NB I

Egyszer volt gólkirályok: Preisinger Sándor

Akadt a magyar mesterlövészek között évtizedeken át csillogó világklasszis, de olyan is, akire ma már szinte csak egykori csapatának szurkolói emlékeznek. Sorozatunkban a közelmúlt egyszer csúcsra ért gólkirályait keressük fel.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Zalaegerszegen egy középiskolában tanít, mellette pedig Oberwartban edzősködik a magyar bajnokság 1995-ös gólkirálya. Preisinger Sándor a nagyon kevés kivételek közé tartozott, akik a profi futball mellett a tanulást is komolyan vették: matematika-testnevelés szakot végzett, miközben rugdosta a gólokat. A tanári diplomának és az edzőinek most egyszerre veszi hasznát.

– Jelenleg mindkettőt főfoglalkozásnak tekintem, de elsősorban edző szeretnék lenni. Nyilván a tanári állás stabilabb, mint a mindenkori edzőé. Ausztriában, Oberwartban dolgozom edzőként, délelőtt tanítok, délután beülök az autóba és kimegyek megtartani az edzést. Az előző félévben egy másik klubnál voltam, aztán megkerestek az felsőőriek, akik fel szeretnének jutni a harmadosztályba. Jelenleg az első helyen állunk, remélem, összejön a feljutás. Négyszer edzenek, plusz egy meccs van hetenként – mondta a Rangadó.hu érdeklődésére Preisinger Sándor. Az indíttatásra pedig így emlékezett:

– Madár Gábor, egy remek edző és jó pedagógus volt az a személy, aki befolyásolta a gondolkodásmódomat. Mindketten tudtuk, hogy a futball nem tart örökké, de legalábbis mindennek össze kell jönnie ahhoz, hogy valakinek élete végéig egzisztenciát jelentsen. Elvégeztem a főiskolát, azóta pedig egy egyetemet is. Nem volt ezzel probléma, a fizikai képzés mellett a mentális igénybevétel pont megfelelő volt. A futball mellett tanultam. A mai játékosok is képesek lennének rá, ez intelligencia és neveltetés kérdése. Attól függ, valakinek mennyire vannak céljai az életben. Sajnos azt tapasztalom, hogy a mai fiatalok jó része különösebb célok nélkül lézeng – tisztelet a kivételnek.

Huszonhat órában tanít hetente, a legmagasabb óraszámot viszi testnevelőként. A matek emellett nem fér bele, de általános iskolában nyolc évig oktatta azt is. A kérdésre, hogy a gyerekek közül hányan tudták, hogy egy gólkirály magyarázza nekik az algebrát vagy mutatja meg a szekrényugrást, Preisinger Sándor így felel:

– Volt, aki tudta, nyilván a szülőkön keresztül, aki meg később tudta meg, utánanézett az interneten, ki is ez a pali. Nem volt „ciki”, hogy focistaként ismertek meg. A társadalom és a labdarúgóközeg kritikája, hogy ez az imázs egyre jobban romlik. Annak idején én büszke voltam rá, hogy eljutottam arra a szintre, amire. Manapság a labdarúgók is sokat tesznek azért, hogy negatívabb a kép. Először le kellene rakni valamit az asztalra, utána lehetne nagyobb az arc. Persze, akinek megvan az intelligenciája, annak akkor sem lesz nagy az arca, ha már elért valamit, hanem alázattal közelít a játékhoz.

Saját labdarúgó-pályafutásával nagyjából elégedett az egykori gólkirály, aki a Zalaegerszeg után az MTK-ban, Sopronban, Szombathelyen és Győrben is megfordult, illetve Ausztriában is futballozott.

– Lehet, hogy több is kijöhetett volna belőle, de alapjában nem vagyok elégedetlen. Úgy gondolom, a kezdeti sikerek után lettek igazából olyan edzőim, akik mellett még jobban megtanultam a játékot. Akkor is, ha már nem voltam annyira eredményes. A futballtól nagyon sokat kaptam és tanultam. Olyan MTK-ba kerültem például, ahol tízen felül volt a válogatottak száma, oda bekerülni Kenesei, Orosz, Füle vagy Hamar közé nehezebb volt, mint bármelyik másik klubban játszani.

Preisinger Sándor egymás után lett gólkirály az NB II-ben és az NB I-ben, ez rajta kívül máig csak Tiber Krisztiánnak sikerült. Az egerszegi szezon 1994–1995-ben a csúcs, legalábbis a gólok számát illetően, de Preisinger úgy véli, nem az volt a legjobb idénye. Ugyanakkor a zalai csapattársakra a mai napig jó szívvel emlékszik: az újonc együttes a tizedik helyen zárta a bajnokságot.

– Az MTK-ban volt nem egy olyan idényem, amikor véleményem szerint sokkal többet hozzátettem a csapat játékához. A zalaegerszegi persze kiugró szezon volt, egy akkor még nevesincs, frissen feljutott csapattal, annak nagyobb volt a visszhangja, de én többre értékelem az MTK-ban töltött időt. Ami a ZTE-t illeti, azért volt olyan sikeres az a szezon, mert egyénileg igen sok valódi karakter szerepelt abban a csapatban. Erős személyiségekből állt, amit manapság a legtöbb magyar csapat nem mondhat el magáról. Voltak céljaik, és nem csak annyi, hogy minél több pénzt keressenek. Jobbak akartak lenni, nyerni akartak. A „szeretném” és az „akarom” között lényeges különbség van, és abban a Zetében sokan akarták, nem csak szerették volna a sikert. Nyerő típusú játékosok voltak, akikkel az ember háborúba is elindul. Horváth Attila, Lendvai Miki, Szabó Zsolt, csupa olyan karakter, akivel még egy kocsmai bunyóba is belementem volna, mert tudtam, hogy ott vagyunk egymásnak, ha gond van – idézi a szép zalai napokat.

Zalaegerszegen a kétezres évek elején még bajnokcsapatot ünnepeltek, mostanra viszont a másodosztályba süllyedt a klub. Preisinger Sándor dolgozott edzőként a ZTE-nél 2012–2013-ban, de most nincs esélye odakerülni – és nem is akar.

– Abba a közegbe, ami most van a klub körül, én nem illek bele – mondja némi malíciával –, mert én szakmai oldalról közelítek a dolgokhoz és nem a Barátok közt aktuális epizódját akarom eljátszani. Amíg nem a futballtudás számít, hanem, hogy ki kinek a kedvence, addig racionális következményként tart ott a klub, ahol most. Ne legyen igazam, de tartok tőle, ez még nem a legalja. A közeg nem alkalmas arra, hogy most szerepet vállaljak, de természetesen, mint mindenkinek, nekem is vágyam, hogy ott tegyek valamit, ahol felnőttem. Vagyok annyira szentimentális hülye, hogy ezt mondjam. De a jelenlegi közegbe akkor se mennék, ha igényt tartanának rám, mert a konfliktusok borítékolhatóak lennének. Nem tudnám azt nézni, kit kell kedvelni, csak azt, ki viszi előre a dolgokat.

Vezetőedzői ambíciói ezzel együtt vannak, ahogy mondja, folyamatosan. Jelenleg olyan klubnál dolgozik Ausztriában, amelynek céljai vannak. Ha Magyarországon nem tud bekerülni abba a körbe, ahol szerepeket osztanak, így próbál előre jutni szakmailag.

– Szeretnék feljebb kerülni. Bízom bennem, hogy ha az eredmények jönnek, akkor ez sikerülhet. Zalaegerszegen az elmúlt négy-öt évre visszagondolva, mégiscsak az én csapatom érte el egyedül a kitűzött célokat, azzal együtt, hogy amíg ott voltam, nyolc hónap alatt háromszor volt fizetés.

Végül visszatérünk a tanításhoz: a testnevelésórákon nála sportoló gyerekek közül edzőként mennyire figyelne fel, kérdezzük. A válasz nem nyit új perspektívát az utánpótlásunkban: Preisinger Sándor szerint vannak ügyes és tehetséges gyerekek, de a továbblépéshez az kell, hogy mentálisan is rá tudjanak állni a sportra.

A volt gólkirály idehaza egyelőre testnevelőként tud ebben segíteni.

Olvasói sztorik