NB II

Így hozta az élet…

Tíz éve magyar bajnoki címet és Manchester-verést ünnepeltek, a múlt hétvégén pedig az NB II-ben feszültek egymásnak: Kocsárdi Gergely és Kenesei Krisztián.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Immár tíz éve, hogy magyar bajnoki címet ünnepelt a ZTE csapata, majd a következő szezon elején hatalmas bravúrt végrehajtva 1-0-ra legyőzte a világsztárokkal felálló angol Manchester Unitedet a Bajnokok Ligája selejtezőjében. Mindkét sikerből tevékenyen kivette a részét Kocsárdi Gergely és Kenesei Krisztián. A sors pikantériája, hogy az elmúlt hétvégén az NB II Nyugati-csoportjában a Haladás II – Zalaegerszeg (2-2) mérkőzésen ellenfélként találkozott a két ismerős.

Kocsárdi Gergely a Rangadó.hu érdeklődésére mesélt a mérkőzésről, a zalai gárda javuló tendenciájáról és a csapaton belüli szerepéről is.

– Úgy gondolom kijelenthető, hogy két pontot Szombathelyen hagytunk – kezdte Kocsárdi, a ZTE csapatkapitánya. – Több lehetőségünk is volt, és a második félidőben sokáig emberelőnyben is játszottunk. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy az első félidőben azért nem úgy játszottunk, ahogy elterveztük.

– Kenesei Krisztiánnal beszélgettek a mérkőzés után?
– Természetesen váltottunk néhány szót, hiszen korábban csapattársak voltunk. Az élet így hozta, hogy most az NB II-ben feszültünk egymásnak. Véleményem szerint egyébként ellenünk csapata legjobbja volt.

– Amikor a bajnokság elején beszélgettünk, azt mondta, idő kell, hogy összeérjenek. Az eredményeik azt mutatják, hogy talán jó úton járnak…
– Így van, most már szép lassan jönnek a jobb eredmények, győzelmek. De ami ennél is fontosabb, hogy játékban is rengeteget javultunk az idény kezdete óta. Nyáron tényleg nagy volt nálunk a jövés-menés, és egy csapatot összerakni azért többhónapos munka. Még mindig nem vagyunk készen, de kétségtelenül sokat fejlődtünk már.

– Sopronban csak a kispadról szemlélte a találkozót, a Baja ellen pedig csereként szállt be. Mennyire zavarta ez a mellőzöttség, illetve hogyan tudta úgy motiválni magát, hogy a bajaiak ellen két gólpasszal segítse csapatát?
– Természetesen ez soha nem kellemes érzés, de harminchét évesen már el kell tudni viselni, hogy az ember nem annyira terhelhető, mint huszonévesen. Egy csapat ráadásul nem csak tizenegy játékosból áll, így fel lehet dolgozni azért ezt a helyzetet.

– Preisinger Sándor vezetőedző kétmeccses eltiltása miatt nagyobb szerep hárul majd önre, mint csapatkapitányra?
– Nem különösebben. Egyrészt idősebb játékosként már eddig is próbáltam irányítani a csapatot a pályán belül, másrészt ott van a pályaedzőnk, Lendvai Miklós. Ő pedig Preisinger Sándor meghosszabbított keze, ugyanazt az irányvonalat képviseli, így nagy különbséget biztos nem okoz majd ez az eltiltás.

Az újdonsült csapatkapitány

Megkerestük a szombathelyiek élvonalbeli keretéből száműzött Kenesei Krisztiánt is, aki elmondta, jó meccset játszottak a zalaiakkal.

– Fura volt az NB II-ben játszani, hiszen elég régen szerepeltem már ott. Jó iramú mérkőzést játszottunk, bár nincs viszonyítási alapom. Úgy gondolom, hogy igazságos döntetlen született, talán hozzá tudtam tenni valamit a csapat játékához. Persze, jó lett volna nyerni, de ezt a zalaegerszegiek is így gondolhatják. Természetesen volt pikantériája, hogy éppen a Zete ellen játszottam először a másodosztályban. Kocsárdi Gergővel hosszasan elbeszélgettünk a meccs után, hiszen vele tíz éve csapattársak voltunk – mesélte a rutinos támadó, akit rögtön kineveztek az NB II-es együttes csapatkapitányává.

Olvasói sztorik