Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Csütörtök délelőtt, a káposztásmegyeri luxusszálloda sportrészlegében átadták a világ első teqball-termét. Az ünnepélyes esemény egyik főszereplője Lisztes Krisztián volt, aki egykori ferencvárosi csapattársával, Telek Andrással alkotott egy párost, és végül 2-1-re legyőzték a Kovács Zoltán, Fehér Csaba újpesti duót. Az egykori válogatott játékos térde már régen, a Bundesliga-időszakban történt súlyos sérülés óta nem az igazi, de azért még mindig bírja. Korábbi csapattársai közül a legtöbben már edzőként dolgoznak, ő viszont az NB II-es újonc Soroksárt még a pályán erősíti. A Rangadó.hu érdeklődésére azonban elmondta, hogy a tavaszi szezon végén visszavonul, és bízik a szép búcsúban.
– Jól tudom, hogy nem először találkozott ezzel az új sportággal?
– Másodszor, mert Soroksáron is volt alkalmam kipróbálni a teqballt, és akkor is nagyon tetszett nekem és a csapattársaimnak is. Nagyon jó hangulatú meccseket játszottunk. Ma volt egy profi társam Telek András személyében, úgyhogy megvolt a védekező-, személyemben pedig a támadórészleg. Jól sikerült, élveztük, és a Kovács Zoltán, Fehér Csaba újpesti páros ellen megvolt a presztízs, a motiváció, hogy megnyerjük a meccset – kezdte Lisztes Krisztián.
– Az egyéni képességfejlesztés, illetve a csapatépítés szempontjából is hasznosnak tartja az eszközt?
– Így igaz, hiszen technikailag, és a koncentráció szempontjából is nagyon jó és fejlesztő hatású. Nagyon kell figyelni, hogy az ember melyik testrészével ér hozzá, mert megvannak a szabályok, hogy nem lehet kétszer egymás után lábfejjel vagy belsővel, akkor váltani kell combra, térdre vagy fejre. Figyelni kell a szabályokra, amíg belelendül a játékos. Az asztal idomai speciálisak, hiszen a sarkai lefelé görbülnek, ez némi nehézséget jelent, hiszen másképpen pattan a labda. Minél többet játszik rajta az ember, annál jobban ráérez. Nagyon szerettem régen, gyerekkoromban lábteniszezni, ezt ahhoz hasonlíthatnám, mégis más.
– Az NB II egyik meglepetése, hogy az újonc Soroksár stabil középcsapatnak számít. A játékosokat is meglepte a jó szereplés?
– Úgy indultunk, mint minden feljutó csapat, hogy a biztos bennmaradás a célunk. Nagyon jól kezdtük a bajnokságot, a közepén volt egy negatív széria, de a végén szerencsére megint vissza tudtunk jönni. Eléggé kiegyensúlyozott a másodosztály, bárki nyerhet bárki ellen, de ugyanúgy veszíthet is. Feljutó csapatként végig száz százalékot kell nyújtanunk ahhoz, hogy ne kényelmesedjünk el, és ne essünk esetleg abba a hibába, mint az ősz közepén, hogy egy jó kezdés után talán visszavett egy-két játékos, vagy összességében a csapat teljesítménye néhány százalékkal csökkent. Ahhoz, hogy biztosan bennmaradjunk, fenn kell tartani a maximális koncentrációt. A keretünk szerintem alkalmas arra, hogy bennmaradjunk, és mindenkinek méltó ellenfelei legyünk, de azért oda kell figyelni végig, tehát nem mondanám, hogy hátradőlhetünk, amiért a hetedik helyen állunk. Nagyon jó felkészülésre van szükség, és az is lehet, hogy lesz egy-két változás a keretben. Próbáljuk összecsiszolni a csapatot, szerintem jó úton haladunk, de mindig vannak változások, jönnek-mennek a játékosok, tehát a csapatépítés egy folyamat Soroksáron is. Remélem, a tavasz is jól fog sikerülni. Lesznek hosszabb vidéki utazásaink, azok mindig nehezebbek egy kicsit, mint otthon játszani, ezt is figyelembe kell venni. A tavasz akár nehezebb is lehet, mint az ősz, de mindent megteszünk annak érdekében, hogy jól szerepeljünk.
– A Soroksár mellett az előző klubja, a Szeged-Grosics is jól teljesít, ahol egykori csapattársa, Nyilas Elek az edző. Ön meddig bírja, és meddig játszik még?
– Remélem, hogy tavasszal sikerül végig pályán lennem, mert azt tervezem, hogy már csak jövő nyárig játszom. Szinte biztos, hogy ez az utolsó tavaszom, mert a térdem már nincs abban az állapotban, hogy tovább nyúzzam. Eleve elég sokat szolgált a sérülésem után, és elég sokat szenvedtem vele. Úgy érzem, hogy már elég… Remélem, jól fog sikerülni az utolsó félév. Megvan az A-licencem, tehát érdeklődöm az edzői pálya iránt, elkezdtem gyerekekkel foglalkozni, csinálok egyéni képzéseket. Majd meglátjuk, hogyan tovább, de egyelőre százszázalékosan a Soroksárra koncentrálok.
