Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Az eredményes váci időszak után Híres Gábor vezetőedző Balmazújvárosban is sikeresen dolgozott, ezért érthető, hogy érzékenyen érintette, amikor menesztették az NB II-es klubtól. Hogy a távozása óta hány bajnoki meccset nyert a hajdúsági együttes, azt egy olyan asztalosmester is egy kezén meg tudja számolni, akinek a körfűrész leszakította két ujját, hiszen jelenleg nyeretlenül sereghajtó…
Az 56 éves tréner viszont újabb sikeres időszakot tudhat magáénak, immár az NB III-as FC Hatvan élén, amely veretlen a Keleti-csoportban, ahol a legkevesebb gólt kapta, és a harmadik helyen áll. Híres Gábort először új csapatáról kérdeztük, aztán a régi sebeket is feltéptük, hogy megtudjuk, a közelmúlt balmazújvárosi eseményeinek – például Pajkos János szakmai igazgató távozásának – tükrében mit gondol a tavasszal történtekről.
– Hogy érzi magát jelenlegi klubjánál, és minek köszönhető az eddigi remek szereplés?
– Nagyon jól érzem magam, de nehéz is lenne mást mondanom, hiszen jól szerepelünk, és ilyenkor az edző jól érzi magát. Itt én felelek a szakmai munkáért, nem szól bele senki úgy, ahogy Balmazújvárosban bele akartak szólni, és állandó harcot kellett vívnom. Ott is jól szerepeltünk, mégis állandó kritika ért házon belül – kezdte Híres Gábor. – A jó szereplés mindig összetett dolog. Egyrészt annak köszönhető, hogy ügyes játékosaink vannak. Mindig mondják, hogy nem elég képzettek a magyar labdarúgók, és nem tudnak eleget. Ebben is lehet igazság, de szerintem sok ügyes játékosunk van, csak meg kell tanítani őket, foglalkozni kell velük, képezni kell őket, a testüket és a fejüket egyaránt. Itt megadatott számomra ez a lehetőség. Sokat edzünk a pályán és az asztalnál is, sokat foglalkozunk elméletben is a dolgokkal. Nagyon örülök az eddigi teljesítményünknek, de van még hátra három nehéz mérkőzés az őszi szezonból. Az eddigi eredményesség sem a véletlen műve volt, hiszen jól és szervezetten játszunk, kevés gólt kapunk. Rengeteg helyzetet kihagyunk, ami rossz, de sok akciót vezetünk, csak adósak vagyunk a helyzetkihasználással. Balmazújvárosban a védekezés elméleti részével kevesebbet foglalkoztunk, ebből tanulva itt még több figyelmet fordítunk rá, akciógólt például nem is kaptunk eddig.
– „Többen már a második félidő közepére elkészültek teljesen az erejükkel, és már csak ezért sem tudtuk nyomás alá helyezni a ceglédi kaput” – írja a Balmazújváros honlapja a legutóbbi meccsükről. Azok után, hogy önt tavasszal alaptalanul azzal vádolták, hogy nem jó a játékosai erőnléte, mit szól ehhez?
– Ezekkel a dolgokkal mostanság már nem foglalkozom, de azért szoktam figyelni a Balmazújváros szereplését, ezt a cikket is olvastam. Futballberkekben köztudott, hogy nem az eredmények miatt kellett eljönnöm a klubtól, hanem Pajkos János miatt. Az is köztudott, hogy a játékosok erőnlétét az ő hatására bírálták néhányan. Már korábban is elmondtam, hogy ez eleve értelmetlen dolog volt, hiszen a statisztikák megmutatták, hogy a mérkőzések utolsó húsz percében mi rúgtuk az egyik legtöbb gólt a mezőnyben. Miután eljöttem, alig nyertek meccseket, de közben hangoztatták, hogy milyen jó erőnlétük lett. Most meg kiderült, hogy mégsem… Hogy egy csapatnak milyen az erőléte, az majdhogynem megfoghatatlan, hiszen például ha az ellenfél nyomást gyakorol rá, ezért nem tud kijönni a térfeléről, máris lehet ezzel vádolni. Most, hogy Pajkos már nincs ott, lehet, hogy kiderül az igazság…
– Ilyen szempontból mi a helyzet Hatvanban?
– Hasonló módszerekkel dolgozom a mostani csapatomnál is. Most is rúgunk gólokat a meccsek végén, és még senki nem panaszkodott, hogy nem lenne jó az erőnléte. A Kisvárda nagyon erős, NB II-es szintű csapat, de a második félidőben szinte nem tudott átjönni a térfelünkre, végig nyomás alatt tartottuk, sokkal többet futottunk. Az összes csatárukat lecserélte az edzőjük védőkre, vagy védekező középpályásokra, hogy a második percben szerzett előnyüket meg tudják őrizni. Hozzá kell tenni, hogy ők szerdán kupameccset játszottak. Azért is volt érdekes Balmazújvárosban az erőnlét támadása, mert tavaly télen rossz volt a pályánk, ezért több meccsünket el kellett halasztanunk, de nem csak nekünk, hanem más csapatoknak is. Utána mindenki panaszkodott, mert szerda-szombat ritmusban kellett pótolnunk ezeket a találkozókat. Mi hétszer játszottunk egymás után szerdán és szombaton, de jó szériában voltunk, nyertünk, gólokat rúgtunk, és végül negyedikek lettünk. Akkor jó volt az erőnlét…
– „Be kell látnom, hogy nálunk ez a szakmai igazgató – vezetőedző modell nem a legszerencsésebb döntés volt” – nyilatkozta ugyancsak a balmazújvárosi klubhonlapon Tiba István elnök, korábbi polgármester. Ezt is olvasta?
– Igen. Örülök és bosszankodom egyszerre. Örülök, hogy rájött, de nagyon bánkódom, hogy nem akkor, amikor még ott voltam, mert akkor már NB I-közeli csapat lenne a Balmazújváros, ebben biztos vagyok. Nagyon jól éreztem magam ott. Még nem tudtam beszélni vele az elmúlt fél évben, pedig egyszer-kétszer lett volna rá alkalom. A mai napig nem igazán tudom, mire gondolt, amikor kitalálta ezt a szakmai igazgató – vezetőedző modellt. Egyedül az angol menedzseri modellre tudok gondolni, ott viszont nem vezetőedző van, hanem edzői stáb. Olyan viszont sehol a világon nincs, hogy van egy szakmai igazgató, meg van egy vezetőedző, de a szakmai igazgató a munka minden részébe beleszól. Engem egyébként sem arra igazolt, hogy egy menedzsernek legyek az edzője, hanem arra, hogy én, mint vezetőedző tartsam benn az NB II-ben a csapatot. Amit vállaltam, azt teljesítettem is, de közben rám voltak erőltetve mindenféle fals dolgok, ebből lett a konfliktus, és az, hogy a becsületes, eredményes munkám ellenére távoznom kellett.
