Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Miután a magyar válogatott szombat este 1-1-et játszott a bukaresti Európa-bajnoki selejtezőn, Dárdai Pál szövetségi kapitány elmondta, hogy szerinte Gera Zoltán volt a mieink legjobbja. Bár a Ferencváros rutinos középpályása nem kapta vissza a csapatkapitányi karszalagot, végig igazi csapatemberként futballozott. Bár a keddi sajtótájékoztatón, Telkiben úgy vélekedett, hogy végig tudja játszani a találkozót, Dárdai elmondta: tervezett volt a cseréje a második felvonásban, mert nem bírta volna végig a kilencven percet.
A lefújás után Gera elmondta, egyáltalán nem okozott neki problémát, hogy védekező középpályást kellett játszania.
– Idegenben egy pont Románia ellen – a meccs előtt mindenki azt mondta volna, hogy nagyszerű eredmény, főleg annak tudatában, hogy ők rúgták az első gólt az első félidő utolsó percében. Lélektanilag az egy nagy csapás volt számunkra, de a szünetben rendeztük a sorainkat, és a második félidőben domináltunk, nem tudom, ez kintről hogy látszott. A végén megérdemelten szereztünk gólt egy szép szabadrúgás után. Az utolsó pillanatokban volt esélyünk megnyerni a mérkőzést, de nem vagyok telhetetlen, örülök az egy pontnak – mondta Gera Zoltán.
– Dárdai Pál szerint ön volt a meccs legjobbja. Hogy ítéli meg a saját játékát?
– Örülök, hogy így értékelte a teljesítményemet, és örülök a pontszerzésnek. Védekező középpályást kellett játszanom, egyáltalán nem okozott problémát. Kezdőként még nem játszottam ezen a poszton, de volt olyan mérkőzésem, amikor az ellenfél vezetett, támadólag cserélt az edző, és visszarendelt középső középpályásnak. Ez volt az első meccs, amikor tipikusan, kimondottan védekező középpályást kellett játszanom.
– Érezték, hogy a románok elfáradtak az utolsó félórában?
– Az első félidőben nagyon komoly tempót diktáltak, nagyon beszorítottak bennünket, sokat mozogtak, jól játszottak. A másodikban kicsit feljebb kezdtünk védekezni, nem hagytuk őket kibontakozni, szerintem el is fáradtak, és átvettük az irányítását a meccsnek. Örülök, hogy nem fulladtunk ki, sőt mi diktáltuk a tempót. Ez nagyszerű eredmény számunkra idegenben, Romániában, egy ilyen közegben, embert próbáló feladat volt. Különösen azért örülök, mert a szurkolók, akik szorítottak értünk Magyarországon, és akik eljöttek, megérdemelték már, hogy ne zakóval távozzunk innen, és ők sem.
