Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Gyakorlatilag még meg sem kapták aranyérmüket az egész bajnokságban vezető, a magyar mezőnyt magabiztosan uraló Videoton játékosai és edzői, a sajtó már a csapat széthullásával van tele. Az ilyenkor szokásos sablonszólamok helyett – amelyek a nemzetközi szereplésről és a büszkeségről szoktak szólni – egészen konkrét, felettébb érdekes mondatok és gesztusok csúsznak ki.
A kapus Calatayud például a közösségi médiában látta jónak közzétenni, hogy nem kínáltak neki megfelelő szerződést a folytatásra – így gyakorlatilag már akkor elbúcsúzott a szurkolóktól, amikor a jelen szezonból még vagy öt forduló hátra volt…
Nikolics Nemanja, a gólkirály szintén bejelentette, hogy távozik – az ő esete viszont érthető, nem mutogatott visszafelé és nem vádaskodott, egyszerűen külföldre vágyik, és most van esélye elmenni. kalkulált, bár nehezen pótolható veszteség.
Annál érdekesebb, hogy Juhász Roland, az élő szerződéssel rendelkező kulcsember, a legjobb hazai hátvéd neve is azonnal bekerült a körforgásba: mintha apró, jelentéktelen részlet lenne, hogy egy évig még a fehérváriakhoz köti a megállapodása. Juhász – mondják – maga kereste meg a Ferencvárost, nem igazolnák-e át. Ismételjük meg: élő szerződéssel rendelkező, jól fizetett, friss bajnok válogatott futballista állítólag bekopogtat egy másik klubhoz. Nyilván saját ötlettől vezérelve, jószántából.
És innentől nehéz nem a háttérből történő kavarásnak látni mindazt, ami Fehérváron történik. Burcsa Győző klubigazgató „viszi a balhét” a szurkolók szemében, hiszen jól értesültek jelentik ki, miatta van minden: nem akar „méltányos” szerződést ajánlani a bajnoki címmel nyilván sokkal értékesebbé váló játékosoknak az új szezonra. Mit bánja ő, ha mindenki eligazol, akkor sem ad többet – Burcsa áll az öltözőben, mint megtudtuk, nyilvánosan dobálózik a játékosok anyagi igényeivel és a klub ellen fordít mindenkit. Mi több, még a vezetőedzővel sem átallja vállalni a szakmai vitát.
Az egész történet annyira abszurd, hogy igaz is lehet a hazai futballvalóságban. Csak éppen meg kell sejteni a háttérben a szereplő(ke)t, aki(k)től elindulhatott a történet. A játékosok fizetési igénye, a kiszerkesztett öltözői dolgok, a szurkolók felé történő – egy irányba mutogató – magyarázkodás.
A szezonvég hagyományosan nem a mérkőzések, hanem a szerződés-tárgyalások időszaka már mifelénk. És a menedzserek igen empatikusan tudják képviselni ügyfeleiket. Hogy az empátiából a játékos foglalkoztatója, a klub felé kevesebb jut, az nem csoda: nem tőle remélik a hasznot. Pláne, ha a klubvezetés nem vevő a hirtelen magasba szökkenő újabb bérigényekre. A szituáció egyszerű: vagy megegyeznek, vagy nem. Ha nem, a menedzser keres másik klubot. Csak hát a Videotonnál jobban és pontosabban fizetőt mostanában nehéz volt találni – így azért megér néhány kör kavarást, ha a kelleténél makacsabb klubigazgatót nem sikerül puhítani.
És akkor jöhet a nyilvános üzengetés, a sajtónak elhintett információk, amelyekből szenzációt lehet csinálni (alighanem más országokban is működnek a baráti újságíróknak – soha nem ok nélkül – elpötyögtetett információk, mint a klub zsarolására finoman alkalmas eszközök), a lényeg, hogy az egyéni érdek képviselve legyen.
A klub, a csapat érdeke: hát, az más történet. A Videoton jelen állapotban aligha alkalmas egy BL-selejtező sikeres megvívására. Volt már ilyen máskor is persze, nagy dráma nem lesz belőle. Ha pedig jövőre másik csapat kerül a csúcsra, majd ott lehet a szezon végén megkezdeni a puhatolózó tárgyalásokat. A Videoton játékosainak többségét Vladan Filipovics játékosügynök képviseli. Nem féltjük az ügyfeleit, lesz csapatuk jövőre is.
