Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A Kazincbarcika elleni döntetlen (2-2) után távozott az NB II Keleti-csoportjában szereplő Szolnoki MÁV FC vezetőedzője, Romanek János, mivel együttese hat meccs után csupán három ponttal rendelkezett. Utódja átmenetileg az eddigi segítő, Bontovics Ferenc lett, akivel Szegeden rögtön nyert a csapat (1-0). Romanek azt tanulta: soha nem próbáld kifogásokkal menteni magad, légy kritikus önmagaddal szemben, de a Rangadó.hu érdeklődésére részletezte, milyen problémák vezettek a rossz szerepléshez.
– Milyen az élet a vezetőedzői poszt után, hogy telnek a napjai?
– Kicsit furcsa, mert jó volt vezetőedzőként dolgozni egy felnőtt csapatnál, de hoztam egy döntést, s talán ezzel tudtam most a legtöbbet segíteni – mesélte Romanek János. – Egy csapatot általában feldob az edzőváltás, a mostani eset is ezt mutatja. Ilyenkor egy kicsit megmozdul a társaság, reméljük ez tartós lesz, hiszen az a cél, hogy a Szolnok csapata jövőre is másodosztályú legyen. Ha ez az ára, akkor jó döntés volt. Hozzáteszem, nem vagyok munka nélkül, hiszen eddig is az utánpótlás vezetőjeként dolgoztam, s ezt folytatom is. Szép időszak volt ez a másfél év, köszönöm szépen mindazoknak, akik támogattak, és hálás vagyok azoknak a szurkolóknak is, akik mellettünk álltak.
– Bár a befejezés talán keserű, nyilván akadtak szép pillanatok is.
– Büszke vagyok rá, hogy kezdő edzőként ezüstéremig jutottunk, de az élet megy tovább. A gyerekeknek meg lehet tanítani mindent, a felnőtt csapat kicsit más, ott már kell a szerencse is, ami nekünk nem volt meg. Nyugodtan nézek a tükörbe annak ellenére, hogy hat meccsen csak három pontot szereztünk. Ez akár tizenöt is lehetett volna. Hiszek a sorsszerűségben, lehet, hogy ennek így kellett történnie. Volt pár éjszakám, ami nyugtalanul telt, de most már megnyugodtam.
– Mi zajlott önben, amikor nem tudott aludni?
– Nem csak most, már korábban is volt erre példa a mérkőzések után. A Békéscsaba elleni meccset követően már felvetődött bennem a gondolat, de aztán a Vasas elleni meccs második félidejében olyan arcát mutatta a csapat, hogy nyernünk kellett volna, az lett volna reális, ahogyan a Kazincbarcika elleni második félidőben is. De hiába, mert minden kifelé pattant, még a tizenegyest is kihagytuk. Említhetném a sérüléseket is, hiszen minden mérkőzés előtt két meghatározó emberünk dőlt ki a sorból, de azt tanultam, hogy soha nem próbáld kifogásokkal menteni magad, légy kritikus önmagaddal szemben. Nem volt szerencsénk, pedig csak egy kis plusz, nüánszok kellettek volna, hogy átlendítsék a csapatot. Ha jött volna az első győzelem, az segített volna a sok balszerencsés momentum közepette.
– Bontovics Ferenc irányításával nyert a csapat Szegeden. Vajon ő lesz a végleges megoldás?
– Remélem, megkapja a lehetőséget, de ez már a vezetők dolga. Gratuláltam neki, hiszen nagyon jól tudtunk együtt dolgozni sokat köszönhetek neki, és emberileg is nagyon sokat segített. Sokan nem is tudják, ilyenkor min megy keresztül egy edző. Amit pedig rólam nyilatkozott, az kedves gesztus volt, és biztosan úgy is gondolta.
