szédelgő játékosok, Fred, Shaw, Matic, Martial és Mata is jobb futballistának tűnik, mint akár egy hónappal ezelőtt. Két-három Fernandeshez hasonló minőségi igazolás azonban még hiányzik ahhoz, hogy a csapat versenybe szállhasson a komoly kupákért. Sokan azt várták, a manchesteri derbi választ adhat arra, mennyire a hirtelen jött Bruno-hatás és mennyire a Solskjaer-kirakós összeállásának köszönhetők a jó eredmények.
A United erős választ adott, mert két góllal legyőzték Pep Guardiola csapatát, a portugál ráadásul pofás gólpasszt adott Anthony Martialnak, emellett végig vezérként futkosott a pályán. Mellette négy helyzetet teremtett, három lövést leadott, hosszú labdái tökéletesek voltak húsz beadása és három labdaszerzése mellett (ezek a statisztikák a legtöbb csapattársáról elmondhatók voltak a rangadón). A közel tökéletes derbi-taktika bizonyította, hogy felkészültségben, mentalitásban és kiválasztásban is helyes úton van jelenleg a csapat. A McTominay gólját követő ünneplés arról is képet adott, hogy alapvetően összetartás jellemzi a játékostársakat az „elvesztett öltözőről” szóló vélemények ellenére:
Fernandes hatása a teljes bajnokságra kivetített statisztikákból is kiolvasható:
- tizenegy komoly gólhelyzetet alakított ki csapattársainak február elseje óta, ebben csak James Maddison, Dwight McNeil és Joao Moutinho voltak nála jobbak;
- mióta debütált, közvetlenül a legtöbb gólból vette ki a részét a bajnokságban, ez semelyik más játékosról nem mondható el.
Mindezt pedig az alapvetően védekező feladatokra használt McTominay, Matic és Fred oldalán sikerült elérnie, hiszen képességeket tekintve legjobb társa, Paul Pogba továbbra is sérüléséből lábadozik. Kérdés, a franciának több kedve lesz-e focizni ezután a csapatban.
Pochettino sem várhat a végtelenségig
Hogy őszinte legyek, szeretnék a Premier League-ben dolgozni. Ez egyelőre bonyolult, tudom, most az van, hogy várok, és meglátjuk, mit hoz a sors
– mesélte a Sky Sportsnak az argentin edző, aki állítólag a Bayern Münchent is visszautasította londoni menesztése óta. Pedig hívta a Barcelona is, de egykori espanyolosként oda elvből nem ment, a német nyelvterület pedig nem fekszik neki, hiszen az angollal is nehezen békült meg.
Nemcsak ő, hanem a Manchester United is válaszúthoz érkezik majd a szezon végén: ha a norvég beviszi csapatát a BL-be, statisztikai alapon megérdemli a maradást (elődeihez hasonlóan), mert az európai kupaszereplés elérése egy kimondott cél a manchesterieknél. Ha ez nem sikerül, tiszta sor, Solskjaernak távoznia kell a stábjával együtt, az építkezést meg elkezdheti valaki más egy jóval átgondoltabb, minőségibb kerettel, mint amilyen az egy évvel ezelőtt volt.
Fernandes ide vagy oda, Solskjaer eddig az esetek nagy százalékában valóban nem meccselt jól, túlzottan ragaszkodik a nem működő döntéseihez, ezek a dolgok pedig Ferguson óta háromszor már tévútra vitték a klubot.
Kérdéses az is, vajon mennyire szabad figyelmen kívül hagyni azokat a negatív eredményeket, melyeket a norvég csapata halmozott az elmúlt egy évben. A City ellen elérte az ötvenedik PL-meccsét Solskjaer, de Van Gaal és Mourinho is veri őt szinte minden statisztikában: több pontot szereztek, kevesebbszer kaptak ki, és gólokban is jóval a norvég eredményei fölé kúsztak. Az egyre jobb foci ellenére még mindig nem nyert zsinórban négy meccset a csapat a bajnokságban. Ellenben mind az Európa-ligában, mind az FA-kupában reális esélyük van a döntőbe jutásra, így meglehet, hogy kupával zárhatja a szezont a United – de ez mit sem ér, ha közben a BL-hely nem jön össze.
Egyelőre Bruno Fernandes nagy segítség ebben, de a szűk keret, a látszólag egyemberes foci még bőven-bőven megbosszulhatja magát a hamarosan következő célegyenesben.
A Mancheste United kapcsán nemrég Eric Djemba-Djembáról is írtunk:
Kiemelt kép: PAUL ELLIS / AFP
