Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Január elején bombaigazolást jelentett be az újonc Dunaújváros csapata, hiszen szerződtette a korábbi 12-szeres válogatott védőt, Vaskó Tamást. A harmincéves hátvéd tavaly tavasszal Puskás Akadémia színeiben szerepelt, de súlyos térdsérülése miatt a felcsútiak nem marasztalták. Az őszt csapat nélkül töltő játékos korábban bajnok volt a Videotonnal, és megfordult az angol Bristol City, valamint az olasz Avellino együttesében is. Vaskó a DigiSport televízió hétfő reggeli műsorában beszélt dunaújvárosi várakozásairól.
– Hogy érzi magát Dunaújvárosban?
– Jól érzem magam, és nagyon jó érzés, hogy számítanak rám. Hosszú sérülés után térek vissza, és nagyon jól fogadtak az egyesületnél – kezdte Vaskó Tamás.
– Miért döntött az újonc mellett? Voltak más ajánlatai is?
– Voltak más megkereséseim is, de a Dunaújváros ajánlata volt a legszimpatikusabb az összes közül. Nagyon szerettek volna, komoly céljaik vannak, és látszik, hogy tesznek is érte. Két osztályt léptek két év alatt, szóval látszik, hogy foglalkoznak a sporttal, és vannak céljaik, amelyeket szeretnének megvalósítani.
– Az első edzőmeccset ön nélkül játszotta a csapat…
– Úgy beszéltük meg, hogy az első két hét rávezető jellegű lesz, nem egyből bele a közepébe. A felkészítő edzőm azt tanácsolta, hogy az első néhány edzőmeccsen még ne szerepeljek. Ez is a fokozatosság jegyében telik. Azt gondolom, februártól már pályára tudok lépni a csapat színeiben. Jelen pillanatban minden rendben van a térdemmel.
– Biztosan jót tenne a lelkének, ha hosszabb távon megnyugodna valahol, hiszen az utóbbi két és fél év eléggé hektikusra sikeredett…
– Nagyon jó lenne, mert voltak ide-oda ugrálásaim. Kecskeméten kölcsönben voltam, utána nyáron nem sikerült csapatot találnom. Voltak megkereséseim, de külföldön szerettem volna futballozni. Egy hónapra elmentem Mezőkövesdre, majd jött a felcsúti szerződés, ami nagyon jó lett volna, de közbejött ez a sérülés. Tény, hogy nagyon jó lenne egy hosszútávú szerződés, ami biztos hátteret és megnyugvást hozna.
– Másfél évre kötelezte el magát. Mire számít, mit ér el ezalatt a Dunaújváros?
– A vezetőség és a csapat is szeretne jobb pozíciót elérni nyárig. A következő szezonra komolyabb célokat is kitűzött a klub, tehát ennél is feljebb szeretnének végezni a tabellán.
– Hogyan látja, mik a csapat erősségei?
– A közösség az erőssége. Feljutott két osztályt, és a csapat magja egyben maradt, az öltözői hangulat szuper. Láttam a mérkőzéseiket, és egy feljutó csapatnak mindig nehéz bennmaradnia az első osztályban, hiszen azt mondják, hogy elég nagy a különbség a két osztály között. Úgy gondolom, az ősz végén elindult egy pozitív, sikeres tendencia, és reméljük, hogy ez tovább folytatódik.
– A kiesést, mint opciót mindenképpen kizárná?
– Nincs kiesőhelyen a csapat. Tavasszal sok hazai mérkőzés lesz, lehet javítani. Ősszel ez nem adatott meg, és emiatt is volt nehéz az első osztályban játszani.
– Mit gondol, az őszihez képest erősebb lesz a csapat kerete? Várhatóak még erősítések?
– Ez a szakmai stáb dolga, nem látok bele a döntéseikbe. Marics is érkezett még csatárposztra, és szerintem jobb lesz a keret. Mindenképpen az a cél, hogy feljebb kerüljön a csapat a táblázaton.
– Milyen tavasszal lenne elégedett?
– Az öltözőben ki van rakva egy tábla, hogy cél a negyven pont. Megpróbáljuk elérni ezt.
– Az Újpestben kezdte pályafutását, fiatalon évesen válogatott lett, és közel volt ahhoz, hogy leigazolja a Southampton, majd jöttek az említett nehezebb idők. Miért alakult így, és merre van a kiút?
– Néha úgy érzem, hogy egy kicsit megtorpant a karrierem. Szépen ívelt felfelé, bajnok lettem a Videotonnal, és talán akkor jött egy pici törés, amikor elkerültem a Kecskeméthez. Ott is jól ment a játék, a csapat a képességeihez mérten jól szerepelt. Utána jött egy átmeneti időszak, de úgy gondolom, egy hosszútávú szerződéssel ki tudok lábalni ebből a hullámvölgyből, és megint felfelé fog ívelni a karrierem.
– Kipróbálta már magát Angliában és Olaszországban is. Mennyire ízlett a légiós élet?
– Még mindig tervezem, hogy kipróbálom magamat máshol is. Mindkét ország nagyon szimpatikus volt számomra. Voltak mindenhol pozitív és negatív dolgok, de nagyon jó érzés volt külföldön játszani. Bristolban dalba is foglalták a nevemet, fantasztikus érzés volt. Minden héten telt házas meccsek voltak, és szenzációs közegben futballozhattam. Olaszország kicsit más volt, ott nagyon sokat fejlődtem taktikailag, szakmailag tökéletes hely volt.
– Ha az elmúlt négy-öt évben is külföldön játszott volna, akkor mennyivel járna előrébb egzisztenciálisan?
– Nyilván előrébb tartanék. Mindkét helyen kölcsönben voltam, és Angliában el tudtam volna menni más klubhoz, de sajnos nem sikerült. Ilyen a futball, ilyen az élet. Itt is számítottak rám, ide kötött a szerződésem.
– Nyugati irányba, vagy az új divat szerint kelet felé mozdulna?
– Jó kérdés… Van már családom, amelyre gondolnom kell, és nyugat az élet szempontjából természetesen másabb. Kelet egy kicsit vadabb, de a mostani tendencia alapján több anyagi lehetőség van a keleti régiókban. Nem zárkózom el semmilyen irány elől, és ha van lehetőség, szeretném magam új országban is kipróbálni.
– Az is megfordult a fejében, hogy növelje a válogatottságok számát?
– Természetesen. Minden játékosnak az a célja, hogy a címeres mezt magára öltse. Szerencsére nekem volt ebben részem, és nagyon jó érzés volt. Szeretném újra felvenni a válogatott mezt. Szeretnék bizonyítani magamnak, és ha úgy alakul, az aktuális szövetségi kapitánynak is.
