NB II

A világ végére is elutazna

Az SVSE csapatának az egész országot át kell utaznia, de Fazekas Norbert szerint ez sem lehet akadály.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Sokan elmondták már, miért lesz színvonalasabb, hasznosabb és népszerűbb az egycsoportossá átalakított NB II, mint a korábbi, keleti és nyugati változat. Egy dologgal azonban keveset foglalkoztak eddig: a másodosztályú klubok számára szokatlanul nagy távolságokkal. Ha az első forduló párosításait nézzük, akkor a Siófok–Balmazújváros, a Békéscsaba–Tatabánya, a Szolnok–Gyirmót, de még a Pápán rendezendő Ajka–Nyíregyháza is csupán szolid szomszédolásnak tűnik a Kisvárda–Sopron meccshez képest, ahol a vendégcsapatnak a Google útvonaltervező adatai szerint 491 kilométert kell megtennie.

Az SVSE jelenlegi keretének legrégebbi tagja Fazekas Norbert, aki már az NB III-as bajnokcsapatnak is tagja volt. A 25 éves védő a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, aki érett játékos, azt fejben fel van készülve arra, milyen hosszú utazások várnak rájuk a szezon során.

– A csapat legrégebbi játékosaként hogy látja a játékoskeret újabb változásait?
– Két és fél éve azért igazoltam Sopronba, mert azt gondoltam, hogy a csapat neve hosszú távon ott lehet a magyar futball térképén, és itt meg tudom találni a számításaimat – mondta Fazekas Norbert. – A csapat gerince idén nyáron megmaradt, a hiányposztokra igazoltunk. Ha több játékos érkezik, kell egy kis idő, hogy a taktikai játék kialakuljon. Az előző bajnokságban az első félévünk ráment erre, csak tavaszra álltunk össze, és akkor parádés eredményt produkáltunk, hiszen tavaszi másodikok lettünk. Ez a folyamat most nem lesz annyira időigényes.

– A Dunaharaszti elleni Magyar Kupa-meccsen, vagy a Sampdoria elleni gálamérkőzésen tudták jobban felmérni, hol tartanak a felkészülésben?
– A Sampdoria ellen mindenki egy élménnyel gazdagodott. Az edzőnk azt sugallta, hogy ez egy nem mindennapi edzés. A Dunaharaszti elleni meccsnek nagyobb tétje volt. Úgy mentünk el oda, hogy tudtuk, milyen körülmények várnak ránk, milyen pálya és milyen hőség, de a továbbjutás volt a célunk, bármilyen áron.

– Mi jut eszébe, ha azt mondom: 491 kilométer?
– Az első bajnoki ellenfelünk, a Kisvárda. Erre csak annyi mondok: ha a világ végére kell elmennünk a három pontért, oda is elmegyünk, mindegy, milyen messze van. A győzelemért utazunk, mert az első siker lökést és önbizalmat adhat a bajnoki rajton. Pénteken délelőtt lesz egy átmozgató edzésünk, majd a közös ebéd után indulunk, és Nyíregyházán szállunk meg.

– Az egész szezon során nem lesz megterhelő ez a sok utazás?
– Aki érett játékos, azt fejben fel van készülve arra, hogy mi vár ránk. Ebben a bajnokságban nem csak egyszer fogunk négy-ötszáz kilométert utazni, mert bizony lesznek távolságok. De ha fejben ott vagyunk, ez nem fog gondot okozni.

Olvasói sztorik