A MOL Vidi ellen aratott meglepetés-győzelem (3-0) után sokan azt gondolták, a Németországból hazatért Radoki János vezetésével új szintre lép a Puskás Ferenc nevére íratott felcsúti futballprojekt, de a soron következő két forduló segített kitisztítani a fejeket: a sárga-kékek a Honvéd (1-2),
(Holender első gólja)
(Holender második gólja):
majd az Újpest (0-1) ellen is kabaréba illő kapott góllal veszítettek.
(Bokros öngólja):
Már csak azért is érdemes vetni egy-egy pillantást a szóban forgó találatokra, mert utána az embernek komoly energiákat kell fektetnie abba, hogy elhessegesse gondolatait egy bizonyos vastag, meleg téli viseletről.
Ilyen előjelekkel az Üllői útra érkezni biztosan nem a szakmai kihívások netovábbja, Radoki János azonban tizenkilencre is lapot kért:
A túloldalon Szergej Rebrov az unalmas, legkevésbé sem kreatív és látványos játék miatt elégedetlenkedő közönséggel vívott újabb csatára készült látszólag, miközben
- Varga Rolandot egészségügyi okokból még a padra sem tudta leültetni,
- Böde és Lanzafame egyaránt kimaradt a kezdőcsapatból,
így az első magyarországi bajnoki góljára áhítozó fehérorosz Szignyevics lett a center, a szintén új szerzemény norvég Tokmac Nguen pedig most debütált a kezdők között.
A találkozó lefújása után azonban az ukrán edző elismerte, szénné videózták az ellenfelet, „pontosan tudták”, mit fog játszani a Felcsút. Ennek értelmében teljesen egyértelmű, hogy Rebrov formációváltása is az ellenfélre specializált taktika része volt: a szezonban eddig szinte kivétel nélkül védekező középpályást játszó Sigér Dávid ezúttal egy sorral előrébb, középső (box-to-box) középpályásként szerepelt, így az ellenfél támadásainak megszűrése egyedül Igor Haratyin feladata maradt.
A fő feladat: kiiktatni a felcsúti letámadást
Radoki Felcsútra érkezése óta – hat hete van a kerettel – egyértelműen azon dolgozik, hogy sok futásra alapozó, kőkemény, letámadásos futballt legyen képes játszani a csapat. Ezzel lepte meg a MOL Vidit is. Nem kizárt, hogy az ennek érdekében bevetett elképesztő keménységű felkészülés és az előző fordulókban kapott, a nevetségesen röhejes kategóriát alulról súroló gólok között is van némi összefüggés (távolról sem volna példátlan a magyar futball történetében, láttuk mi történt a német gegenpressinggel próbálkozó Bódog Tamással Diósgyőrben), ám az még ennél is biztosabb, hogy ez a fajta szemléletváltás az oka annak, hogy több fiatal és több magyar kap lehetőséget a klubnál, mint korábban.
A Felcsút ugyan valóban elképesztő energiákat éget el a letámadással, ám mivel ezt szerkezetileg egyelőre kezdetleges formában teszi – ráadásul zömmel olyan játékosokkal, akik erre korábban valószínűleg se nyaktól felfelé, se lefelé nem voltak kondicionálva –, az előzetesen felkészülő Ferencváros játszi könnyedséggel tudta átjátszani a rendszerüket. Valahogy így:
Egy jellemző megoldás a Felcsúttól: hat emberrel jönnek át a ferencvárosi térfélre, hogy megzavarják a labdakihozatalt. Kiválóan látszik, hogy elsősorban a pálya közepét védik, ott tilos az átmenet, ennek érdekében a szokottnál magasabbra toltan játszó Sigér (Varga által) és Gorriarán (Urblíknak köszönhetően) is szoros őrizet alatt van. Érdemes megfigyelni Nagy Zsolt helyezkedését is: a Csákvárról visszarendelt balhátvéd – aki ezúttal baloldali szélsőt játszott – nem Lovrencsicsre figyel, hanem behúzódik, hogy minél kompaktabb legyen a felcsútiak védőállása.
Ha nem sikerült a le-, visszatámadást követő első szándékú labdaszerz, a kompaktságra való törekvés a felállt védekezésnél is megfigyelhető: a Puskás 4-4-2-es bunkere cirka 20 méteren belülre tömöríti az egész csapatot.
Két dolgot érdemes még megfigyelni:
- egyrészt Petrjak bemozgását a védőfalba, amivel befelé húzza a rutintalan Bokrost (ő egyébként eredendően védekező középpályás, az U19-es válogatottban csináltak belőle, részben kényszerből, baloldali védőt),
- másrészt Szignyevics tolódását balra, amivel az onnan befelé, a két védekező lánc közé bemozgó Tokmacnak csinál helyet.
Rebrovék teljesen leplezetlenül a Puskás baloldali védekezését pécézték ki maguknak, ahol ketten is poszton kívül játszottak.
- Egyrészt az eddig összesen kilenc darab NB I-es meccset teljesítő, abszolút rutintalan, a feladat és Petrjak játékának súlya alatt látványosan összeomló Bokros Szilárd,
- illetve az a Nagy Zsolt, aki az utóbbi két szezonban az NB II-es Csákvárban játszott és 25 éves korára összesen harmincegy élvonalbeli meccs áll a neve mellett.
A két játékos mellett a télen 270 ezer euróért (90 millió forint) szerződtetett bolgár Hadzsiev is megégett bal oldali belső védőként, és főleg a meccs elején, egymásra halmozta az érthetetlen egyéni hibákat.
A váltás sem jött be Radokinak, a Fradi letámadása viszont elkezdett működni
Már a harmincadik percben cserélni akartunk
– ismerte el a meccs után Radoki János, aki maga sem tagadta, a Fradi teljesen szétcincálta csapata játékát, így a felcsútiak ugyan valami csoda folytán az első félidőt megúszták kapott gól nélkül, de végül a négyessel mentek haza.
A Németországból hazatelepült edző kényszerből nem tudott időben belenyúlni a meccsbe, lévén a jobb oldali középhátvéd Hegedűs János a 30. percben súlyos fejsérülést szenvedett (Pór Patrik jött be a helyére). így a szünetben szervezte át csapatát. A fő cél az volt, hogy kivonja a játék frontvonalából a bolondulásig zavart Bokrost, a megoldás pedig egy nagyon érdekes, hibrid 3/5-védős felállás lett.
A Fradi a második félidőben egyértelműen magasabb fokozatba kapcsolt. Erőteljesebb lett a letámadásuk, alig hagytak időt a felcsúti középpályásoknak az építkezésre, és az így megszerzett labdákkal villámgyorsan dobták támadásba az embereiket elöl – 19 kontratámadást tudtak vezetni a meccsen az idei átlagos 15 helyett (ez 26%-os növekedés).
Gorriarán és Petrjak révén négy percen belül két góllal léptek meg a zöldek, de az 58.-ban már hárommal vezettek, miután – a fenti képen – egy Nagy Zsolt-labdavesztést követően a jobb szélen mintaszerűen vitték rá a kettő az egy elleni helyzetet Bokrosra. Lovrencsics felfutására a fiatal védő önkéntelenül kilépett (holott bent két védő is jutna Szignyevicsre egy beadás esetén), az így megnyíló területbe viszont be tudott futni Tokmac, és már kész is a sakk-matt helyzet, a 3-0.
A Fradi a meccs hátralévő részét már rutinosan pörgette le, miközben a Felcsút idei legkomolyabb vereségét szenvedte el idegenben azzal, hogy végül Szignyevicsnek is engedett egy gólt a csereként beálló Csonka remek helyzetfelismerését követően (4-0).
Bár összességében sima sikert aratott, a Ferencváros ezúttal sem játszott igazán jól és meggyőzően – az első félidőben például annak ellenére sem tudtak előnybe kerülni, hogy a Felcsút katasztrofálisan játszott, és végig olyan strukturális problémák sújtották, amilyeneket egy közepesnél jobb ellenfél nagyon simán használt volna ki.
Rebrov ezzel együtt dicséret illeti
A Fradi ukrán edzője igen jól meccselt, a szerkezeti váltása tökéletesen bejött – Sigér ugyan kevesebbet passzolt (32), mint szokott (átlagban 48), de pontosabb volt (88% a szokásos 83%-os átlag helyett), és kifejezetten sokat segített a Fradi súlypontáthelyezéseiben. Látványos volt az is, mennyivel agresszívabb tudott lenni a Ferencváros: az idei meccsenként átlagos 30 szerelésük helyett 41-et villantottak, még úgy is, hogy a hatékonyságuk érdemben nem javult (60%).
A Felcsút ezzel szemben most már zsinórban három vereségnél tart a bajnokságban, és ennél még elszomorítóbb lehet az, amit a csapat játéka mutat. Az agresszív letámadás, a magyar bajnokságban párját ritkító, gyakorlatban szinte teljesen ismeretlen stratégia. Játékos oldalról idő, fogékonyság és akarat, klub oldalról pedig türelem szükséges a leoktatáshoz, majd a stabil működéséhez.
Hat hét nem elég rá. A Felcsút naivan, rosszul időzített mozgásokkal, az ilyen taktikai feladatra a korábbi években érezhetően kevéssé felkészített játékosokkal (Radó, Nagy, Bokros, Urblík) állt neki ennek az útnak. Ez egyik napról a másikra szinte biztosan nem fog működni – arról nem is beszélve, hogy a védelem továbbra is futószalagon szállít olyan egyéni hibákat, amilyenek után három osztállyal lejjebb is hosszasan kellene magyarázkodniuk az elkövetőknek.
(Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt)
