Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Az elmúlt héten Horvátországban edzőtáborozott az NB II Nyugati-csoportjában szereplő Gyirmót FC. A Kecskemét mellett a kisalföldiek is részt vettek az Istria Winter Cup nevű felkészülési tornán, amelyen a csoportkörben mindössze egy vereséget szenvedtek, a helyosztó találkozójukat pedig az ellenfél lemondta. A gárda rutinos védője, Balog Zoltán kisebb sérüléssel utazott az egyhetes összetartásra. A korábban a Ferencváros csapatában éveket lehúzó jobbhátvéd szerint mindenképpen hasznos volt az edzőtábor, és biztató jeleket vélt felfedezni az együttes játékán.
– Jól sikerült az edzőtábor, annak ellenére is, hogy a kiutazás előtt úgy gondoltuk, furcsa lesz kimenni Horvátországba, hiszen ott is hasonló idő van, mint itthon. Ezért nem tudtuk előre, hogy valójában milyen pályákon tudunk majd edzeni – magyarázta a Rangadó.hu érdeklődésére a 34 éves védő. – Így utólag azt mondom, megérte kimenni, hiszen füves pályákon tudtunk edzeni, és mérkőzéseket játszani. Előtte itthon az időjárás miatt többnyire csak futóedzésünk volt, úgyhogy jó volt már rendes pályákon futballozni. Erős ellenfelekkel találkoztunk, de úgy gondolom, nem vallott szégyent a csapat. Szerintem elérte a célját az edzőtábor, a közösségnek is jót tett, erősödött a morál, illetve egy kis környezetváltozás ilyenkor mindig jót tesz, főleg ebben a monoton időben.
– Az utolsó helyosztó találkozójuk miért maradt el a bosnyák csapat ellen?
– Az ellenfél kérésére maradt el a találkozó, sok volt a sérültjük, nem tudtak volna kiállni. Egyébként ez rólunk is elmondható volt, hiszen az utolsó előtti mérkőzésen ketten is megsérültek, illetve előtte voltak már sérült játékosaink, én is akkor tértem vissza, ezért nekünk is jól jött, hogy lemondták a szombati meccset. Próbáltak a vezetőink még indulás előtt vasárnapra lekötni egy mérkőzést, de ilyenkor már nehéz ellenfelet találni.
– Csank János mennyire volt elégedett a gárdával?
– Minden este volt megbeszélésünk, ahol a mester értékelte a találkozót. Azt lehetett leszűrni ezekből, hogy a körülményekhez képest elégedett volt. Nyilván voltak hibák, amelyeknek a kijavítása még hátra van, de itthon sajnos ugyancsak nem a legjobb viszonyok fogadtak minket.
– Ön elégedett volt saját, illetve a csapat szereplésével?
– Pont az indulás előtti héten szenvedtem el egy kisebb sérülést, részlegesen beszakadt az izmom, ezért a mester még nem mert berakni a meccsekre, nehogy véletlenül rásérüljek, hiszen a tavasz fontosabb. A csapat játékával kapcsolatban voltak biztató jelek, a mérkőzések első félidejében azért erősebbek voltunk, több erőnk volt. Ezzel nem azt mondom, hogy nem vagyunk jó erőben, mert igenis sokat dolgozott a csapat, de a mély pályák, amelyeken játszottunk, eléggé igénybe vették a lábakat, főleg, hogy előtte itthon csak műfüvön tréningeztünk. A legelső meccsünkön kaptunk csak ki, de abban sem volt benne a vereség, hiszen két elkerülhető gólt kaptunk, és előtte mi vezettünk.
– Mit vár a tavasztól, mennyire módosultak a céljaik a jelentős ponthátrány miatt?
– Mindenki máshogy tervezte az őszi dolgokat, szerettünk volna a mezőny elején végezni. Jelentős a lemaradásunk, de nem szabad feladnunk, mert ugyanúgy képesek vagyunk mi is végigsöpörni a mezőnyön. Sérülések és eltiltások is közrejátszottak abban, hogy az ősszel nem jött ki jól a lépés. Sosem tudtunk ugyanabban az összeállításban pályára lépni, hiányzott egyfajta állandóság a csapatból. Ellőttünk van az Eger példája, amely tavaly tizenegy-pontos hátrányból nyerte meg a bajnokságot, és jutott fel az NB I-be. Egy jó alapozás után, ha mindenki megtesz mindent a csapat sikerérét, akkor azt sem tartom lehetetlennek, hogy veretlenül végigvigyük ezt a tavaszt, és utána mindenki nyugodtan nézhetne tükörbe. A sors pedig eldönti, hogy a riválisok hogyan szerepelnek, és hol tudunk végezni.
