NB I

Íme a fő ok, amiért a Fradi lesz a bajnok és nem a Mol Vidi

A fehérváriak az OTP Bank Liga 24. fordulójában semmivel sem nőttek a Paks fölé, sőt, a játék képe alapján az iksznek is örülhetett Marko Nikolics csapata. Elúszott a bajnokság? De miért? Elemzés.

A tavaszt két hazai vereséggel (Felcsút 3-0, Diósgyőr 2-1) kezdő Mol Vidi az utóbbi fordulókban mintha kiegyenesedett volna: Marko Nikolics ősszel EL-csoportkörben is játszó csapata sorrendben az MTK (3-1), a Haladás (1-0) és a Kisvárda (2-1) ellen is győzött, így újra hat pontra zárkózott a tabellán a Ferencváros mögé.

Csakhogy a mutatott játék ezzel párhuzamosan – talán az MTK elleni első félidőt kivéve – nem tudta meggyőzni a független szemlélőket arról, hogy a fehérváriak valódi kihívói az FTC-nek a bajnoki címért folyó harcban. Miközben Szergej Rebrov csapata az utóbbi meccseken már egyre meggyőzőbb játékkal osztja a pofonokat a mezőnynek, addig a Vidi jobbára csúszva-mászva, hatalmas küzdelem árán tudta csak begyűjteni a három pontot aktuális ellenfeleivel szemben.

A hétvégit megelőző öt eddigi tavaszi meccsén a Vidi összesen 27 alkalommal találta el a kaput, miközben ellenfelei is megtették ugyanezt 22-szer, vagyis a teljes különbség egyetlen meccsen, a Kisvárda ellen múlt heti győzelem alkalmával adódott – ekkor 8-3 volt a kaput találó lövések aránya a fehérváriak javára. Korábban, a tök utolsó Haladás ellen például úgy nyert 1-0-ra a Vidi, hogy a gólja egyben az egyetlen(!) kaput találó lövése volt a meccsen – ráadásul hazai pályán.

A meccsenkénti 5,4-es kaput eltaláló lövésátlag egy magát a bajnoki tabella élére pozicionáló egylettől kifejezetten gyatra – még az OTP Bank Ligában is –, kiváltképp, hogy e 27-es mutatóval szemben a Fradi gólból szerzett 14-et az MTK elleni mérkőzésig.

Ezek alapján várható volt, hogy Pakson sem fáklyás menetre kell számítani a fehérváriaktól.

Vidi: mint malac a jégen

A Vidi ráadásul vigyázó szemeit – részben – már a hétközi, Fradi otthonában vívandó kupameccsre (is) vetette, ami praktikusan azt jelentette, hogy Nikolics valamelyest már előre sakkozott a kezdőcsapatával. Az előző fordulóhoz képest kimaradt Elek Ákos (őt posztriválisa, Pátkai Máté váltotta), illetve Georgi Milanov is, a fehérváriak pedig a Kisvárda ellen használt 4-4-1-1-ről átálltak egy offenzívabb, 4-4-2-es felállásra.

A Paksnál Csertői Aurélnak nem sok variációs lehetősége maradt a rengeteg hiányzó (Bartha, Szabó, Simon András, Windecker, Kulcsár, Vági) miatt: a védelem jobboldalára Kővári került, a középpálya közepén Papp Kristóf ugrott be, elöl pedig a tavasszal eddig egyszer sem kezdő Könyves Norbert feladata lett a Mezőkövesd ellen a kiállítás sorsára jutó Simon pótlása.

A védelem előtt Zsidai szűrt, a két szélről Remili és Hahn játszott folyamatosan befelé – a Paks célja egyértelműen az volt, hogy középen semmiképp ne törhessen át a Vidi. Csertői csapata egyébként is szívesen játszik mélyen a saját térfelére visszahúzódva, kvázi passzív emberfogást, és bár a labdát csak elvétve helyezik komolyabb nyomás alá, a mélyen visszazáró, sokszor befelé tolódó, ott területet szűkítő szélsők miatt kifejezetten nehéz passzsávokat találni ellenük a kapu előterében. Most sem volt ez másképp, a

Vidi szenvedett, mint malac a jégen.

A fenti képen remekül látszik a Paks védekező alapállása: az egész csapat 20 méteres, kompakt egységként védekezik, a labda oldalán a szélső (Remili) befelé húzódik területet szűkíteni, miközben a védővonal (Kővári-Lenzsér-Gévay-Fejes) és a középpálya (Zsidai, Papp, Kecskés) között alig van terület. A pálya közepét nem ritkán hat a három ellen védte a Paks, esélye sem volt itt átmenni a Vidinek.

Ebből a sündisznóállásból kontrákat vezetni sem volt egyszerű, így labdaszerzés esetén a paksiak többnyire inkább lassították a játékot és megpróbáltak kivárásra játszani. Jellemző meccskép volt, hogy a Paks védői hátul passzolgatnak, és arra várnak, hogy a Vidi támadói megkezdjék a letámadást – az így kicsalogatott játékosokat átívelve aztán a Paks első szándékból a fehérváriak leghátsó sorát támadhatta.

A pillanatkép hasonló szituációt rögzít: a Vidi középpályás sora kiiktatva, átpasszolva, lefutva, miközben hat paksi játékos támadja lendületből a fehérváriak négy (hátráló!) védőjét. Márpedig visszafelé sprintelő bekk nem igazi bekk, ez a modern futball egyik alapvetése.

Paks: széles arcvonal, kiprovokált letámadás, gyors átmenetek

A Paks átmeneti játékfázisai gyorsabbak, meggyőzőbbek voltak, és rendre működött az a taktika is, hogy kicsalogatják a Vidit a sündisznóállásból. A fehérváriak támadói (Hodzic, Scsepovics) ilyenkor mélyen letámadtak, majd kisvártatva követte őket a középpályássor (Kovács, Huszti, Hadzic, Pátkai is), a védelem viszont – elsősorban Vinícius és Juhász sebessége miatt – már nem, nehogy könnyű legyen mögéjük ívelni a labdát. A Paks ezért a védelem és a középpálya között túl nagyra nyúló területet célozta meg labdáival, nagyon is sikeresen.

Ugyanez pepitában: három paksi játékos (Kecskés, Zsidai, Könyves) a Vidi védelme és középpályája között megnyíló területben, miközben a labdáson semmi nyomás. A visszalépő, összjátékot kialakító Könyves így teljesen zavartalanul léphet ki egy végtelenül kiismerhető kényszerítő után, hogy ziccerben lőjön Kovácsik kapujára (ezzel lett a félidő vége előtt 2-1).

Egy másik kameraállásból megnézve a jelenetet, az is remekül látszik, hogy a Vidi védekezése jóval kevésbé kompakt, mint a paksiaké (körülbelül kétszer „hosszabb” a csapat, mint szükséges lenne, éppen a kicsalogatott letámadás miatt). A paksiak ráadásul a felfutó Fejes-Kővári páros (illetve esetenként Hahn) révén azt is elérték, hogy a fehérváriaknak végig széles arcvonalat kelljen védenie, ami viszont megnövelte a távolságot a játékosok között a védelemben, következésképp könnyebb volt olyan passzfolyosókat találniuk, mint amilyet itt a gólpasszt kiosztó Zsidai észrevett Könyves előtt.

Nikolics csapata abszolút szerencsésnek mondhatta magát, hogy az első félidőben talált egy gólt pontrúgásból (Stopira révén), mert egyébként

a meccsen jobbára pontosan az, és pontosan úgy történt, ahogyan azt Csertői Aurél eltervezte.

Az alig egy óra után lecserélt Pátkai Máté például mindkét félidőben mentett egyszer-egyszer a saját gólvonaláról, ami nem is csoda, lévén

  • a Paksnak 17(!) próbálkozása akadt a meccsen.
  • Ebből ugyan csak 7 találta el a kaput,
  • de még ez is sokkal jobb mutató, mint a fehérváriak 9/5-ös adata.

A fölény kivívásához ráadásul még csak különösebben tördelnie sem kellett a játékot a Paksnak: 18 szabálytalanságuk akadt a a 90 perc alatt, ami ugyan több, mint a Vidi 13 faultja, de a magyar bajnokságban abszolút nem kirívó adat – a fehérváriak idei meccsenkénti átlaga e téren például 15.

A mérkőzés összefoglalója:

Scsepovics egyenlítő gólja után (ami egyébként kifejezetten mutatósra sikerült) érdekes módon Nikolics egészen sokáig nem nyúlt bele a meccsbe – mintha azt érezte volna, hogy az egyéni kvalitások és a fizikai fölény törvényszerűen csapata javára fordítja majd a mérkőzést. Pátkai helyére beküldött Nikolovot klasszikusan posztra cserélte, a szerkezet így csak húsz perccel a rendes játékidő vége előtt változott, amikor Milanov váltotta Hodzic-csot: a Vidi ezzel középpályás gyémántra állt át, Husztival középen, a csatárok mögötti irányító pozíciójában.

Tavaszi meccselemzéseink:

19. forduló: Fradi-Honvéd 1-0

20. forduló: Újpest-Fradi 1-1

21. forduló: MTK – MOL Vidi 1-3

22. forduló: FTC–PFLA 4–0

23. forduló: FTC-Diósgyőr 7-0

De ez sem jött be, sőt, a meccs végén a Paks jutott ziccerekig a győzelemhez.

Nikolics a meccs után jobb híján elmaradt büntetőket kért számon a játékvezetőn (kevés joggal), pedig csapata játéka is bőven hagyott maga után kívánnivalót. A helyzet az, hogy összességében a Vidi a Fradival szemben kevés jelét mutatja annak, hogy valódi bajnokesélyes lenne. Ehhez azért elengedhetetlen lenne elérni azt, amit a Rebrov-csapat fordulóról fordulóra megtesz, hogy a saját akaratuk érvényesüljön a pályán. A Paks ellen ugyanis ennek nyoma sem látszott.

OTP Bank Liga, 24. forduló

Debreceni VSC – Mezőkövesd Zsóry FC 1–0 (1–0)
Gólszerző: Kinyik (37.)
Diósgyőri VTK – Puskás Akadémia FC 1–0 (0–0)
Gólszerző: Hasani (63.)
Kiállítva: Tamás M. (92. – DVTK)
Szombathelyi Haladás – Újpest FC 3–2 (0–2)
Gólszerzők: Bamgboye (62., 67.), Németh M. (65.), illetve Novothny (17., 38.)
Kisvárda Master Good – Budapest Honvéd 1–1 (1–1)
Gólszerzők: Grozav (28.), illetve Danilo (45+1.)
Paksi FC – Mol Vidi FC 2–2 (2–1)
Gólszerzők: Hahn (22.), Könyves (43.), illetve Stopira (35.), M. Scsepovics (56.)
MTK Budapest – Ferencvárosi TC 1–3 (0–3)
A bajnokság állása:

H. Csapat M Gy D V Gk Pont
1. Ferencvárosi TC 24 16 4 4 53 – 19 +34 52
2. Mol Vidi FC 24 13 5 6 38 – 24 +14 44
3. Debreceni VSC 24 10 7 7 29 – 27 +2 37
4. Újpest FC 24 9 10 5 30 – 18 +12 37
5. Budapest Honvéd 24 10 6 8 28 – 24 +4 36
6. Mezőkövesd Zsóry FC 24 8 8 8 34 – 31 +3 32
7. MTK Budapest 24 9 4 11 34 – 37 -3 31
8. Paksi FC 24 7 10 7 28 – 31 -3 31
9. Puskás Akadémia FC 24 8 3 13 27 – 32 -5 27
10. Diósgyőri VTK 24 7 6 11 24 – 44 -20 27
11. Kisvárda Master Good 24 6 7 11 24 – 40 -16 25
12. Szombathelyi Haladás 24 4 4 16 21 – 43 -22 16
Olvasói sztorik