Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Hétfő este, a házigazda osztrákok elleni mérkőzés (3-1) második félidejében bemutatkozott az újjáalakult magyar U21-válogatottban Dombó Dávid. A pápai születésű kapus a szombathelyi Illés Akadémián nevelkedett, majd a Haladás korosztályos csapataiban védett. Nemzetközi rutint az előző U19-válogatottban szerzett, majd a közelmúltban Palásthy Dávid sérülése miatt az idény végéig kölcsönvette az NB II Keleti-csoportjában szereplő Dunakanyar-Vác, így immár a felnőttek között is bizonyíthat.
A 19 éves hálóőr a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, az NB II azért jobb az U19-bajnokságnál, mert nagyobb a tempó és jelentősebb a tét.
– Két meccset játszott az U21-válogatott, de Moldova ellen nem kapott lehetőséget. Miért?
– Szombaton bajnoki mérkőzést játszottam Vácon, s a klubom kérte, hogy ne védjek a csütörtöki meccsen, nehogy fáradt legyek. A hétfői meccs első félidejében az osztrákok dinamikusak voltak, de a másodikban már javult a játékunk. Nagyon jól zárták a területeket és agresszívak voltak. Akadt néhány helyzetünk, amelyből gólt szerezhettünk volna, az osztrákoknak viszont nem volt különösebb lehetőségük.
– Ebben a korosztályban a jövőben is ketten osztoznak a válogatott kapusposztján Jova Leventével?
– Szerintem igen. Ő az NB I-ben is rendszeresen bizonyítja, hogy nagyon jó kapus, és remélem, ha továbbra is jó teljesítményt nyújtok a klubomban, én is kapok meghívót a jövőben is.
– Akkor pont kapóra jött a váci kölcsönjáték…
– Nagyon jól jött ez a lehetőség. Télen lejárt volna a szerződésem Szombathelyen, de ennek köszönhetően meghosszabbítottuk kétezer-tizenöt nyaráig. Nagyon pozitív tapasztalataim vannak a csapat és a város szempontjából egyaránt. Az első pillanattól nagyon rendesek voltak velem, mindenben segítettek. A leglényegesebb különbség az U19 és az NB II között, hogy nagyobb a tempó és a tét. Ebben közrejátszik az is, hogy benne kell lennie a legjobb ötben annak, aki ott akar lenni az újjáalakuló másodosztályban. Nagyobb az iram, de egy kapusnak kevesebb lövést kell védenie, hiszen jobban védekeznek a csapatok. Ezrét végig tűzben kell tartanunk magunkat, ha jön egy lövés, hárítani tudjuk.
– Mik az elképzelési a pályafutásával kapcsolatban?
– Ezt a szezont mindenképpen Vácon képzelem el. Reális esélyünk van arra, hogy bent legyünk a legjobb ötben, van olyan erős a csapatunk, hogy jövőre is a másodosztályban szerepeljünk. Az új tulajdonos terveiben az NB I is szerepel, tehát ha jól érzem magam, és minden úgy alakul, hosszabb távra is szívesen itt maradnék, de ez persze nem csak az én döntésem. Ami a továbbiakat illeti, érzek magamban annyit, hogy később a nemzetközi szinten is próbálkozzak.
– Kapus létére az előző szezonban lőtt egy gólt! Hogy történt?
– Ősszel az utolsó fordulóban, Nyíregyházán játszottunk. A hazaiak vezettek kettő-nullára, és kaptunk egy tizenegyest. Végigkérdeztem mindenkit, aki ki volt jelölve, hogy vállalná-e, de nem éreztem senkin az elszántságot, ezért én lőttem. Volt annyi önbizalmam, hogy odaálljak, és bement, pedig azt megelőzően meglehetősen régen rúgtam büntetőt. Aztán a kilencvenharmadik percben én adtam a gólpasszt egy felívelésből, így kettő-kettő lett a vége. Jó mérkőzés volt!
