Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Az osztrák Bundesliga tabelláján 15 forduló után az előkelő második helyen áll Simon Attila csapata, a Wolfsberger AC. A klub idén nyáron szerződtetett magyar csatára általában csereként kap lehetőséget, ez korábban, idehaza rendszerint nagyon bosszantotta, Ausztriában viszont jobban kezeli a helyzetet. Lehet, hogy a környezet teszi… A 31 éves játékos a válogatottak Európa-bajnoki selejtezőit kihasználva hazalátogatott, és a szombat délutáni Vasas–Sopron NB II-es meccs szünetében válaszolt a Rangadó.hu kérdéseire.
– Miután Ausztriába igazolt, nagyon pozitívan nyilatkozott az első benyomásairól. Továbbra is minden rendben odakint?
– Igen, rendben van. Azt nem mondom, hogy stabilan játszom, többségében inkább csereként jutok szóhoz. Az edzőmeccseken azok jutnak szóhoz, akik egyébként kevesebb lehetőséget kapnak, olyankor én is kezdőként szoktam játszani, illetve a kupában, ahol gólokat is sikerült szereznem. Bízom benne, hogy ez változni fog, ennek ellenére továbbra is pozitív a benyomásom az osztrák fociról és az országról is. Sajnos nagyon rendezett ország, mármint a saját szempontunkból mondom, hogy sajnos, mert ettől mi egy picit messze vagyunk, de bízom benne, hogy ha nem is tudjuk elérni azt a szintet, de próbálkozunk felzárkózni az osztrákokhoz – kezdte Simon Attila.
– Az osztrák fociról inkább a Rapid, az Ausztria, a Sturm vagy a Salzburg jut eszünkbe, de ott vannak a dobogón. Minek köszönhető a jó szereplés, és tartható-e a jó forma a szezon végéig?
– Ez egy fiatal, két éve feljutott csapat, ez a harmadik év, amikor az első osztályban szerepel. Valóban nagyon jól indultunk, aztán jött egy pici hullámvölgy, de továbbra is a második helyen vagyunk, négy ponttal megelőzve az Altachot, és hat ponttal a Sturm Grazot, illetve a Rapidot. A célunk a dobogó, bár ez nincs kimondva, mert papíron azért nem vagyunk úgymond nagy csapat, de evés közben jön meg az étvágy, és természetes, hogy legalább egy dobogós helyet szeretnénk ezzel a jó rajttal elérni. Nem lesz egyszerű, mert nagyon sok, harmincöt mérkőzés van, még a felénél sem tartunk, és kétszer is megyünk Salzburgba, tehát eléggé nehéz lesz, de úgy gondolom, reális célként a második-harmadik helyet ki lehet tűzni. Döntő lesz, hogy a sérülések mennyire kerülik el a csapatot, illetve hogy mennyire tudunk egységesek maradni, és ezt a jó szériát meddig tudjuk kitolni. Ha képesek leszünk rá, akkor abszolút van esélyünk legalább a dobogó alsó fokára.
– Dárdai Pál érkezése óta szárnyakat kapott a válogatott, amely pénteken legyőzte a finneket. Mit szól hozzá?
– Nagy örömmel konstatáltam, ugyanis a foci szempontjából kulcskérdés, hogyan szerepel a válogatottunk, és természetesen az egész magyar labdarúgást meghatározza. Azt gondolom, ha pénteken kikaptunk volna vagy döntetlent játszunk, akkor másnap nagyon nehéz közhangulattal kellett volna megbirkózni. Ennek ellenére teljesen mindegy, hogy csúnya játékkal, de megszereztük a három pontot, és abszolút versenyben vagyunk az Európa-bajnoki kvalifikációért. Mondom, természetesen örülök neki, mert ez ha közvetett módon is, de lecsapódik minden egyes magyar labdarúgóra, ezért nagyon fontos, hogy a válogatottunk végre valami sikert elérjen, akkor talán egy picit a magyar foci felemelkedéséről is lehetne beszélni, ami ránk férne már…
