NB I bajnokok ligája

Azért mégsem olyan volt, mint a Vác ellen

Gábor Péter beugróként kapott gól nélkül lehozott egy BL-selejtezőt. Büszke, de nem szeretné, ha ez lenne pályafutása csúcsa.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Nem tudom, hány Videoton-szurkolónak mond valamit az a két kapusnév, hogy Mausz és Dinnyés. Még a nyolcvanas évek elején történt, hogy Disztl Péter megsérült egy bajnokin, így a következő meccsen a fiatal tartalékkapus, bizonyos Mausz kezdett. A Békéscsaba elleni hazain aztán az első két kapura lövésből gólt kapott, majd ő is megsérült. A helyére érkezett az ifista Dinnyés, aki előtte és utána sem állt többé NB I-es meccsen a kapuban. Neki sem volt több sikerélménye, a Békéscsaba végül 4-1-re kitömte a Vidit.

Gábor Péter, a most beugró „vészkapus” még nem is élt ekkor, így nem riogathatták őt a régi történettel – de nem csodálkozhatott volna túlságosan senki, ha ő is „túlizgulja” a nagy lehetőséget. Elvégre a Vidi első csapatának kötelékébe idén június óta tartozó 23 éves portás – azzal együtt, hogy több élklubban is megfordult – NB I-es meccsen még nem védett. Az NB III-as Videoton-tarcsiban meg mégsem ugyanaz játszani, mint egy Bajnokok Ligája-selejtezőn.

Habár ami a körülményeket illeti, a The New Saints elleni találkozó kulisszái jótékonyan elfeledtethették a fiatal kapussal, milyen tétért játszik: az angliai műfüves pálya, az ezer nézővel és falusias hangulattal (tegyük hozzá: alighanem sok hazai csapat elfogadná azt a színvonalat, ami az angliai létesítményt jellemezte…) akár egy alsóbb osztályú magyar csapat pályája is lehetett volna.

– Nagyjából passzolt a hangulat az itthoni NB III-hoz, de azért mégiscsak nagyobb volt a tét, mintha a Váccal játszanánk, és ez eleinte kicsit rányomta a bélyegét a teljesítményemre – mondta a Rangadó.hu érdeklődésére Gábor Péter, aki a Vidi első és második kapusának vízumproblémái miatt lépett előre a walesiek ellen kezdőkapussá. – Szerencsére ahogy teltek a percek, megnyugodtam, a csapattársak biztattak és bíztak bennem, ráadásul elég sok hazaadást kellett lekezelnem, ami segített abban, hogy felvegyem a meccs ritmusát. Nem volt szó arról, hogy direkt így próbálnak „bemelegíteni”, de a szüleimmel beszéltünk a meccs előtt arról, hogy nem is lenne rossz ez a módszer… Igyekeztem kihúzódva helyezkedni, hogy megjátszható lehessek és segíthessek a lapos passzos támadások indításában.

A félidő végére elmúlt a meccsláz, Gábor szerint egy öklözés és egy jó kifutás is kellett hozzá. Az elfogódottságot levetkőzte és magabiztosan őrizte a kaput – ahogyan Benard Casoni vezetőedző várta.

– A meccs előtt közvetlenül jött oda személyesen hozzám, mondta, nyugodjak meg, bízik bennem és tudja, hogy megoldom a feladatot – eleveníti fel az útravalót a kapus. Kapott gól nélkül hozta le élete első tétmeccsét a nagycsapatban – persze adódik a kérdés, mikor jön a második?

– Nagy dolognak tartom ezt a mecset, senki nem veheti el tőlem. De nagyon remélem, lesznek ennél nagyobb mérkőzéseim is, nem ez a selejtező jelenti a csúcsot a pályafutásomban – jelzi, hogy készen áll a továbbiakra. Természetesen a Videotonban:

– A szakmai stáb dolga, hogy döntsön kapuskérdésben, de vannak terveim. Amikor aláírtam a profi szerződésemet a Vidinél, azt mondtam, én szeretnék lenni Sebők Zsolt után a következő magyar kapus, aki bajnoki meccseken a Videoton kapujába állhat, hiszen utána csak külföldi, remek kapusok védtek a Vidiben. Szeretném a napi munkámmal, a teljesítményemmel igazolni, bátran nyúlhatnak magyar kapushoz. Természetesen akkor sem lesz semmi probléma, ha vissza kell mennem az NB III-as csapathoz, a lényeg, hogy folyamatosan meccsben legyek. Ha most a walesiek elleni játék után csak ülök a padon, akkor nem sokat ért ez a mérkőzés. Készülök, dolgozom, és ha számítanak rám, igyekszem a továbbiakban is meghálálni a bizalmat – tette hozzá a BL-selejtezős fehérvári kapus.

Olvasói sztorik