Magyar foci sport

A Diósgyőr lendületből ugrott bele a pofonba Fradi ellen

A miskolciak egy hete Újpesten kaptak öt gólt, szombaton pedig a Ferencváros küldte haza őket egy hetessel. De vajon mit szúrt el ennyire Fernando csapata, amelyik korábban a Honvédot és a Vidit is képes volt két vállra fektetni? Elemzés.

A Ferencváros az előző fordulóban helyenként meggyőző játékkal, másutt az ellenfél gyermeteg hibáit kihasználva a Felcsútot ütötte ki az Üllői úton (4-0), majd a Kisvárdán jutott túl a kupában, igaz, a visszavágón nagyon keserves szenvedés árán (1-1, összesítésben 3-1). Szergej Rebrov ezzel együtt úgy döntött, nem variál sokat a csapatán: a hétvégi fordulóban is kihagyta Lanzafamét és Bödét – így az első bajnoki gólját az egy héttel ezelőtti meccsen megszerző Szignyevics maradt a center –, és egyedül a betegségéből felépülő Varga Rolandot tette vissza a csapatba. A magyar támadó az új szerzemény Tokmac Nguen helyét vette át a kezdőben, igaz, némileg szokatlanul ezúttal balról indult, a jobbszél pedig így maradt az ukrán Ivan Petrjak felségterülete.

Az Újpesten négy gólt is szélről érkező beadás után összeügyetlenkedő Diósgyőrben a jobboldali szárnyvédő Sesztakov itta meg a nagyarányú vereség levét, az ő helyét az egykori MTK, majd Liverpool-ifista Polgár Kristóf foglalta el a vonal mellett. Vernes Richárd helyett visszakerült a csatársorba Borisz Mihajlovics, illetve a tavasz eddigi részét sérülés miatt kihagyni kényszerülő Tajti Mátyás is. A taktikai hadrend maradt 3-5-2, ami előrevetítette, hogy a miskolciak elsősorban a pálya közepét szeretnék megvédeni a Fradi ellen.

A három középső védővel operáló formációk – mint a diósgyőri – nagy hátránya, hogy megfelelő kompaktság híján – azaz abban az esetben, ha a csapatrészek túlzottan eltávolodnak egymástól – a széleken nagyon sebezhetőek. Ez jött ki látványosan az Újpest elleni meccsen, és ebbe a hibába esett a DVTK a Ferencváros pályán is – talán utólag nem szentségtörés azt állítani, hogy

a bajnokság két legerősebb szélső játékával rendelkező csapata ellen öngyilkosság volt ezt a formációt választani.

Pláne abban a stratégiai keretben és felfogás mentén, ahogyan Fernando Fernandez gondolkodott a meccset megelőzően.

A miskolciak spanyol vezetőedzője a meccset követően elárulta: úgy sakkozott, hogy rengeteg egy egy elleni párharc lesz a pályán, és erre próbálta felkészíteni a csapatát is. A sakkozás bejött, a felkészítés már kevésbé, mert

a Diósgyőr úgy szaladt bele a késbe, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva.

Már az Újpest elleni meccsen is nyilvánvaló volt, hogy az emberezéssel nem tud mit kezdeni a Diósgyőr, és komolyabb letámadás ellen a játékosállományuk nem tudja magabiztosan kihozni a labdát a saját térfelükről. Ez a Fradi ellen sem volt másképp – Rebrov bevallottan nagyon komoly hangsúlyt fektet arra, hogy csapata presszingje fejlődjön –, pedig Fernando két labdaügyes középpályással (Tajti, Márkvárt) kísérelte meg megtartani a labdát nyomás alatt.

Ez viszont nagyjából lehetetlen volt úgy, hogy a Fradi játékosai egyrészt nagyon magasan megkezdték a védekezést (Szignyevics Bödéhez képest nagyságrenddel jobb érzékkel tudja beindítani a letámadó mozgásokat, amelyek egyre olajozottabban működnek az FTC-nél), másrészt nem egyszer hárman-négyen is körbevették a labdás embert – mint ahogyan az a képen is látszik.

A Ferencváros hatalmas tempóban kezdte a meccset, nem ritkán 6-7 emberrel szállta meg a DVTK térfelét, miközben folyamatosan képes volt nyomás alatt tartani a labdát is. Ez miskolci oldalról hatalmas kapkodást váltott ki, egymást követték a vaktában előrevágott labdák, amiket a Fradi védelme okosan és szinte hiánytalanul gyűjtött be a középső harmadban, hogy aztán azonnal dobja vissza azokat az ellenfél tizenhatosa előterébe. A meccs első 20-25 percében a DVTK kapujára hatalmas nyomás helyeződött, úgy tűnt, csak idő kérdése a vezető gól megszerzése.

Ha a DVTK nagy ritkán támadásba ment át, akkor szinte biztos volt, hogy a Fradi csak a vonalak mellett enged utat: nem ritkán – mint ahogyan az a fenti képen is látszik – négy emberrel zárták körbe a labdás ellenfelet, hogy annak egyedül csak a vonalak mellé legyen esélye passzolni. Eközben a védők hátul már tökéletesen felkészülten várták a kikényszerített felívelést, és mindannyian szoros őrizet alatt tartották emberüket.

A gyorsan kialakuló meccskép legfontosabb mozzanatai közül szinte az összes látszik ezen a pillanatfelvételen:

A Fradi hat emberrel, mértani pontosságú 4-2-3-1-es alakzatban ver tábort a DVTK térfelén. Márkvárt és Tajti teljesen elszigetelve vergődik, a három középhátvéd ugyan széthúzódik, de mélységi passzopciója nincsen a miskolci csapatnak. A két szárnyvédő, Polgár és Juhar túl magasra tolva helyezkedik, ami egyben azt is jelenti, hogy egy esetleges labdavesztés esetén nincs esélyük visszaérni, a két szélső középhátvéd oldalán zavartalanul viheti végig létszámfölényes ellencsapásait az FTC.

A Disógyőr is próbálkozott persze letámadással – ez volt az a haditerv, amelyet már a meccs előtti interjúkban beharangozott Fernando, és amibe egy héttel korábban a Felcsút nagyon csúnyán belesült a Fradi ellen –, ám a vendégek egy nagyon hibrid, szerkezetileg több sebből vérző megoldást tudtak csak megvalósítani. Prosser, Mihajlovics, illetve Szabó sokszor egészen magasra kalandoztak labdaszerzés céljából, ám őket nem követte a védelem, így a csapatrészek között megnőtt a távolság, azaz a Fradi könnyen képes volt áttörni a középpályán. Mivel a letámadás miatt sok esetben a két szárnyvédő (Polgár, Juhar) is feltolódott a támadókkal, egy labdavesztés után az ő helyükre villámgyorsan be tudta játszani a labdát a Fradi, nem egyszer alakult ki 3 a 4 ellen szituáció a miskolci kapu előtt úgy, hogy a hazai támadók lendületből, hátráló bekkekre vezethették rá a labdát.

Tavaszi meccselemzéseink:

19. forduló: Fradi-Honvéd 1-0

20. forduló: Újpest-Fradi 1-1

21. forduló: MTK – MOL Vidi 1-3

22. forduló: FTC–Puskás Akadémia 4–0

Az egyes játékfázisok közötti átmenet felgyorsítása ezen a meccsen remekül sikerült Rebrov csapatának, összességében is sokkal élesebb, hatékonyabb, pörgősebb volt a Fradi, mint a tavasz eddigi meccsein. A Diósgyőr ellenben éppen ezeken az angol szakzsargonban úgynevezett transition, azaz a játékfázisok közötti átmeneti szituációkban a leggyengébb, elsősorban hátrafelé: szinte minden esetben, amikor úgy veszítettek labdát, hogy a szerkezetük már támadásra alakult át, a Fradi helyzetig tudta játszani a tempóelőnyét, esély sem volt a visszazárása védekezésben.

A hétgólos különbség a meccs képe alapján (a lövések száma 18-10, a kaput találóké 10-5 lett) talán túlzó, és kár lenne tagadni, hogy a kiütésben a piros lapnak is volt szerepe. No, meg persze annak, hogy a Fradi négy-, sőt ötgólos fór tudatában sem állt le, sőt, a mostanság kissé talán mellőzött játékosok – elsősorban Lanzafame – beállásával továbbra is maradt motiváció a pályán lévőkben a minél nagyobb különbség kialakítására. A DVTK ráadásul látványosan el is fáradt a meccs elején diktált, hazai szinten igen komolynak látszó tempóban, arról nem is beszélve, hogy lelki erő sem maradt a csapatban egy komolyabb vereség elkerülésére. A szerkezetük pedig már az első félidő végére szétesett, Fernando taktikai terve végül óriási csődnek bizonyult.

Újabb sikerével a Ferencváros egyrészt megőrizte hatpontos előnyét a tabellán a MOL Vidivel szemben, másrészt immáron zsinórban 32. mérkőzésén maradt veretlen hazai pályán. Egy hét múlva jön a folytatás az MTK elleni örökrangadóval.

OTP Bank Liga, 23. forduló, eredmények:

Puskás Akadémia FC-Debreceni VSC 2-0
Újpest FC-MTK Budapest 0-0
Budapest Honvéd-Szombathelyi Haladás 1-3
MOL Vidi FC-Kisvárda Master Good 2-1
Mezőkövesd Zsóry FC-Paksi FC 2-0
Ferencváros-Diósgyőri VTK 7-0

A bajnokság állása:

1. Ferencvárosi TC 23 15   4   4 50–18 32 49
  2. Mol Vidi FC 23 13   4   6 37–23 14 43
  3. Újpest FC 23   9 10   4 28–15 13 37
  4. Budapest Honvéd 23 10   5   8 27–23   +4 35
  5. Debreceni VSC 23   9   7   7 28–27   +1 34
  6. Mezőkövesd Zsóry FC 23   8   8   7 34–30   +4 32
  7. MTK Budapest 23   9   4 10 33–34   –1 31
  8. Paksi FC 23   7   9   7 27–30   –3 30
  9. Puskás Akadémia FC 23   8   3 12 27–31   –4 27
10. Kisvárda 23   6   6 11 23–39 –16 24
11. Diósgyőri VTK 23   6   6 11 23–44 –21 24
12. Szombathelyi Haladás 23   3   4 16 18–41 –23 13

Ahol a futball esze és szíve találkozik!

Válogatott írások a legjobbaktól.

Minden hónapban legalább 24 kiemelkedő színvonalú tartalom havi 990 forintért. Próbáld ki 490 forintért az első hónapban!

Ahogyan szerzőgárdánk összetétele ígéri, a legkülönfélébb műfajokban, témákban jelennek majd meg szövegek: lesznek elemzések, interjúk, kisprózák, riportok, lesznek hazai és nemzetközi témák, adat- és véleményalapú cikkek egyaránt.

Tartsatok velünk minél többen, hogy együtt alakíthassuk, építhessük az új magyar futballújságot, amely leginkább az írások nívójával és egyediségével akar kitűnni! Fizessetek elő, olvassatok, kövessetek minket, vitatkozzatok velünk, adjatok ötleteket! Várjuk ebbe a közösségbe mindazokat, akiknek a futball csak egy játék, s mindazokat, akiknek a futball több mint egy játék.

KIPRÓBÁLOM!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.